A lévai Reviczky Házban került sor a Lévai Szent László Kör és a Reviczky Társulás Léva és vidéke helytörténeti szakosztálya újabb közös rendezvényére, mely a társulás immár 82. helytörténeti előadása volt október 28-án. Az előadást a kör elnöke, Müller Péter tartotta „Emlékezzünk Erdősi Imrére, a branyiszkói hősre születésének bicentenáriumi évében” címmel.
Mint azt az előadó bevezetőjében elmondta november 4-én lesz 200 éve, hogy Erdősi Imre a lévai piarista diák, később kegyesrendi paptanár, az 1848/49-es szabadságharc branyiszkói áttörésének legendás hőse megszületett. Ezért a rendezvény lelkiekben azzal kezdődött, hogy a piaristák által oly tisztelt Szűz Máriához fohászkodva, a hallgatóság az előadó vezetésével közösen imádkozta el az Üdvözlégyet, azon sorokkal kiegészítve, melyeket Begyik Tibor a Szeretetláng mozgalom két héttel ezelőtti lévai előadása alkalmával tanultak a lévaiak. Az előadó ezt az alkalmat is megragadta arra, hogy Szűzanya kérését továbbítsa. Kérte a megjelenteket, hogy minél többen álljunk be az engesztelők táborába, s ebben a formában imádkozzuk a Rózsafüzért családjainkban hetente legalább egy alkalommal egymásért és a lelkek megmentésért.
Ezt követte az előadás tartalmi része, ahol a kör elnöke gazdag képanyag és kordokumentumok vetítése mellett lépésről-lépésre taglalta Erdősi (eredeti nevén Poleszni) Imre tartalmas életútját. Külön értéke volt az előadásnak, azoknak a kordokumentumoknak a felkutatása és bemutatása, melyek Poleszni Imre 1830/31-es lévai kegyesrendi kisgimnáziumi tanulmányainak bizonyítékai. Poleszni Imre a későbbi selmecbányai piarista paptanár, az ún. „északi hadjárat” során 1849. január 15-től önként jelentkezett a Selmecbányán átvonuló Guyon hadosztály tábori papjának. Számos ütközetben vett rész, mint a honvédek lelkésze, bátorítója, vigasztalója, a sebesültek ápolója és a haldoklók lelki támasza.
Az országos tiszteletet számára a Branyiszkói-szorosban 1849. február 5-i vívott kulcsfontosságú ütközet hozta meg, mikor maga állt a többször megakadó honvédtámadás élére, és magasra emelt kereszttel, a csatárlánc előtt rohant a meredek hegynek. A csata zaját túlharsogta buzdító szava: ,,Utánam fiúk! Velünk az Isten!”, a szlovák újoncokat pedig anyanyelvükön így buzdította: „Na predek, za mni, tu je Pan Boch!” („Előre, utánam, velünk az Úristen!”). Példája hatott, s honvédeink térdig érő hóban, dermesztő hidegben, minden erejüket megfeszítve követték papjukat, és az állandó ellenséges tűz ellenére lépésről-lépésre bevették a hegytetőig vezető kanyargós úton kiépített osztrák állásokat. Bátor tette országosan ismertté tette Poleszni Imre nevét. Kortársai az ütközet után a „branyiszkói hős pap” vagy a „magyar Kapisztrán” néven is emlegették.
Guyon, aki a szabadságharc végéig maga mellett tartotta sokszor hangoztatta: „Egy ezredért nem adnám ezt a papot. Neki köszönöm a branyiszkói győzelmet!” A hős pap Szemere Bertalan miniszterelnök javaslatára a kápolnai csata után vette fel az Erdősi nevet. Az előadás további részében megismerkedhettünk hősünknek az oktatásban és a piarista rendben végzett szeretetteljes és sokoldalú munkájával. Nyughelyét a nyitrai városi temetőben ma is megtalálhatjuk. Az előadás befejező része is külön érdekességgel bírt, ahol az előadó az Erdősi emlékhelyek érdekes történetével és némelyik szomorú sorsával ismertette meg a jelenlevőket.
A helytörténeti előadássorozat hagyományaihoz hűen, annak végén a volt lévai piarista kisgimnázium, a mai lévai r.k. plébánia épületén felavattuk Erdősi Imre lévai gondolati emléktábláját, és az előadó szintén hagyományosan átadta Erdősi Imre képrámába keretezett portréját és rövid életrajzát a lévai oktatási intézmények megjelent pedagógusának, hogy tovább bővüljön iskoláink folyosóin a Lévai Történelmi Arcképcsarnok.
A lelkes hallgatóság nagy tapssal jutalmazta az alaposan elkészített előadást. Ezt követően az érdeklődő közönség Erdősi Imre emlékhelyeinek sorsát illetően sok új személyes élményből származó információval szolgált az előadónak.
Wirth Jenő, Felvidék.ma
