Az emberek egy részét úgy látszik karácsonykor sikerül konzumidiótává idomítani. Az ünnepet összekapcsolják a bevásárlással.
A HVG karácsonyi számának címlapja is ezt sugallja. Nem Krisztus, hanem a pénz születésnapját ünneplik.
Nem hiába javasolta Jókai Mór, hogy Ipolyi Arnold Magyar Mitológiájába be kellene venni a Pénzistent, „ki még ma is nagy tiszteletben részesül.” Való igaz, akadnak emberek, akiknek csak a pénz számít. A pénz, a nő és a hatalom a fontos. Az elsőből legyen dögivel, bárhogy is szerezzük meg, a dögösnek lehetőleg ne legyen agya, csak jó nézzen ki és ágymelegítőnek se legyen utolsó, az utóbbi meg kiváló kábító- és potencianövelő-szer.
Mindez azért van, hogy visszaéljünk vele. A többi meg nem érdekes.
Pilinszky János költő gondolatát elfacsarhatjuk, hogy az ünnep sokak számára a napi felelőtlenségből az ünnepi felelőtlenségbe való menekülés. „A keresztény ünnep a pihenés, a hálaadás, a megszentelés napja kell hogy legyen. A kikapcsolódás erre kevés…, valójában bekapcsolódásnak kell lennie. Az ünnep az élet egészébe való visszatalálás lehetőségét kínálja.” De milyen bekapcsolódást nyújt a jászolban megjelenő aranypénz? Sokan esküdnek rá, hogy az jelenti az igazi biztonságot. Ezért annyi öngyilkosság követte a gazdasági válságot. Milyen isten az, amely a halálba és pokolba taszítja embereit?
A képen a pénzistent a jelenlegi magyar kormány tagjai ülik örvendve körül. A liberálisok és szocialisták hetisűrítménye akasztott ember sajtóorgánumában emlegeti a kötelet. Hiszen épp kedvenc politikusaik tették tönkre és rabolták szét az országot.
A kocsisbakra felkapaszkodott Miska-kancsóknak és társaiknak kellene körülülniük imádott istenüket. Az igaz, hogy a pénz nem boldogít, hanem nyugtat, de a karácsony és mindennapi életünk nem erről szól. Még akkor sem hisszük el, ha ezt az újpogányságot hirdető HVG sugallja, amely az utóbbi években cikkeivel eléggé hiteltelenné tette magát.
Mindenki tudja, ünnepelni kell, mert ez az ember számára egészségügyi, tehát lelki és szellemi szükséglet. Nemcsak arról van szó, hogy ki kell pihennünk a napi fáradalmakat, de fel is kell töltődnünk. Ilyenkor félre kellene tennünk a magunk munkáját és a Teremtőjére kellene összpontosítani – figyelmeztet Cseri Kálmán református lelkipásztor. – Nem semmittevés, vagy még lázasabb tevékenység, hanem kapunyitás fölfelé a feladat.
Ha nem figyelünk Istenre, hiába tele a bankszámlánk, szánandóan szegények vagyunk. A szegény gazdagokat még Jókai is szánta. Ha valaki nem fölfelé figyel ilyenkor, még jobban kiüresedik. Sokáig úgy hittük, több az öngyilkos karácsonykor. Viszont egy nemzetközi kutatás nyomán kiderült, pont fordítva áll a dolog. A magát tartó makacs mítosz egyszerűen nem igaz.
December 19. és 26. között 40%-kal csökken az ilyen esetek száma és ez kitart az újévi ünnepek végéig. Ez független képzettségtől, társadalmi vagy szociális státusztól és anyagi helyzettől. Csökken a kábítószer- és alkohol-túladagolás is. Krisztus születésének ünnepe valahogy ilyen áldással, ideiglenes gyógyhatással jár még a hitetlenek számára is. Pedig ez nem csupán a szeretet ünnepe, úgy általában. Hanem Isten irántunk megnyilvánult szeretetének ünnepe. Mi most nem Krisztus születését várjuk és ünnepeljük. Ő már kétezer éve megszületett. Most második visszatérését várjuk. Az ajándékot mi kaptuk Jézus formájában. A HVG vak és érzéketlen pénzistene ilyen csodával nem tud szolgálni.
Az aranypénz talmi csillogása nem üzen semmit. A református templomok tornyát uraló csillagok a napkeleti bölcsekre emlékeztetnek, akik az útjelző csillag fényét követve érkeztek Betlehembe. Nekünk is csillagokká kellene válnunk, hogy utat mutassunk a sötétségben, melyet egyes sajtóorgánumok, üzletláncok, reklámok még inkább terjesztenek.
Sokan ilyenkor kellemes ünnepet kívánnak. Egyik barátom apja torkolta le emiatt embertársait azzal, hogy a lábvíz lehet kellemes, nem ez az ünnep! Ez ugyanis szánalmasan kevés.
„Hiába próbálod te és próbálom én is a kis örömöket összegyúrni nagy örömmé – mondja Gyökössy Endre -, nem állnak össze. De az igazi nagy öröm mindig felbomlik kis örömökre. A nagy öröm pedig az, hogy Megváltó született nekünk Betlehemben…”
Ezeknek a gondolatoknak a jegyében, kívánok minden Tisztelt Olvasómnak áldott ünnepet!
Balassa Zoltán, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”50697″}
