A Széchenyi István Alapiskolában minden adventben ajándékműsorral kedveskednek a gyermekek szüleiknek, nagyszüleiknek és a falu lakosságának.
“Betlehemi csillag
Szelíd fénye mellett
Ma az égen és a földön
Angyalok lebegnek.
Isten hírvivői
Könnyezve dalolnak
Békességet, boldogságot
Földi vándoroknak.”
Juhász Gyula gondolatai ma is időszerűek, hiszen mi is vágyunk a békességre, a boldogságra. Karácsony üzenetét ma senki sem vonja kétségbe, azonban egy negyedszázada nem volt ez ilyen egyértelmű. Az iskolákban a Télapót várták a gyerekek, s az ajándékot is ő osztotta szét.
A 90-es évek első felében a demokrácia jegyében sok minden megváltozott. Az adventi időszak igazi készülődésben telt, az emberek szabadon megvallhatták vallásukat.
Felsőszeliben akkoriban az alapiskolások decemberi aktivitása nemcsak a karácsonyi vásárra terjedt ki, amikor a helyi művelődési házban az osztályok saját készítésű díszeiket, adventi koszorúikat, mézes süteményeiket árulhatták, de sor került a szülők megajándékozására is. Hogy hogyan?
Minden osztály műsorral készült, volt, aki szavalt, énekelt vagy táncolt, egyesek irodalmi összeállításban mutatkoztak be. A gyermekek őszinte szívvel adták át szüleiknek az ajándékukat, amit megtanultak pedagógusaiktól. Az akkori eufórikus hangulatban a karácsonyi ajándékműsor nagyszerűen sikerült, a szülők, az iskola barátai, támogatói meghatódva állapították meg, hogy ilyen még falunkban nem volt. Akkor még csak fényképek készültek a műsorról, s a képeket nézegetve szinte hallom a betlehemesek köszöntését, az angyalok énekét, a fiúk pásztortáncát és még sorolhatnám tovább. Boldog öröm sugárzott felnőtt és gyermek arcán egyaránt. Éreztük, hogy jobbak lettünk valahogy.
Azóta az iskola is nyitottabb lett, az oktatás színvonalasabb, modernebb eszközökkel valósul meg, sokkal több az elvárás a szülők részéről is. Elmondható, hogy a karácsonyi ajándékműsor azóta is minden évben megvalósul, de nem akárhogyan.
A videófelvételek sorakoznak a polcomon, s jóleső érzéssel hallgatom újra. Ötletekben sosincs hiány. A pedagógusok minden évben nagy körültekintéssel és érzékkel válogatják össze a dalokat, verseket, melyek a műsorba kerülnek. Kreativitásuk ötvöződik a gyerekek tehetségével, s ezért a műsort mindig nagy érdeklődés kíséri. Az utóbbi években a volt tanítványok is szívesen megnézik a műsort, kíváncsiak az utánuk következő generációkra.
A szülők, rokonok, barátok csoportosan jönnek, s a kultúrház nagyterme zsúfolásig megtelik, mint ahogy ez ebben az évben is történt december 18-án. Elsőként karácsonyi dallamokat játszott Lenárt Emese, Mihalovics Veronika és Lenárt Dóra, akik zeneiskolában tanulnak hegedülni és furulyázni. A szavalatot Szabados Viktória mondta el, majd az igazgatónő, László Ildikó köszöntötte a megjelenteket, s a karácsonyi ajándékozás e hagyományos módját, a szó erejét kérte, hogy engedjék a szívükbe.
A Szülői Tanács elnöknője, Horváth Judit szintén kiemelte a szeretet, a család és a közösség szerepét megmaradásunk érdekében.
Ezután az alsó tagozatosok irodalmi színpada mutatkozott be Wass Albert: Mesél az erdő c. összeállításával. Betanította Pónya Zsuzsanna, a technikai megoldások kivitelezésében Puskás Margit volt a segítője. A siker nem maradt el, a vastaps mindent elárult a színfalak mögött várakozóknak. Érdemes volt a sok próba, a sok töprengés. A végeredmény kitűnő lett még annak ellenére is, hogy a váratlan megbetegedés miatt néhány szerepet másnak kellett elmondania.
A következő részben a diószegi Művészeti Alapiskola kihelyezett osztályának tanulói mutatkoztak be, mennyire mesterei a hangszerüknek. Annak ellenére, hogy csak most ismerkednek a hangszerrel /zongora, gitár/, igyekezetük láthatóan tetszett a közönségnek. Tanárnak és tanítványnak is szüksége van a visszajelzésre, hogy ebből merítve buzgóbban gyakoroljon a jövőben is. Szerintem jó ötlet volt ez a kis bemutató.
Az iskola Csalogány énekkara szintén karácsonyi énekekkel köszöntötte a jelenlévőket, az ötödikes lányok furulyaszóval színesítették az egyik népéneket. Vezetőjük, Mészáros Magdolna örömmel vette tudomásul, hogy sikeresen átestek az új tagok a tűzkeresztségen.
Még el sem csitult a taps, és már a színpadon volt a Höcögők tánccsoport, melynek vezetője Molnár Beáta. A táncosok fergeteges előadása a zene és a mozgás tiszta egységét tükrözte. A közönség szinte végigtapsolta a csárdást. Nagyszerű érzés volt hallani vidám és jókedvű előadásukat.
Az 1.-4. évfolyam dalospacsirtáival Simkó Mária foglalkozik évek óta. Kis dalosai most is nagy szeretettel énekelték a karácsonyi gyermekdalokat. Majd a kicsik tánccsoportja, a Topogók adták elő új összeállításukat.
Befejezésül a nagyok irodalmi színpada következett, az összeállítás és a betanítás Nogely Mónika munkáját dicséri. A közönség meghatódva fogadta a szavalatokat és énekeket. A tapsvihar minden szereplőnek és felkészítőnek szólt. A karácsonyi ajándék a szívekbe jutott. Kell-e ennél több?
Mészáros Magdolna, Felvidék.ma
További képek a Képgalériánkban ITT>>>. {iarelatednews articleid=”50476,49837,49387,49253,49187″}
