A karsztvidék egyik legkisebb, nyugati irányban szelíden lejtő részét foglalja magában. Felszíne inkább dombos tájra emlékeztet. Fennsíki jellege a Csetnek-patak völgyéből a legszembetűnőbb, ahonnan megfigyelhetők kiemelkedő „csúcsai” a Vár-, Bár-, Gyepű- és Pipís-tető.
A külszíni vízfolyásokat, szabad vízfelületeket, tocsogókat itt is hiába keresnénk, mivel a lehullott csapadékot a keleti és déli oldalakon eredő állandó, illetve időszakos források csapolják le. Páskaházánál a Zúgó-, Kútyika-, Gyepű- és Lastyik -, Gömörhorkánál a Pincéslyuki-, Kiskúti-, Falukúti-források. Nyugaton egy kis forrása létezik, a Somkúti, ahol valamikor erdészház állt.
Növényzetére az összefüggő erdőségek a jellemzők. Uralkodó fafaja a gyertyán, amely közé elegyesen társul a kocsánytalan és a csertölgy, illetve a foltokban kiültetett erdeifenyő. Az árnyas oldalakban szép, szálas bükkösök is díszlenek.
A zárt erdőkben számottevő a vadállomány. Főleg a vaddisznó kedveli a mélyebb, sötét töbör- és völgyaljakat, ahol számos fekvőhelyüket, vackukat lehet felfedezni. A szarvas és őzállomány kisebb létszámú. Az utóbbi húsz évben megtelepedett a Nagy- hegyről idetévedt muflon is. A ragadozó emlősök közül állandó tartózkodású a vadmacska és kóborlóként megjelenik a medve és hiúz is. A madarak közül ritka fészkelő az uráli bagoly, az uhu, a búbos banka, a fekete harkály. A szálas erdők aljnövényzetében ritka növényfajokat lehet találni. Ilyen az egyvirágú körtike, a turbánliliom és az orchideák közül a papucsvirág, a bíboros és a vitézkosbor.
Tudományos, de esztétikai szempontból is jelentősek a délies kitettségű karsztbokorerdők növény- és állattársulásai. Itt már kora tavasszal virágba borul a sziklás oldal. A húsos som hektárnyi területeken sárgállik, amire azt hinnénk, ember telepítette, de valójában őshonos, természetes állományok. Utána tejfehér virágaival tűnik ki a sajmeggy, amelynek virágait seregestől látogatják az áttelelt és frissen kikelt lepkék és bogarak. A sziklagyepek védett növényei a leánykökörcsin, az apró nőszirom, a hangyabogáncs, az árvalányhaj.
A nap által felhevült mészkősziklán gyakran látni a sütkérező fali gyíkot és legnagyobb társát, a zöld gyíkot. Figyelmesen járva a meredek, bokros terepet meghallhatjuk a vékony cié-cié hangot hallató bajszos sármányt is. Dél-európai származású és éppen a Gömör–Tornai karszton van legészakibb, életerős perempopulációja.
A tölgyes erdők szegélyein helyenként terem a pázsitos nőszirom. Virágai a füvekhez vagy inkább sásokhoz hasonlító levelek takarásában kettesével nyílnak. Virágához hasonló kevés van a Kárpát-medencében, liláskék sziromlevelei sárgán erezettek.
Nem titkolnivaló, sőt tudatni akarom, hogy 1968 után a „segítő” orosz csapatok a fennsík egyik sekély völgyében tanyát vertek, és lőteret létesítettek. No, és ahová a ruszki egyszer beteszi a lábát, ott kő kövön nem marad. A tönkretett, letarolt erdő, a temérdek szemét és a mai napig feltérképezetlen talajszennyezés (olaj, üzemanyag, egyéb), ez mind velejárója volt a 25 éves ittlétüknek. Mai napig ezen a helyen továbbra is katonai lőtér működik. Most már csak az a kérdés, hogy egy bioszférarezervátum és nemzeti park eszméjével ez hogyan egyeztethető össze? Hát igen. Itt a szülőföldemen, de a számomra nem létező országban ilyen létesítmények is gyarapítják a természet „tarkabarkaságát”.
A Kónyárt kétségkívül legnagyobb botanikai értéke a nyúlánk magyarföldi husáng. Itteni lelőhelyét hosszabb keresés után sikerült megtalálni még 1984 tavaszán. Azóta is figyelmesen követem állományának alakulását. Ez a 1,5-2 méter magasra megnövő, ernyős virágzatú növény a világnak mindössze három pontján ismert: Erdély (Tordai-hasadék), Magyarország (Pilis-hegység) és a Gömör–Tornai karszt két lelőhelyén.
Felszínének erdőségei a kutatókat, természetbúvárokat és turistákat nem nagyon vonzották, s talán éppen ezért még mindig tartogatnak meglepetéseket a fáradhatatlan, kitartó vizsgálódó számára.
Az egyetlen, zöld színnel jelölt turistaút Pelsőctől kiindulva észak felé végigvezet a fennsíkon a Jolsvai karszt irányába. Útközben ugyan nincsenek hangoskodó, cicomás diszkótelepek, a természet meghitt csendje uralja a tájat. Ajánlom, látogassák meg ezt a vidéket, és ha kell, leszek útitársuk és vezetőjük egy személyben.
Gordon László, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”51587,51083,51082,48029,47585,46935″}
