Én életem döntő részét ebben az átkos rendszerben éltem le. Nem tankönyvekből, vagy újságcikkekből tanultam vagy olvastam, amiről írok, hanem személyes tapasztalataimat mondom el.
Beszéljünk pl. olyan túlkapásokról is, amikor fiatal családok szinte fillér nélkül házépítésbe mertek kezdeni, s be is fejezték az építkezést rövidesen úgy, hogy nem váltak életük végéig adósság törlesztőkké. Búcson az 5-6 száz lakóház több mint a fele ezen időszak alatt épült fel.
Elkészült egy kultúrház, amiben rendszeres munka folyt színházi előadások voltak, kiállítások és szinte felsorolhatatlan mennyiségű amatőr alkotás jött létre, aminek mára a nagy megváltó demokráciában nem követője, de lassan már nyoma sincs.
Létrehoztak egy szövetkezetet, amely a falu zömének munkát adott. Igaz a keresetek nem voltak valami extrém magasak, de tisztességesen megélhetett belőle, aki nem szórta felelőtlenül a pénzét. Aztán jött a várva –várt demokrácia, a sok „kín és gyötrelem” megszűnt, véget ért.
Igaz, azóta nem sok ház épült, sőt egyre több ház válik gazdátlanná és gondozatlan, elhanyagolt telkek és családi házak tarkítják a faluképet. Nincs kultúrház, bocs még van, de üresen kong, semmiféle tevékenység nem folyik benne, az utolsó használói kartondobozokat gyártottak a nemesebb célokból emelt falak között, mára meg a „nemes” rágcsálók fészkévé lépett elő.
Nem is maga az épület és annak sorsa a fájó ebben, hanem az a tény, hogy a mai fiatalságnak kényszerből egészen más köti le az érdeklődését. Természetesen megtalálják egymást és kitalálják azt is mivel töltsék el az időt, sőt az sem biztos, hogy igényelnek ehhez idősebbek útmutatását vagy támogatását, de az tény, hogy sem helyszínt nem kapnak szervezett tevékenységekhez, sem támogatást vagy legalább valamiféle közösségi reakciót arra, amit tesznek.
A közösség számára egyetlen épület épült az iskola étterme, az is talán csak azért, mert a már a nyolcvanas évek elején megkezdett építkezést kínos lett volna tovább halogatni, ezért aztán, nehogy egy-két ember személyes karrierje veszélybe kerüljön valahogy mégis tető alá kellett hozni a dolgot – no így lett étterem.
Igaz viszont, hogy épült egy közösségi fedett platz, igaz, hogy ez a kommunizmus alatt felépült ravatalozó kiegészítője, de most már valóban civilizált feltételek mellett indítjuk utolsó útjukra a távozókat.
Szövetkezet nem alakult. Van ugyan néhány vállalkozó, akik az egy-két ezer hektárnyi szántóföldből próbál megélni, ám nagy részük csupán önmagát képes eltartani, fejleszteni, növekedni nem igazán képesek, mert létük is elsősorban támogatások kérdése, mert magából a mezőgazdasági termelésből, illetve az előállított termékekből nem lennének képesek fenntartani magukat.
Az egykor virágzó és folyamatosan fejlődő és fejlesztő mezőgazdasági szövetkezet is csak torz maradványa egykori elődjének. Megszűnt a kertészet, az állattartásban mára már csak szinte a szarvasmarha ágazat létezik, a többi vagy megszűnt vagy annyira visszafejlődött, hogy mára már csak beteges maradványuk agonizál.
Mindent összevetve: bár a történelemórán leírt és előadott üldöztetés búcsi áldozatairól nem tudnék beszámolni, mert nem tudok ilyenekről, ezért a hitelesség kedvéért szükségesnek éreztem, hogy a sok számomra kétes nagy igazság mellé letegyem azt a képet is, amit én látok az utóbbi 50-60 év kapcsán.
Bár ez a kép bizonyára nem általános, mert az is való igaz, hogy mifelénk az első világháborút követő időszakban nem egyformán volt érdemes megszületni egy likvidálásra szánt településen vagy annak szomszédságában egy központinak ítélt településen.
A mérce a kiválasztás során nem volt más, mint a megosztottság kellő foka, ami elegendőnek bizonyult a kezelhetőség fenntartásához. Nos ebben a demokrácia semmiféle változást, pardon javulást nem hozott, a javulást természetesen a likvidálásra ítéltek szempontjából értve. Sőt talán ez az egyetlen terület, ahol a demokrácia rohamos fejlődést hozott.
Előre a megosztottság és a manipulálhatóság dicső mezején a szlovák nemzetállam megteremtésének rögös útján! Éljen Fico elvtárs és hű segítői elsősorban a keresztyén szlovák hazafiak népes tábora élükön az SNS és a KDH nemes vezetőivel!
Varga Lajos, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”52029,45016,44769,52007″}
