53089

A Csemadok Somorjai Alapszervezete idén először emlékezett meg a Felvidékről kitelepítettek emléknapja alkalmából. Az esemény szónoka Csáky Pál, EP-képviselő (MKP) volt.

Az esemény április 12-én 17 órától kezdődött a somorjai Honismereti Ház udvarán, ahol ebből az alkalomból újraavatták a kitelepítettek emlékére 2007-ben állított kopjafát. Az esemény a Szózat eléneklésével indult, majd Méry János szólt az emlékezőkhöz arról, hogy 1947-ben ezen a napon kezdődött a felvidéki magyarok kitelepítése, mely során mintegy 110 ezer magyar nemzetiségű embert kényszerítettek otthona elhagyására.
Mint ismeretes, 2012-ben a Magyar Országgyűlés 317 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, hét tartózkodás mellett megszavazta, hogy április 12-e lesz a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja.
Méry János bevezetőjében megemlítette, hogy a kitelepítések 60. évfordulójára alkalmából 2007-ben felavatott kopjafa a mai naptól fogva a megemlékezés helyszínén, Honismereti Ház udvarán kapott helyet.
A kopjafa, melyet 2007-ben a Csemadok megrendelésére Pokstaller István fafaragó készített, a volt vasútállomás helyén lett felavatva. Akkor mind a három egyház képviselője részt vett a kopjafa avatásán: Bándy György evangélikus és György András református lelkész valamint Barcsek Sándor Esperes Úr is, aki idén húsvétkor adta vissza lelkét a teremtőnek. A megemlékezésen egy perces csenddel emlékeztünk rá.
A kopjafa később a református templom udvarán lett felállítva, de a műemlékvédelmi hivatal felhívására eltávolították. Ezután a Honismereti Házban volt elraktározva, majd az április 12-i megemlékezésre Végh László és Pokstaller István hathatós segítségével újra felállították.

Következett a Nomaad zenekar, akik népdalfeldolgozásokat adtak elő: Először a Hazám, hazám és az Arass rózsám, arass című népdalokat adták elő.
Ezután Szamaránszky Patonyi Enikő következett, aki Gál Sándor: Veszteségeink című versét szavalta el. A Nomaad zenekar egy számmal még visszatért, a Pünkösdi rózsa című dalt adtál elő.
Ekkor egy be nem jelentett fellépő következett: Görcs Lajos nyugalmazott gimnáziumi tanár adta elő Erdős Anna Egy marék föld (Egy elvándorló magyar kívánsága) című versét, mely nagyon nagy hatással volt úgy rám, mint a emlékező tömegre. Az utolsó fellépő Méry Rebeka volt. A Nomaad zenekar énekese ezúttal szólóban adott elő egy népdalt.

A fellépők után a szónok, Csáky Pál következett, aki beszédében kiemelte: nem szabad megfeledkeznünk a kitelepítettekről és a beneši dekrétumokról sem, melyeknek ezt a gyalázatot köszönhetjük. Hangsúlyozta, hogy míg 1945 előtt elítélték és és büntették azokat, akik embereket bevagoníroztak és akaratuk ellenére elhurcoltak, a „béke” után ugyanez 1945 után nem volt bűn, sőt pont azért telepítették ki a németeket és a magyarokat, mivel a kassai kormányprogramnak köszönhetően mindegyikük háborús bűnösnek számított, s számít ma is. Kijelentette, hogy szerinte minden egyes felvidéki magyar testvérünk szeretne békülni és békét akar, de feltette a kérdés, hogy lehet-e úgy békülni, hogy csak az egyik fél nyújtja a jobbját?

Következett a koszorúzás és a himnusz, majd a megemlékezés végén a jelenlévők megtekinthették a somorjáról kitelepítettek listáját, melyet Végh László készített el.
A program ezután a helyi Németh-Šamorínský István Művészeti Alapiskola Koncerttermében folytatódott: Boráros Imre és társai a Hit és hűség című színdarabot mutatták meg, melyet Csáky Pál írt. A színdarabnak nagy sikere volt, a nézők perceken át állva tapsolták meg a színészeket.

A Csemadok Somorjai Alapszervezete a megemlékezéssel fel szerette volna hívni a figyelmet arra, hogy a majd 70 évvel ezelőtt történtek mellett nem lehet csak úgy szó nélkül elmenni, még annak ellenére sem, hogy a kommunista diktatúra folyamatosan hallgatott arról, hogy a Csehszlovák Köztársaság kitelepítésekkel és beolvasztással fel akarta számolni a hárommilliós német és a közel nyolcszázezres magyar nemzetiséget.

Az eseményről készült fotógaléria ITT tekinthető meg. 

Méry János, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”52990,50305,46294,45148,41680,38983″}