Mi igaz és mi számít valótlan állításnak a II. pillérrel kapcsolatban? A Szociális Biztosító immár a második levélben kívánja meggyőzni az embereket a II. nyugdíjpillér előnytelen voltáról.
Mint ismeretes, az már csak június 15-ig lesz a megnyitva, lehetővé téve az abból való kilépést. A Nový Čas felkérte a Finančný Kompas hírportál szakértőjét, Michal Nalevankot, hogy értékelje a Szociális Biztosító állításait.
A szakember szerint csak részben igaz, hogy a 40. életévüket betöltött pénztártagoknak a II. pillérben legkevesebb 22-25 évig kell takarékoskodniuk a nyugdíjra. Túlnyomó többségük már tíz éve pénztártag, tehát esetükben ez elégséges idő ahhoz, hogy nyugdíjkorhatáruk elérésekor megfelelő összeg legyen a számlájukon.
Állítása szerint egyáltalán nem felel meg a valóságnak, hogy valaki számára csak az életkor a döntő tényező a II. pillér előnyösségének, illetve előnytelenségének eldöntése szempontjából. Az igaz, hogy a magasabb életkorral csökken a takarékosság előnyössége, ám a döntéshozatalkor egyéb tényezőket, például a jövedelem nagyságát is figyelembe kell venni. Az I. és II. pillér hozamait összehasonlítani jó reklámfogás ugyan, de nincs semmi értelme. Az I. pillérben senki nem tesz szert olyan megtakarításra, melynek az értéke idővel növekszik.
Igaz, hogy a II. pillér előnytelen azok számára, akik régóta nem dolgoznak és semmilyen jövedelemmel nem rendelkeznek. Mivel ők nem fizetnek járulékokat, nem is takarékoskodnak a nyugdíjukra. Viszont ugyanez érvényes az I. pillérre is.
Szintén féligazságnak minősül a legmeggyőzőbbnek ható érv, mely pontos számadatot is tartalmaz (858 euró) és mindenki összehasonlíthatja, hogy a tavalyi évben nyers keresete magasabb, vagy alacsonyabb volt a feltüntetett összegnél. Az előnytelenséghez viszont az embernek tartósan alacsony jövedelmének kell lennie, nem csak egy, vagy két éven keresztül. S ez a döntő szempont.
Nemcsak az alacsony jövedelemmel rendelkezőket akarja „kiterelni” a Szociális Biztosító a II. pillérből, hanem azokat is, akik az elmúlt évben átlagot meghaladó jövedelemmel rendelkeztek, nem világos azonban, hogy ez csak a múlt évben, vagy az előző években is átlagosnál nagyobb keresetűekre érvényes, így csak féligazságnak tekinthető.
Annak összehasonlítása, hogy az utóbbi tíz évben melyik nyugdíjpillérben volt magasabb hozam, teljességgel félrevezető, s olyan embereknek szánták, akik keveset tudnak a nyugdíjrendszer működéséről. Azt a hamis képzetet is kelti, hogy a múltbeli „eredmények” garantálnák a jövőbelieket.
A II. pillér valóban elsősorban azok számára kedvező, akik viszonylag hosszú ideig takarékoskodnak a nyugdíjukra. Ha biztosak lehetnénk abban, hogy az I. pillér még 25 év múlva is hasonló játékszabályok szerint működik majd, mint jelenleg, akkor ezzel a figyelmeztetéssel egyet is értenénk. Erre azonban semmi garancia nincs.
A fejlettebb országok politikusai beismerik, hogy a demográfiai tényezők komoly problémát jelentenek a nyugdíjrendszer szempontjából, a levél tanúsága alapján azonban Szlovákiát mindez nem érinti. A valóságban viszont hamarosan az Európai Unió leggyorsabban elöregedő országai közé tartozunk majd.
A szövegből kiviláglik a demogagógia és a félelemkeltés kombinációja, de ismételten fel kell tenni a kérdést, vajon van-e, lehet-e garancia arra, hogy az I. pillér a jövőben is olyan lesz, mint ma. A válasz egyértelmű nem.
Komoly hibának számít összehasonlítani az első pillérben vezetett nyugdíjszámlákat a pénztártagok nyugdíjszámláival, mert a kettő lényegesen különbözik. A Szociális Biztosító csak nyilvántartja, ki, melyik évben, mennyi járulékot fizetett be. A II. pillérben a számlakivonatok összegei valós pénzösszegek.
Ami az örökölhetőséget illeti, ma is érvényes, hogy a II. pillérben minden örökölhető, ami a pénztártag halálának pillanatában a számláján szerepel.
A részvénypiacok hosszú távon növekvő tendenciát mutatnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az értékek csak növekednek. Vannak időszakok, amikor a részvények értéke csökken, máskor viszont növekszik. A levél tehát olyasmit állít, ami mindenki számára kézenfekvő.
Az előfinanszírozott nyugdíjrendszereknek az európai országokban komoly tradíciójuk van, az viszont érthetetlen, hogy ennek a ténynek miként kéne befolyásolnia a nyugdíjpénztárak tagjainak döntését. Amennyiben a szerző azt sugalmazza, hogy magyarországi példára államosítani kellene valamennyi nyugdíjmegtakarítást, ez az ő véleménye. Szlovákia azonban bizonyosan nem követi ezt a modellt.
Nem felel meg a valóságnak, hogy a nyugdíjpénztárak tagjainak ne lenne rálátásuk a rendszerre. Ez inkább érvényes az I. pillérre. Minden pénztártag, aki nyugdíjba vonul, eldöntheti, hogy akarja-e a nyugdíját, melynek összege fokozatosan növekszik, vagy nem.
A továbbiakban szintén a megfélemlítés eszközeihez folyamodik a levél szerzője. Szerinte az emberek mindössze 6 százalékának van fogalma arról, miként működik a II. pillér. A szakértő szerint az I. pillér működésére vonatkozó ismeretekkel még rosszabb a helyzet. Egyetért viszont azzal, hogy a döntéshozatalkor mérlegelni kell, hogy milyen helyzetben van pénztártag, például nem hosszú ideje munkanélküli-e, mivel ilyenkor az ember nem fizet a II. pillérbe, azaz nem „takarékoskodik”.
Sántít a nyugdíjmegtakarítás hozamának összevetése a két pillér között, az I. pillérben ugyanis semmilyen megtakarításnak nincs hozama. Ami a magánkezelésű és nyilvános kezelésű alapok összehasonlítását illeti, Szlovákiában nincs nyilvános kezelésű alap, mint ahogy senki sem beszélt még arról, hogy a II. pillérnek fel kéne váltania az I. pillért.
Tökéletesen igaz viszont, hogy a II. pillér nem megoldás az alacsony jövedelmű emberek számára. A nyugdíjtakarékoskodás rendszerében a nyugdíj nagysága és az előző jövedelmek nagysága között szoros összefüggés van. A nagyon alacsony keresetű embereknek meg kéne fontolniuk, nem előnyösebb-e számukra a minimális nyugdíj, mint a II. pillérben való takarékoskodás.
cas.sk nyomán nzs, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”53929,53904,53779,53340,52842,51801,51235″}
