2011-ben négy fiatal nyerte el Sólyom László Tehetség-ösztöndíját. Egyikük a rimaszombati Farsang István volt, így egy éven keresztül a Londoni Természettudományi Múzeumban (Natural History Museum) kutathatott, mely Európa legnívósabb intézetei közé sorolható.
A gömöri ifjú tehetség már gyermekkora óta lelkes megfigyelője környezetének. Tinédzserként professzorok asszisztense volt, és kitűnő eredményekkel rendszeres résztvevője a különböző versenyeknek. Gimnazistaként már díjakat gyűjtött be. Megkapta a tudományos egyetemi munka legrangosabb kitüntetését, a Pro Scientia- díjat. Húsz évesen azt az ösztöndíjat nyerte el, melyet Sólyom László volt köztársasági elnök, a Magyar Tehetség Nagykövete, olyan diákok, vagy posztdoktorok külföldi képzésre alapított, akik már felmutattak valamilyen eredeti teljesítményt.
Farsang István már a NASA kutatásaiban is részt vett Houstonban, jelenleg a skóciai St. Andrews-i Egyetem hallgatója.
Tanulás mellett mi mindennel foglalkozik egyetemén?
Különböző projektekkel foglalkozom, elsősorban a planetáris ásványtan és geológia területén. A tevékenység keretén belül a bolygók, illetve aszteroidák ásványtani és kémiai jellemzőit, tulajdonságait vizsgáljuk, Naprendszerünk evolúciójának megértése céljából.
Milyen felvidékiként Skóciában élni?
Pont olyan, mint bármilyen más diáknak, aki nem Nagy-Britanniából érkezik – az egyetem hallgatóinak fele külföldi diák. Az ottani élet sokban különbözik az itthonitól, eltérő a kultúra, a nyelv, a szokások, az életmód, az ételek. Beletelik az embernek pár évébe, amíg akklimatizálódni tud. Viszont úgy gondolom, hogy amíg fiatal az ember, addig ez nem kellene, hogy túl nagy problémát jelentsen.
Hogy jutott el egészen Skóciáig?
Az érettségi után elég szerencsés helyzetbe kerültem, mivel Sólyom László elnök úrtól kaptam egy egyéves
ösztöndíjat. Ezt az időt a londoni Természettudományi Múzeumban töltöttem. Itt szakmai szempontból sok mindent elsajátítottam, s mindemellett az angol nyelvtudásomat is sikerült kellő szintre hozni. Ezután egyesült királyságbeli egyetemekre is jelentkeztem,melyek közül a St Andrews-i ajánlata volt a legattraktívabb.
Az ösztöndíj mellett különböző kitüntetéseket is magáénak tudhat. Mit kell ehhez tudni, illetve tenni?
Ha valaki komolyan foglalkozik egy szakterülettel,vagy mondjuk sporttal, és időt, energiát szán rá, akkor ennek a hosszan tartó munkának előbb-utóbb eredménye is lesz. A kitüntetés egyfajta visszajelzés, jobb esetben a jól elvégzett munka és a kitartás jele. A valóságban sokszor például politikai döntés eredménye egy-egy díj odaítélése, éppen ezért önmagunk fejlesztésére, felmutatható eredményekre kell inkább törekedni, mintsem egy-egy díj megszerzésére.
A lehetőségekkel, a geológiai kutatásokkal egy gyermekkori álom valósult meg az életében?
Gyermekkoromban nagyon sok minden érdekelt, elsősorban a természet és a természettudományok. Emlékszem, hogy a szüleim mindenfelé vittek, a rimaszombati csillagvizsgálótól kezdve, a barlangokon keresztül a botanikus kertekig. Volt olyan korszak, amikor csillagász szerettem volna lenni, volt, hogy biológus. Érdekeltek az állatok, a növények, az ásványok. Ez utóbbiakból sikerült egy gyűjteményt létrehozni, ami a jelenlegi kutatásaimhoz vezető út első mérföldkövét jelentette.
Részt vett a NASA kutatásaiban. Hogy képzeljük ezt el? Milyen ott a környezet, a munka?
A NASA egy olyan kutatóintézmény, melyben, ahogy az a nevében is benne van, elsősorban űrkutatás zajlik. Ide nagyon sok minden tartozik, például az űrhajósok ételének a kifejlesztése különböző biológiai laboratóriumokban, vagy meteoritminták vizsgálata. Nem feledkezhetünk meg a mérnöki részlegekről sem, ahol például az új Mars járókat tervezik. A kutatás és fejlesztés nagyon sokrétű, éppen ezért több ezer tudós és mérnök dolgozik a NASA kutatóintézeteiben. Én a Houston-i Johnson Űrközpontban dolgoztam, amely talán a legközismertebb ezek közül. Maga az épületkomplexum nem egy esztétikai csoda, viszont az, ami a falakon belül történik, már egy kicsit érdekesebb. Ottlétemkor az Antarktiszon talált meteoritokkal foglalkoztam. Minden évben van egy decembertől februárig tartó antarktiszi meteoritkutató expedíció, amelyben önkéntes kutatók az Antarktisz jegét fésülve gyűjtenek be meteoritmintákat. Ezeket gondosan becsomagolják, majd továbbítják Houstonba, ahol kategorizálják őket és a legérdekesebbeket kutatni kezdik.
Mit lehet kutatni egy kövön? Mit árul el nekünk?
A meteoritok nagy többsége különböző aszteroidákról származik, amelyek a Mars és a Jupiter pályái között keringenek vagy keringtek. Ezek az aszteroidák időről időre ütköznek egymással. Ezek az ütközések néha olyan nagyok, hogy egy-egy aszteroida képes elhagyni a pályáját. Sok ezek közül aztán a Föld pályáját keresztezi. Ha pedig elég nagy ahhoz, hogy ne égjen el a Föld atmoszférájában, amikor abba hatalmas sebességgel belép, belezuhan a Földbe, s ha szerencsések vagyunk, meteoritként megtalálhatjuk. Az aszteroidák, illetve. meteoritok egyes összetevői a Naprendszer legprimitívebb anyagai, amelyek szinte egykorúak a Naprendszerünkkel, mintegy négy és fél milliárd évesek. Ezek a minták lehetővé teszik, hogy rekonstruálni tudjuk a Naprendszer kezdeti stádiumát, fejlődését, a bolygók vándorlását a kezdeti stádiumban, az aszteroidák egymással való ütközését, de megállapítható például az is, hogy milyen volt és hogyan változott a Naprendszer mágneses tere. Ne feledjük, hogy ha például a Föld nem rendelkezne ilyennel, a Nap részecskéi nagyon gyorsan végeznének az emberiséggel. Ezek a kérdések tehát mind-mind megválaszolhatók a meteoritok ásványtani, kémiai, illetve fizikai tulajdonságainak vizsgálatával.
Miért van szükség ezekre a kutatásokra? Mire keresi a NASA a választ?
Az emberi természet velejárója a kíváncsiság. Szeretünk nagy kérdéseket feltenni és felfedezni az ismeretlent. Szerintem rendkívül izgalmas dolog választ keresni arra, hogy miként lettünk, hogyan alakult ki mindaz, ami körülöttünk van, és hogy mi várhat még ránk. A múlt kutatása pedig, legyen az geológiai vagy akár történelmi múlt, jelenleg zajló folyamatokat is segít megérteni, s ezzel jövőnk tervezését is könnyebbé teheti.
A filmekben a NASA sokszor földönkívüli élettel köthető össze. Ilyenről van tudomása?
Igen, a NASA egyik tevékenysége a földönkívüli élet keresése.
Létezik?
Szerintem létezik, de nem feltétlen kis, zöld űrlényekként kell elképzelnünk a földönkívülieket. A Marson jelenleg az élet sokkal primitívebb, egyszerűbb formáit szeretnénk megtalálni, például baktériumok formájában.
Beke Beáta, Felvidék.ma
