Laurent Fabius francia külügyminiszter „botrányosnak” nevezte egyes kelet-európai országok viselkedését a menekültválsággal kapcsolatban, merthogy nem fogadják el a menekültkvóta-rendszert.
Magyarországot külön is bírálta a határzár miatt, mondván: „nem tartja tiszteletben a közös európai értékeket”, amikor határzárat épít. „Olyan drótkerítés felhúzása, amelyet még állatoknak sem csinálnak, nem az értékek tiszteletben tartása” – fogalmazott. Szerinte „fel kell számolni a falat”, és az Európai Uniónak „komoly és szigorú” tárgyalásokat kell az ügyben folytatnia az ország vezetőivel.
Gondolom, legalább olyan komolyakat, amilyeneket Hollande elnök folytatott Angela Merkellel menekültügyben, s mely után kimondták, hogy az EU-ban minden rendben (lesz nemsokára). Ha ugyanis ők ketten tárgyalóasztalhoz ülnek, mindent megoldanak. Természetesen úgy, ahogy az nekik megfelel. S ha éppen úgy felel meg nekik, hogy az EU közös erővel menti az embercsempészek által lélekvesztőkre zsúfolt szerencsétleneket a Földközi-tengeren, akár még Líbia felségvizein, s behozza őket Európába, az „a közös európai értékek” tiszteletben tartása. Hogy azzal együtt is az-e, hogy aztán sorsukra – pontosabban az embercsempész maffiákra – hagyja őket nagy szárazföldi vándorlásukban, nem ad nekik vízumot, beutazási engedélyt, úticélt, csak az éteren és világhálón át megüzeni nekik: Németország minden szíriai menekülőt befogad, azt már kétlem. Mert ha Merkel ilyen ígéretet tesz, az csak olaj a tűzre. Embercsempészéknél legfőképpen. Merkel ígéretét ugyanis néhány konkrét lépésnek is illene követnie. Annak legalább például, hogy aki a schengeni határokon belül szíriai menekülttel találkozik, aki kijelenti, hogy Németországba tart, azt békén kell hagyni – esetleg segíteni –, hadd utazzon vonaton, buszon, repülőn Németországba, s nem azzal fenyegetőzni, hogy az ilyen menekülteket majd visszatoloncolják oda, ahol a schengeni övezetbe vagy biztonságos ország területére lépett. A hatályos közös európai értékrendet paragrafusokban megfogalmazó közös irányelvek betűje szerint. Elvégre így küld vissza Magyarországra menekülteket Csehország, Ausztria és Szlovákia is, mely csak a hétvégén négy adag (papírok nélküli) „csempészett” emberszállítmányt fogott. Olaszország, Görögország mintha nem is lenne tagja a schengeni zónának.
A menekültek már tudják, hogy Angela Merkel és Németország tárt karokkal várja őket, hiszen Merkel ország-világ előtt, nyilvánosan megüzente… Tüntetéseik, zavargásaik, követeléseik a budapesti Keleti pályaudvaron és környékén ezt bizonyítják. A bevándorlók Magyarországra haragszanak, Laurent Fabius Magyarországra haragszik, mert nyilatkozata szerint Franciaország és Németország már megoldotta a problémát. Csak nem úgy, hogy az EU központi hatalmai – a Párizs-Berlin tengely – eldöntötték: a keleti peremországok fogadják be a bevándorlókat, akik az ő egykori gyarmatbirodalmaik területéről jönnek, ők meg majd szépeket és okosakat nyilatkozgatnak?! És alapvetően: bűnbakot neveznek ki, mint Laurent Fabius teszi, polkorrektnek feltüntetve magukat. Most Magyarország a bűnbak.
Ha ez az európai megoldás, szépen nézünk ki. Mert kísértetiesen hasonlít arra a bánásmódra, ahogyan a tagfelvételkor lenyomták a posztkommunista térség országainak torkán a „közös politikákból” fakadó egyenlő mértékű támogatások alapos megnyirbálását (lásd közös agrárpolitika). Laurent Fabius szavait az elítélendő kerítésről mi – szerinte: primitív kelet-európaiak – éppenséggel megmosolyoghatjuk, elég, ha a világhíradók calais-i képeire gondolunk, a pengedrótos kerítéseken lógó menekültekre, akik a Csalagutat akarják elérni, a rendőri akciókra. (Arról most inkább ne beszéljünk, mit csinált Párizs anno a menedékkérő kelet-európai romákkal, mert az már Jupiter és az ökör meséjéhez vezetne.) Calais-ban Fabius szemét és szívét nem bántja az „olyan drótkerítés, amelyet még állatoknak sem csinálnak”, mert Calais nem Bulgáriában, Macedóniában, Szerbiában vagy Magyarországon van. Calais Európa; ott a pengedrótos kerítés is európai érték (?).
Lábjegyzet helyett:
A francia miniszterelnök a francia menekültpolitikáról
„A háború, üldöztetés, kínzás, elnyomás elöl menekülőket be kell fogadni” Franciaországban – mondta augusztus 30-án Manuel Valls francia miniszterelnök a nyugati-franciaországi La Rochelle-ben. „Minden egyes menedékkérelmet meg kell vizsgálni, mégpedig gyorsan. A migránsokat méltósággal, ellátva, odafigyeléssel kell kezelni. A mi dolgunk az, hogy hosszú távú, az emberségesség, a felelősség és a határozottság értékein alapuló válaszokat találjunk” – hangsúlyozta Valls.
Ezt követően az illegális gazdasági bevándorlással szembeni határozott fellépésre szólított fel, s úgy vélte, hogy az Európát jelenleg sújtó menekültválságot a menekültjog európai harmonizálásával kell megoldania Párizsnak és Berlinnek.
A francia miniszterelnök hétfőn Calais kikötővárosába látogat, ahol mintegy 3-ezer külföldi él illegálisan felállított sátortáborokban arra várva, hogy a Franciaországot Nagy-Britanniával összekötő La Manche-csatorna alatti alagúton áthaladó vonatokra felkapaszkodva, illetve a csatornát átszelő kompokon elbújva, átjusson a túlsó partra. A szigorú francia bevándorlási politikai miatt ugyanis a migránsok között az a vélekedés terjedt el, hogy Nagy-Britannia szívesebben fogadja be a menekülő külföldieket, mint Franciaország.
A Le Figaro című konzervatív napilap csütörtökön azt írta, hogy Franciaországban a korábbi évekhez képest eddig nem növekedett a menedékkérők száma, de az Európai Uniót sújtó menekülthullám enyhítésére az ország két év alatt befogadna mintegy 9300 menekültet, igaz, csak abban az esetben, ha a többi uniós tagállam is hasonló felajánlásokat tesz.
Az első fél évben 32-ezer, elsősorban szudáni, eritreai és iraki keleti keresztény kért menekült státust Franciaországban, s a kormány becslései szerint a kérelmek száma idén sem haladja meg a tavaly regisztrált 64-ezret. (MTI)
NGYR, Felvidék.ma
