A Kikelet Ifjúsági Közösség november 10-én a Csemadok kassai épületének felújított pincehelyiségében vendégül látta Rácz Vincét, a Pátria Rádió szerkesztőjét, Bolemant Lillát, a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársát, irodalomkutatót, Kegyes Erika miskolci nyelvészt és Mészáros András filozófust, egyetemi tanárt.
A meghirdetett beszélgetés címe Gender-ideológia és feminizmus volt. Erről számolt be olvasóinknak Bíró Szilvia azzal, hogy ez komoly vita tárgyát képezte a rendezvényen és utána is.
Rácz rögtön az elején felszólította a közönséget, hogy bátran szakítsák félbe az előadókat, így többször is hozzászóltak a hallottakhoz. Ez azonban azután kissé szeszélyessé és követhetetlenné tette az előadók mondanivalóját. Ráadásul a gender fogalom alatt sok mindent szoktak érteni.
Rögtön a rendezvény elején kiderült, hogy az előadók a társadalmi nő-, illetve férfiszerepet értik a gender kifejezés alatt. Azt nem indokolták, miért szükséges ezt az angol kifejezést használnunk, ha magyarul szabatosan körülírható.
Ez a nők esélyegyenlőségével kapcsolatos kérdéseket is felvet. A szüfrazsettek azért harcoltak, hogy a nőknek szavazati joguk legyen – hangzott el. – Svájcban csak 1970-ben kapták azt meg. (Ez gyakorlatias okoknál fogva alakult így. Ugyanis ebben az országban sokáig az volt a szokás, hogy a férfiak kivonultak a főtérre és ott szavaztak az adott kérdésről. Ha a nőknek szavazati joguk lett volna, akkor már sok esetben nem fértek volna el.) Nem volt rá idő, hogy egy kicsit végiggondoljuk, mit nyertünk az általános választójog megszerzésével. Bölcs embereket választunk megfelelő pozícióra? A nők okosabban választanak? A legtöbb választópolgár egyáltalán nem felelőssége tudatában mérlegeli a lehetőségeket. Annak idején az erdélyi rendek „féltükben”, vagyis török nyomásra választották meg Bethlen Gábort erdélyi fejedelemmé. Ha szabadon választhattak volna, lehet, hogy Erdély aranykora elmarad! De mit jelent szabadon választani? Ennek a kérdésnek megválaszolása nagyon messzire vezetne!
Az egész folyamat tehát a feminizmussal kezdődött – vallották a vendégek -, mely a nők esélyegyenlőségét kívánta biztosítani. A gender divatos fogalom lett. Szerintük, alaptalan vád, hogy el kívánják törölni a különbséget a két nem között.
Mészáros András arra hívta föl a figyelmet, hogy a 19. században sokan foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy mi a nő, de azzal, hogy mi a férfi, nem. Szerinte tehát nem a határok elmosásáról van szó, hanem arról, hogy olyan életet éljek, amilyent akarok. Ha egy nő nem akar gyereket, akkor ezt vállalhassa.
Ezzel kapcsolatban le kell szögeznünk, hogy a hívő ember számára ez rossz válasz. Ő olyan életet kíván élni, mely az Úristennek tetszik, így a fenti önző álláspontot nem oszthatja.
Másik megjegyzésünk, hogy ezt ma már Európában álproblémának kell tekintenünk. Egyes társadalmi csoportoknál, vagy egyes korokban a gyermektelen, meddő nőt megvetették ugyanúgy, mint azt a nőt, aki ikreket szült. De ezen már réges-rég túl vagyunk. Nem hallottam róla, hogy emiatt egy nő hátrányt szenvedne kontinensünkön. Sőt, a munkaadók az ilyen, a jövőről lemondó nőket kedvelik, mert nem tartanak tőle, hogy gyermekgondozási szabadságra mennek. Helytelen módon, inkább a több gyermeket vállaló anyákat éri hátrányos megkülönböztetés. Erről azonban nem esett szó. Ám ha egy nő megfosztja magát attól a csodálatos érzéstől, hogy anya legyen, nem kényszeríthetjük. Karinthy Frigyes meg akarta élni azt a boldog kort, amikor a férfiak is szülni fognak, de egyelőre erre nincsen esélyünk. Az anyaszerep évezredek óta a nőkre hárul. Ezen változtatni aligha lenne bölcs és előrelátó dolog. G. B. Shawt egyszer megkérdezték, hogy mi lenne, ha nem lennének nők. Azt válaszolta, hogy egy ideig nagyon jól éreznénk magunkat, de azután egyre kevesebben és kevesebben lennénk! Ma már a kérdést ki kell egészítenünk: mi lesz, ha nem lesznek gyermeket vállaló nők? 1972-ben öntötte kötetbe Fekete Gyula: Éljünk magunknak? címmel a a Nők Lapjában a népesedésről lezajlott vitát. Ezt a kötetet újra ki kellene adni.
A nyelvészet oldaláról tekintve, a szavak nyelvtani neme nem minden esetben egyezik a biológiai nemmel. Tegyük hozzá, ez sokszor tréfás megállapításokhoz vezethet. Pl. a lány (dievča) a szlovák nyelvtan szerint semleges nemű. A németnek semleges nemű apaföldje (das Vaterland) a szülőföldje, de azért nőnemű anyanyelve van (die Muttersprache). Tehát a nyelvi, a biológiai, vagy társadalmi vonatkozások különböznek egymástól. Ebből persze nem következtethetünk arra, hogy a biológiait a társadalmitól le kellene választanunk. Vagy mégis?
A másság – mondta Mészáros – nem az ördögtől való, ez létező forma. Nem volt idő megjegyezni, hogy ezt nem fogadhatjuk el általános axiómaként! Ha azt a másságot kell tisztelnem egy terroristában, hogy ő szeret gyilkolni, akkor valami nincs rendjén. Erre azzal a példával szolgáltak, sok olyan ember van, aki magyarnak tartja magát, de nem beszél magyarul. Másság alatt azonban ma már elsősorban a hagyományos szexuális orientációtól eltérő vonzódást értik. Majd a hibrid identitásról esett szó. A fogalom pontos megfogalmazása elmaradt. Amennyire tudjuk, itt az a dilemma, hogy az egyes kultúrák „lefordításáról” van szó egy másikra. Ilyenkor a fogalmak az egyik nyelvben, kultúrában nem feltétlenül fedik egymást, más a hátterük, vagy „vonzáskörzetük”. (A szkeptikusok azért vallják, hogy az igazi műfordítás lehetetlen.)
Szó esett a nők tiszteletéről.
A közönség soraiban megfogalmazott vélemény szerint, a 16-17 éves nőket végigkergetik fél Európán, tudományos fokozatot szereznek, de gyerekeket szülni nem fognak.
A feministák a választójogért harcoltak, még börtönbe is kerültek, hogy elismerjék őket úgy, mint a férfiakat. Ezért azóta vörös posztó, hogy mit akarnak nők. Arról viszont szó sem esett, hogy vajon a nők boldogabbak lettek, életük kiteljesedett-e, hogy ezeket a jogokat megszerezték? Ki hallott róla, hogy egy ifjú hölgy telekiabálná a világot azzal, hogy határtalanul boldog, mert választhat Bugár, Fico vagy Berényi között!?
Az ugyan megkerülhetetlen tény, hogy az emberiség jövője a nők kezében van! Ennek a biológiai különbségnek a társadalmi szinten is meg kell nyilvánulnia. Igaz, a nők sok esetben 30-40%-kal kevesebbet keresnek a férfiaknál. De ha valaki nem reménytelenül anyagias, akkor ettől még teljes életet élhet.
Arról is szó esett, hogy a női társadalom férfiasodik, a férfiak nőiesednek. Ezzel kapcsolatban kifejtettem, a pedagóguspálya elnőiesedett, sok a válás, az anyák egyedül nevelik fiúgyermekeiket, így a férfi viselkedési mintákat már nem ismerik. Közben a nőknek más feladataik vannak. Menő a szingli, ami az identitászavar jele. Vannak férfiszerepek és nőszerepek. Hogyan lehet egy társadalmat úgy „megcsinálni”, hogy ne szenvedjen hátrányt?
A férfiakhoz és nőkhöz kötődő sztereotípiákról is szó eset. Ezek lehetnek hasznosak. Arról is beszéltünk, hogy az említett társadalmi szerepek koronként változtak. Meg arról is, hogyan tudjuk leírni ezeket a szerepeket. A kérdésfeltevések alapján sok szemszögből kellene ezt vizsgálni.
Elhangzott az is, hogy a gender fogalmát különbözőképpen értelmezik, így nincs igazi megoldás. Ezt a gravitációval állították párhuzamba. Hosszú évekig eltartott, míg a társadalom azt elfogadta. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell jegyeznünk, hogy a gravitációnak – a részegeket és repülőgépeket leszámítva – nem lehet önmagában káros hatása. A tudományban az objektív megállapítások sok szubjektív meghatározással kapcsolódhatnak össze.
Az egyik hozzászóló a veszélyekre hívta föl a figyelmet. Nem adok nevet gyermekemnek, mert mást nem választhat. Ne korlátozzam? Kérdés, meddig mehetünk el. Spanyolországban nevetnek a tankönyveken, mert azokban már nem apa és anya szerepel, hanem első és második szülő. (Ezt majd valaki diszkriminációnak fogja értelmezni, mert melyikük legyen az első?)
A hozzászólások fontos dilemmákat vetettek föl. Jelszó lett, ne korlátozzuk gyermekeinket. Ne neveljük fiúnak, vagy lánynak, majd ha felnő, eldönti! Legfeljebb megoperáltatja magát. Ne neveljük magyarnak, majd ha felnő, eldönti. Miért korlátozzam? Ha magyarnak nevelem, nem lehet belőle bantu néger vagy kínai, – horribile dictu – még szlovák sem! Rettenetes korlátozás! Ne neveljem keresztyénnek, majd eldönti mi lesz. Nem baj ha moszlim, pogány, buddhista, vagy valamilyen öngyilkos szekta tagja. Legalább megvalósította önmagát! Az iskolában ő döntse el, mit tanul. Ne osztályozzuk, mert az sértheti önbizalmát. Szilárd alapok és tudás nélkül fog szerencsétlenül és haszontalanul téblábolni az életben.
Az ilyen megengedő, hamis elképzelések zsákutcába vezetnek. Létezik ugyanis egy pedagógiai paradoxon. Ha a gyermekemre hagyom, mit tanuljon, mit olvasson, mit sajátítson el, nem vezetem, nem szorítom rá kötelességeire, nem tudatosítom vele társadalmi szerepét, nem késztetem rá, hogy a hasznosnak ítélt tudást elsajátítsa, akkor egy életre tönkreteszem, megcsonkítom. Ha nem mondom el neki, milyen családból jön, kik voltak a felmenői, arc nélküli klónná torzítom. Érvényesülését korlátozom, mert nem tanulta meg a matematikát, történelmet, a nyelveket és sok egyéb más tudnivalót. Ha nem tiltom el a drogozástól, cigarettától, egészségtelen italoktól és nem magyarázom el, hogy ezek az élvezeti cikkek miért károsak. Ezzel a szemlélettel jól kitolok vele. Megfosztom a jövőjétől. Mert így könnyen átverik az életben és nem biztos, hogy megfelelő munkahelyet talál magának és a társadalom hasznos tagjává válik. Ha tehát fiatal korában nem korlátozom, akkor később szembesül korlátaival. Ha viszont korlátozom, tehát késztetem a fontos, hasznos és nemes tudás elsajátítására, akkor később sokkal könnyebben tud majd eligazodni és elhelyezkedni az életben. Értékteremtő személyiséggé válhat. A korlátozás nyomán kiszélesedik előtte a világ.
A hagyomány fontosságáról is szó esett, mely a múltból él, de ha ez megszakad, akkor megszűnik.
A vitában néha keveredett a vallás és az egyház fogalma. Mert nem a keresztyén vallás hirdette egyik oldalon, hogy a nők boszorkányok, de tisztelet alanyai is a másik oldalon, hanem az egyházak.
A katolikus teológia – egy vélemény szerint -, a nő alávetettségét hirdeti. Végül visszavonulásként elhangzott az a semmitmondó vélemény is, hogy a Biblia sokrétegű szöveg.
Kegyes Erika kifejtette, kíváncsi volt arra, egy férfi és egy nő hogyan próbálja érvényesíteni saját véleményét. Megszólal-e, és hányszor, milyen stratégiákat követ. Megvédi saját álláspontját, vagy kompromisszumot köt, netán ragaszkodik saját álláspontjához. Sok interjút készített, hogy kifürkéssze, ki milyen kommunikációs eszközökkel él.
A politikus nők nem szeretik, ha képviselő asszonynak, vagy hölgynek szólítják őket. Semlegesebb megszólítást kívánnak. Dávid Ibolyát kalapos hölgynek nevezték, amivel lenullázódott. Mert itt nem arról volt szó, hogy az illető politikus nő. Az elsődleges az volt, milyen szerepet játszott és ehhez sorolták a gunyoros megjegyzést. Ez már az előítéletekről is szól. Az asszonynevekről is szó esett, hogy a –né rag használatát sokan nehezményezik.
Mészáros elmondta, a szerelem stratégiákhoz kapcsolódik. Ez háború a férfiak számára, a nőknél kacérság. Rögtön megfogalmazódott az emberben az ellenvetés. Úgy látszik baj van az identitásommal, mert erre sohasem gondoltam ilyen módon. A másik oldalon, a kacérság nem fegyver?
Külön meg lehetett volna vitatni azt a kérdést is, vajon ha a nők egyenjogúak, az mire jó? Boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak lesznek?
Az egyik kellemetlen meglepetés az volt, hogy a vendégek kitették a norvég EEA Grants és a Nyitott Társadalom Alapítvány szlovák nyelvű logóját. Az előadók nem szóltak róla, hogy ezek az alapítványok támogatják a tevékenységüket, de gesztusuk egyértelmű jelzés volt, mely sokak nemtetszését váltotta ki.
A Soros György nevével fémjelzett alapítványra nem kívánunk sok szót fecsérelni, mert nyilvánvaló, hogy a mai migránsválság egyik generálóját tisztelhetjük benne. Neki van egy víziója, melyet szeretne a világra kiterjeszteni. Akár kérünk belőle, akár nem! Akár káros, akár nem.
A „norvég pénzek” felhasználásáról sok mindent lehet tudni. Ez pedig nem mindig szívderítő. Norvégia különböző csatornákon önös érdekeiért lobbizik mind az Egyesült Államokban, mint az EU-ban. Teheti, mert óriási mennyiségű olajjal és földgázzal rendelkezik. A skandináv ország, valamint olaj- és gázlobbija nem szégyenlős kihasználni a pénzen szerezhető befolyást. Norvégia a tengerentúlon is rendkívül komoly lobbitevékenységet folytat. Oslo mintegy 24 millió dollárt áldozott erre a célra. Például amerikai szenátorokat fizetett (le) azért, hogy a globális felmelegedés megfékezését célzó, károsanyag-kibocsátással kapcsolatos törvényjavaslatot ne fogadják el az USA-ban. De más önös célokra is bőkezűen adakozott. 2007-ben a Statoil és a szintén norvég Norks Hydro felkerült az amerikai terrorlistára, mert feltehetően közrejátszanak terrorszervezetek finanszírozásában.
Norvégia az Európa Gazdasági Térség (EEA) tagjaként gyakorlatilag bevásárolta magát a közös uniós piacra. Az elmúlt tíz évben mintegy 3 milliárd eurót költött meghatározott célokra az EU tagállamaiban. Ezeket különböző alapok osztanak az uniós tagállamokban. A célokban 2008-at követően éles váltás figyelhető meg. A norvég alapok ekkor kezdték előnyben részesíteni a civil társadalom és az „érzékeny helyzetű társadalmi csoportok” megerősítését. Nyilvánvalóan az egyik a gender-ideológia támogatása.
Norvégiában már legalizálták az azonos neműek házasságát, majd jóváhagyták azt a törvényt, mely szerint homoszexuális partnerek gyermekeket fogadhatnak örökbe. Lelkipásztorok – nők és férfiak – nyíltan beszélnek a nem hagyományos szexuális irányultságukról. Legújabban a homoszexuális körök felvetik a gyermekekkel való házasságkötés jogi kérdését. Csak Norvégiában 19.000 olyan nem-kormányzati szervezet működik, mely a gyermekeket a korábbi (férfi és nő) nemiségről a más, nem hagyományos nemiségre „idomítja” át. A gyermek így nem hagyományos szexuális kategóriában való fejlődésre kényszerül. Mindezt úgy tálalják, mint a tolerancia és sokszínűség győzelmét.
Ha valaki úgy véli, hogy ez minket nem érint, akkor téved. Szlovákiában a kormány februárban elfogadta a “Nemzeti stratégia az emberi jogok védelmére és támogatására a Szlovák Köztársaságban” c. dokumentumot. Ennek kötelező érvényűnek kell lennie. Javasolja az ún. nemi egyenlőség és jogok örve alatt az LGBT személyek (leszbikus, meleg, biszexuális, transzszexuális és egyéb) kérdésének napirendre tűzését. Az így megfogalmazott stratégia nyomán az iskolákban hamarosan kötelező lesz azt tanítani, hogy az abortusz, vagy a nem megváltoztatása alapvető emberi jog, amellyel agymosni kell már az óvodás korúakat is. A homoszexuálisoknak joguk van gyermekek örökbefogadására és nevelésére. A gender-ideológiával ellenkező bármely nézet büntethető lesz, mint a más szexuális irányultságú kisebbség elleni gyűlölet szítása. Az egyházak tanítása ebbe a kategóriába fog esni, mert – büntetendő módon – azt tanítják, a családot kizárólagosan a férfi és a nő alkotja. Az ördög dörzsöli kezeit, megkezdődhet az egyházak „törvényes” üldözése!
Balassa Zoltán, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”51504,57546″}
