59104

Január 21-én kellett volna megnyílnia reggel 9-kor a Szürreális megtestesülése c. Salvador Dali kiállításnak a Kelet-szlovákiai Múzeum történelmi épületében. Érdekes módon, ünnepélyes megnyitót nem terveztek. Amikor ezen a csütörtöki nap délutánján bementem, hogy lencsevégre kapjam a kiállítást, közölték velem, a tárlat még nem nyílt meg. Nyilván ez is a szürrealista performance része kívánt lenni. Miután el kellett a következő napon utaznom, csak most látogathattam meg a kiállítást. Meglepetésként ért, közölték velem, csakis olyan képeket tehetek közzé, ahol élő személyek is szerepelnek. Ennek okát nem firtattam, mert úgysem jutnék sokra. Így szokásomtól eltérően, igyekeztem minden áron embereket szerepeltetni, hogy a kívánalmaknak eleget tegyek. Így egy sor jól sikerült felvételt nem oszthatok meg olvasóimmal. Ezért elnézést kérek a múzeum igazgatóságának nevében. Még szerencse, hogy egy fél tucatnyi ember lézengett a két teremben, így ki tudtam várni, hogy egyes kiállított alkotások környékén megjelenjenek.

Tavaly január és március között a poprádi Tátra Képtárban is bemutatták Dali műveit, de arra a tárlatra nem jutottam el. Most annál nagyobb örömmel éltem a lehetőséggel.

Salvador Dali, a fenegyerek és szürrealista festőművész fiatal korom óta megragadta fantáziámat. Szuggesztív nézése és hosszú bajsza, mellyel alkalomadtán festett is, érdekelt, hívogatott. Néhány éve megjelent róla egy vaskos, gazdagon illusztrált monográfia, de annak megszerzése meghaladta lehetőségeimet, így lemondtam róla.

A jobb létre szenderült Csehszlovákiában 1968 táján foglalkozhattak vele bővebben, s akkor olvastuk provokáló, életvidámsággal teli megnyilvánulásait. Egy alkalommal rá akarta venni a mester Picassot – aki barátja és riválisa volt -, hogy térjen vissza Spanyolországba. Dali nagy beszédet tartott. Majd negyven év távlatából nem biztos, hogy pontosan fogom azt idézni.

Picasso spanyol, én is spanyol vagyok! (Ez most egy kissé megemeli vérnyomásomat. Két katalán mondja ezt egymásnak! Igaz a világhálón is szemrebbenés nélkül spanyolnak mondják őket.)

Picasso festőművész, én is az vagyok!
Picasso zseni, én is az vagyok!
Picasso kommunista, én nem vagyok az!

Számos látványosság főszereplője volt. Például egy tojásból született meg – természetesen anyaszült meztelenül – és helikopter szállította angyalok lebegtek fölötte. Ezeknek a látványosságoknak még akkor nem volt neve, ma performance-nak hívják. Ki is üresedtek azóta ezek a pillanatnak szóló jelenetek.

Dalival kapcsolatosan felmerült a kérdés, hogy vajon zseni volt-e, vagy bolond. Idősebb, elhalt testvére nevét kapta, és ő azt állította, hogy szertelenségét, bizonytalanságát, tragédiáját annak köszönheti, hogy mindig bizonyítani akarta, ő nem a halott testvér, hanem az élő. Később azt vallotta, hogy hatéves korában szakács akart lenni, majd Napóleon. Azt követően azonban becsvágya csak növekedett. Az emberiség szerencséjére képzőművész lett. Hitler festőművész szeretett volna lenni, de nem vették föl az akadémiára. Dalit viszont igen, még ha tanárairól azt állította, hogy nem értik mesterségüket. Az akadémiát nem fejezte be, mert szemtelenségéért kirúgták. A három vizsgáztató tanár szemébe vágta, hogy nincs joguk őt vizsgáztatni, mert ő sokkal intelligensebb. Ha Dali nagyképűen azt jelentette ki, hogy ő a szürrealizmus, ez a megállapítása beigazolódott.

1929-ben megismerkedett Sigmund Freud pszichoanalízisével. Freud kutatásai során túlértékelte a szexualitást, ami Dalinál is megmutatkozik. „Reneszánsz ember, aki a pszichoanalízis hitére tért.” – mondta róla Saran Alexandrian francia-örmény filozófus és esszéíró. A kassai tárlaton a Nagy Maszturbátor c. festménye lehet ennek egyik néma, ám szókimondó bizonyítéka. A képen egy meghatározatlan, ám nagy testű emberekből „összerakott” állatot látunk.

A biszexuális Dali 25 éves korában halálosan beleszeretett Paul Éluard költő Gala nevű – tíz évvel idősebb – feleségébe. Hogy felhívja magára a figyelmet, sajátos módszert választott. Kecskeürülékkel fedte be magát, vagy fejére vörös pelargóniát tett. Ha beszélnie kellett vele, hisztérikus nevetés fogta el. De a nem mindennapi, poligám nő megértette a kecske-, illetve virágüzenetet és vele maradt. 1934-ben elvette feleségül, majd a pápa engedélyével, 1958-ban sor kerülhetett az egyházi esküvőre is. Ám az asszony ennek ellenére szerelmi viszonyt folytatott volt férjével és más férfiakkal is. Gala halála számára is a vég közeledtét jelentette.

A botrányokat kereste, vagy azok vonzották őt? Ki tudja, de a bulvár emiatt imádta. A sajtó támadásai megnyugtatták, mert – szerinte – egyetemes féltékenységet kelt. Ez pedig maradéktalanul boldoggá teszi. A valóságban a siker barométere a rosszindulatú emberek féltékenysége. Bevallotta, a pénz mindenek fölött érdekli. Az viszont igaz, hogy jól tudta menedzselni önmagát. Ma is igaz, hogy csak azok az alkotások érnek sokat, melyek iránt nagy a kereslet. A nevek számítanak! 1932-ben megalakult a műgyűjtők Zodiaque társasága, mely vásárlója lett alkotásainak.

A szürrealisták zöme baloldali világnézettel voltak megverve, amit ő elutasított, sőt a polgárháborúban Francot támogatta. Emiatt, meg azért, hogy feleségének korábbi férje üzletiességgel vádolta meg, kizárták maguk közül. Ez nem sokat ártott neki.

A botrányhőst azonban a Teremtő nem mindennapi tehetséggel áldotta meg. Sokan vannak, akik az ilyesmit józanul, vagy kicsapongó életmód nélkül nem tudják elviselni. Az alázat ritka portéka! Sokoldalú művész volt. Könyveket illusztrált, metszeteket alkotott, szobrászkodott, formatervezéssel foglalkozott, színházi kosztümöket és filmeket készített, reklámokat, ékszereket, bútorokat és szélorgonát tervezett, festett… Érdekelte a világegyetem, a tudomány és a holográfia. Élete vége felé a katolicizmushoz fordult. Közvetlenül a rendszerváltás előtt hunyt el, infarktusban 85 éves korában. A Trisztán is Izolda hallgatása közben.

Tehát ennek a meglehetősen ellentmondásos művésznek, aki kitörölhetetlenül beírta nevét a képzőművészet történetébe, néhány alkotása tekinthető meg Kassán két teremben. A tárlat abban kíván segítségére lenni a látogatónak, hogy megértse, miképpen tette láthatóvá a láthatatlant, az irracionálisat. Dali nem azt akarta felmutatni, amit látunk, hanem azt, amit érzünk és gondolunk esetleg anélkül, hogy ennek tudatában lennénk. A művész kreativitása arra kényszerít bennünket, hogy az élet alapvető kérdéseiről elmélkedjünk – igazít útba a kiállított szöveg.

Ezen a tárlaton nem világhírű alkotásaival találkozhatunk. Sok itt a tányér, kisplasztika, grafika, szobor. Néhány kép egészíti ki a szerény, ám mégis gazdag tárlatot. A tányérokon az évszakok és kártyák. A grafikák között egy sorozatot láthatunk. A 16 lapból álló grafika a többszörös gyilkos és a pápák kegyeltje, Benvenuto Cellini ihlette. 1945-ben készült, amikor az Egyesült Államokban élt. A reneszánsz legnagyobb alakjának tartott művész ugyanúgy mint Dali, saját életútjának és személyiségének mitologizálásával volt elfoglalva. Cellini életútja is bizonyítja, a tehetség és etikus magatartás nem jár kéz a kézben. Életrajza, mely elkallódott, majd előkerült, olyan őszinteséggel szól, mely szokatlan volt a 16. században. Dalihoz közel állt, úgy életútjából, mint művészi üzenetéből hagyta magát inspirálni.

A Lincoln több oknál fogva is érdekes. A múlt század 70-es éveiben azzal kísérleteztek, miképpen lehet egy arcot a számítógép számára kódolhatóvá tenni. Az arcot fehér, különböző árnyalatú szürke és fekete négyzetekre osztották. Minél kisebbek a négyzetek, annál jobban felismerhető az arc. Ez a törekvés Dalit képzőművészeti alkotásra ihlette. A négyzetek nála különböző színűek.

A másik ciklus, mely megtekinthető, A tizenkét apostol avagy A kerekasztal lovagjai c. 1977-ben készült sorozat, mely az Isten-keresés és Hozzá való közeledés dokumentuma. Dali mindig érzékeny volt a bűn, szégyen és hit iránt. Az, hogy az ember eszméiért cselekszik és képes azokért meghalni, kapcsolja össze a mester számára a 12 apostolt és a 12 grállovagot. Az utóbbiakat feddhetetlen jellemű és erkölcsű, lovagias férfiaknak tartották. Nem ártana, ha az emberiség nagyobbik fele ilyen egyénekből állna.

A kiállítás március 21-ig tekinthető meg a Maraton téri épületben.

További képek fotógalériánkban tekinthetőek meg ITT>>>. 
Balassa Zoltán, Felvidék.ma