58756

(Frissítve) Megemlékezést tartottak Hejcén. 2006. január 19-én a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei község közelében lezuhant egy szlovák repülőgép 35 katonával és 8 fős személyzettel, közülük egyetlen katona maradt életben. A település fölé magasodó, csaknem nyolcszáz méteres Borsó-hegyen az esti órákban zuhant le a szlovák légierő An-24-es kétmotoros csapatszállító repülőgépe, amely a koszovói békemisszióból (KFOR) szállította haza a szlovák békefenntartókat, illetve egy hétfős módszertani segédcsoport tagjait.

A szlovák katonák hazájuktól távol a béke ügyét védték, ki tudja, hányan köszönhették nekik nyugalmukat a háború pusztította Koszovóban. Feladatukat becsülettel teljesítették, a sors azonban kegyetlenül bánt velük: már hazafelé tartottak, lélekben már otthon voltak, amikor a zempléni hegyek között repülőgép-szerencsétlenségben életüket vesztették. A vizsgálóbizottság jelentése szerint a katasztrófát az okozta, hogy a pilóták vélhetően alábecsülték a repülőgép alatti terepmagasságot, és a gép három kilométerrel letért pályájáról. A baleset után január 27-én lemondott a szlovák védelmi miniszter.

A repülőgép 3-400 méter hosszan és 30 méter szélességben tarolta le a fák koronáját mielőtt a hegyoldalnak csapódott. A lángokat éjjel 1-re eloltották. Hejce lakói egyként mozdultak meg, katonák, mentők, tűzoltók segítettek. A kutatásban 220 fős magyar mentőegység, valamint 80 szlovák tűzoltó, mentő és katona vett részt. A munkát nehezítette a mínusz tíz fok alatti hőmérséklet, és a köd miatti alig tízméteres látótávolság. A gépen utazó 43 fő közül csak egyetlen túlélőt találtak: az akkor 27 esztendős Martin Farkast, aki a gép hátsó részében ült bekötve, pontosan úgy, ahogy a többiek. Később elmondta: a baleset előtti percekben semmi rendkívülit nem észleltek, a gép – harminc kilométernyire kassai célállomásától – lassan ereszkedett lefelé, aztán egyszer csak erősen rázkódni kezdett. “Akkor már tudtuk, hogy nagy baj van, de az egész csak két-három másodpercig tartott.”

A katona a lélekjelenlétével magyarázta, hogy a gép becsapódása után a mobiltelefonjáról rögtön fel tudta hívni a feleségét és a szlovák rendőrség segélyhívó számát. “Mintegy három órája feküdhettem a roncsok között – emlékezett -, amikor arra eszméltem, hogy körülöttem ég az erdő és egy ember elemlámpával világít a szemembe. Aztán jött a mentő, és csak három nap múlva a kórházban tudtam meg, amikor felébredtem az altatásból, hogy rajtam kívül mindenki halott.”
A szerencsétlenség helyszínén, a Borsó-hegyen 2006 nyara óta egy obeliszk emlékeztet a 42 szlovák katonára, egy évvel később emlékparkot alakítottak ki a település belterületén, negyvenkét kopjafával, rajtuk az elhunytak nevével, fényképével, korával, rendfokozatával. A galántai szobrászművészek alkotta emlékmű a szlovák kormány pénzügyi támogatásával, közadakozásból és egy pénzintézet hozzájárulásával a hejceiek kétkezi munkájával valósult meg. A főalak egy szárnyak nélküli, zuhanó angyal, amelyet letarolt fák vesznek körbe. Az áldozatokról minden évben megemlékeznek Hejcén a családtagok, a katonatársak, a szlovák és a magyar honvédség vezetői, a mentésben résztvevők és a helybéliek.
Ehhez lásd a következő híradórészletet: http://nava.hu/id/26296/

58756xA légi szerencsétlenségben meghalt szlovák katonákra emlékezett Áder és Kiska

Kegyeleti megemlékezést tartottak kedden, január 19-én a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hejcén. A település fölé magasodó Borsó-hegyen tíz évvel ezelőtt ezen a napon csapódott be a szlovák légierő An-24-es csapatszállító repülőgépe, amely a koszovói békemisszióból szállította haza a szlovák békefenntartókat. A gépen utazó 43 katona közül csak egy élte túl a katasztrófát.

A katasztrófa helyszínén obeliszket és 42 kopjafát emeltek, itt emlékezett az áldozatokra és koszorúzott Andrej Kiska, Szlovákia és Áder János, Magyarország köztársasági elnöke. A két államfő ezt követően a település központjában emelt emlékműnél tartott megemlékezésen arról szólt, hogy azok a nők és férfiak, akik a település mögött magasodó Borsó-hegyen életüket vesztették, olyan foglalkozást választottak, amely egyúttal hivatás is, a hazájukat szolgálták.

MTVA, mti/ Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”51280,47548,43686″}
Fotó: Vajda János, mti