59382

Néhány adat a településről
A történelmi Hont közepén, a mai Lévai járás keleti csücskében, a Korpona és a Litava összefolyásánál települt a vidék régi, gazdag történelmi múltú, hagyományőrző faluja, Palást község.

A festői táj letelepedésre ösztönző kedvező adottságait a régi korok emberei is felismerték. Éltek már errefeléA hallgatóság a püspök tiszteletére rendezett  ünnepségen Csáky Károly felvételén embercsoportok például a bronzkor korai szakaszában is. Ezt bizonyítják többek közt a Paláston előkerült kerámiamaradványok: a plasztikus bütykökkel, karcolt díszítéssel készült bögrék, vagy a szomszédos településeken /Méznevelő, Felsőtúr/ felbukkant úrnatemetők, félholdidomú bronzsarlók stb. (Borovszky S. szerk., 1906. 280. l.; Bátora, J., 1987. 155. l.)

Györffy György Anonymus krónikájára hivatkozva említi, hogy amikor Árpád vezérei a Duna mellett az Ipolyhoz értek, a föld szláv lakói, akik az akkori Salan /Zalán/ bolgár vezérnek hódoltak, Árpádnak vetették alá magukat. E tájon éltek még elszórtan a szlávok maradványai, s a megszállók után sem alakult ki éles határvonal a két etnikum között. (Györffy Gy., 1987. 32. l.)

A falu neve először II. Géza 1156. évi oklevelében bukkan fel Plast alakban. A „plast” /köpeny, palást/ szó A Palásthy Pálról elnevezett iskola épületének homlokzata Csáky Károly felvételénetimológiáját illetően azt olvassuk, hogy az délszláv eredetű, a magyar szó forrása pedig bolgár vagy keleti szerb-horvát lehetett. A földrajzi nevek etimológiai szótára szerint a személynévként is alkalmazott magyar „palást” a régi „plást” alakváltozatából keletkezett, a szlovák „Plášťovce” pedig „a magyarral párhuzamos névadás eredménye”. (Kiss L., 1988. 308. l.)

Tudvalévő, hogy a vidéket egykor a kabar nemzetség szállta meg /akik egyes elméletek szerint a palócok ősei/, s a palásti jobbágyok később Hont várát szolgálták. De kapott e helyütt birtokot a bolondocsi váruradalom is. Az itt lakó jobbágyok fokozatosan a köznemességhez számítódtak, s 1281-ben a mai kastéllyal átellenben, a nagymagtár helyén már állhatott a Palásthyak egyik ősének, Álmosnak nemesi kúriája is.

Palást ez idő tájt a környező településekhez képest már nagy lehetett. Az első utak is átvezettek a falun, s a Ság–Palást–Litva útvonalon 1342-ben már vámok álltak, a patakon hidak épültek, malmok működtek stb. 1281-től adatolható a falu templomának léte. A XIII. századot követően Paláston még inkább növekedett a népességszaporulat. Bizonyítéka mindennek az egyes falurészek időbeni előfordulása is. Közülük legrégibb a Palástból kialakult Fősők, azaz Felsőpalást, majd Alsók, illetve Alsópalást és Ucca /Utcapalást/. De ismert a Radópalást, Litvarc, Zahora és Gárdány is.

A török időkben Palást határa az egyik legnagyobb mezei ütközet színtere volt. Alig egy hónappal Drégely veszése után, 1552. augusztus 10-én Ali budai basa tizenkétezer török katonája s a Teuffel Erazmus /Ördög Mátyás/ vezette császáriak majdnem ugyanannyi embere ütközött itt meg. A csata másnap a császáriak gyászos vereségével ért véget: több ezren elestek, köztük Sbardelatti /Dudics/ Ágoston váci püspök. Részt vett az ütközetben a későbbA palásti Szent György-templom  Csáky Károly felvételén híressé vált nagy törökverő, Thury György is. A csatának nemcsak a történeti irodalomban van nyoma, de Tinódi Lantos Sebestyén révén a szépirodalomba is bekerült Ördög Mátyás veszödelme címen. Az ütközet egyik pontján pedig egy emléktáblával jelölt képoszlop, a „Török-kápolna” áll. A falu keleti sziklás részén pedig ma is látható egy nagy üreg, a Kőlyuk, ahová hajdan a falu népe menekült a török elől. Az itteniek szenvedéseiről egyébként több helyi monda is él a népi emlékezetben, idézve például a község mártír bírójának, Koncz Ambrusnak példamutató önfeláldozását is.

A XIX. század közepén Palástnak 1107 lakosa volt, közülük 997 római katolikusnak, 84 evangélikusnak, 1 reformátusnak, 25 zsidónak, 10 pedig cigánynak vallotta magát. 1890-ben 1545 lakost írtak össze: 1448 magyart, 87 szlovákot és 7 németet.

Egy 1867-es határösszeírás az alábbi palásti birtokosok nevét közli: Coburg Ágoston herceg, Nedeczky Zsigmond, Bencze Bálint, Ivánka Imre, Buocz Kálmán és Murányi György. Itt jegyezzük meg, hogy az 1863/64-es tanévben Mikszáth Kálmánnak is volt Selmecbányán egy Murányi Ödön nevű 20 éves diáktársa, aki édesapjával, Murányi Miksa földbirtokosokkal együtt Paláston lakott.

A püspoök építtette iskola Csáky Károly felvételénNem kerülték el a falut később sem a forradalmak, háborúk hullámai. A középbirokos Palásthy Géza Jellačič ellen harcolt 1848-ban. A szabadságharc költőjének, Petőfi Sándornak Selmecen diáktársa volt a 15 éves Wissnyánszky András, Mátyás palásti kézműves fia. Nedeczky Géza fiatalként indult a szabadságharcba, s főhadnagyként tért haza. De akadt palásti azok közt a tisztek közt is, akik a honti nemzetőrök kiképzésére jöttek haza a megyébe. Az első világháború 62 palásti áldozatot követelt. A második világháborúban 44 itteni katona és 28 civil áldozat esett el. Nevüket ma háborús emlékmű örökíti meg. Trianon után az 1759 lakosból 282-an tartották magukat „csehszlovák” nemzetiségűnek. Az új határmódosítások áldozata lett a falu földbirtokosa, Hont alispánja, Ivánka István író. Az első köztársaság ideje alatt Zmeskall György nagyobb földterületet is eladott itteni birtokából a Trencsén környékéről érkező szlovákoknak, báró Berg birtokából pedig 117 kh területet a szomszédos rakoncai szlovákoknak adtak. Ez idő tájt a faluból többen Kanadába vándoroltak munka után, s akadt, aki sosem tért vissza.

1938. november 9-én Palástra is bevonult a magyar hadsereg, s az új országhatár a falu kataszterében húzódott. A „felszabadulás” aztán újabb szenvedést hozott. A falu lakosainak egy részét nemzetiségükben alázták meg, amikor a templomban betiltották a magyar nyelvű istentiszteleteket, amikor bezárták a magyar iskolát, 122 családot pedig csehországi munkára jelöltek ki. Köztük vagy százat deportáltak is: embertelen módon, marhavagonokban szállították a cseh munkapiacokra, hogy rabszolgaként árulják őket. Ez a megfélemlítés még ma is érezteti hatását a lelkek mélyén.

Bármelyik irányból közelítjük is meg Palástot, műemlékei közül elsősorban a templom és a kastély hívja fel magára a figyelmet. A falu felett álló, vörös téglából épült szecessziós templom neoromán elemeivel, 42 méteres tornyával ritka szép szakrális emlék benyomását kelti. Immár a harmadik ez a faluban, Palásthy Pál püspök építtette, s ő is szentelte fel 1898. július 3-án.

Ki is volt Palásthy Pál?

A századforduló alkonyán, 1899. Szeptember 24-én Esztergomban elhunyt a bíbornokérsek segédpüspöke, Palásthy Pál egyházi író, mecénás és templomépítő főpap. A halála előtti évben ünnepelte pappá szentelésének fél évszázados jubileumát a család ősi fészkének templomában, Isten ama palásti hajlékában, amelyet ő építtetett, s mint említettük, maga is szentelt fel 1898-ban.

A Palásthy család még a XIII. században kapott nemességet, s azzal együtt szerezte a Korpona-patak mentén fekvő honti adománybirtokot, Palást községet is. A nemesítő diplomát egyes források szerint II. András királyPalásthy Pál portréja a róla elnevezett iskola folyosóján Csáky Károly felvételénadományozta, aki a család egyik tagjának, a Szentföldön vitézkedő Borsnak állított ki érdemeiért oklevelet 1217-ben az Úr színeváltozásának helye, Tábor hegye alatt.

Az előkelő és hírneves Hont megyei család később több ágra oszlott, így jutottak el belőle Abaúj és Zemplén megyébe is. Pál 1825. március 29-én Magyarizsépen született. Hittudományi tanulmányait Pesten végezte. 1848- ban szentelték pappá, s már „mint áldozár, a hittudományok iránt különös előszeretettel viseltetett, ideje java részét ezek tanulmányozására fordította”. (Honti Lapok. 1898. VII. 5., IV/27. l. l.) Tovább képezte magát, s Bécsben szerzett doktori oklevelet. Egy ideig Sátoraljaújhelyen káplánkodott, majd a kassai papnevelő intézet lelkiigazgatója lett. 1855-től a pesti egyetemen az erkölcstan tanára. Ez idő tájt már „az irodalom iránt nemcsak nagy szeretettel viseltetett, hanem annak buzgó művelője is” lett. 1861-ben kiadta kétkötetes erkölcstanát Theologia morum catholica címmel.1864-től néhány éven át a Religio című jó nevű egyházi folyóiratot szerkesztette. Már ezt megelőzően is több tanulmányt publikált itt. A Jótékonyság Bernben című munkája az 1858. szept. 11-i számban jelent meg. Írásában többek közt a polgárosodás és a liberalizmus ama változásait bírálta, melyek szerinte a jövőben kedvezőtlen következményekkel járhatnak. Ezzel kapcsolatban olvassuk például az alábbiakat: „A jótékonyság nem erkölcsi érdem többé, de polgári kötelezettség a javadalmasoknál; a szegények pedig nem az Isten nevében, nem irgalomból kérhettek alamizsnát, hanem a saját jogaikat követelhették.” Ebből pedig a felebaráti szeretet, az irgalmasság hiánya következett. (160. l.)

Palásthy szerint szegény mindig lesz, sajnos azonban nem az a szegénység, amely az isteni kegyelemben bízva elviselhető, hanem az, amely „állandó ínség, lelki szolgaság, erkölcsi elvetemültség”, s ez a veszedelmesebb. Palásthy Pál előrelátó egyházpolitikus volt: megsejtette az ún. szocializmusban fogant veszélyeket, a pénz utáni hajsza káros következményeit, az egyes áramlatok túlkapásait stb. Török Jenő Prohászka előfutárának nevezte őt. A Magyar Történeti Társulat közlönyében, a Századokban írták róla 1944-ben, hogy a Religiót „egyházpolitikai térre irányítva szenvedélyes stílusával ő harcolt a legkérlelhetetlenebbül az általa eretnekségnek vallott liberalizmus és egyházellenes törekvései ellen”.

Kétségtelen – olvassuk az említett lapban –, hogy Palásthy felfogása volt akkor a helyes katolikus álláspont, bár az a nagy kérdés, hogy „taktikailag helyesen járt-e el, amikor az egyházi kérdések megoldásának a halogatása ellen volt, azt vallva, hogy ez csak gyengíti a katolicizmust, s erősíti a liberális és radikális erőket”. (Salacz Gábor: Török Jenő: Palásthy Pál, Prohászka elõfutára. Századok, 1944. LXXVIII.)

Palásthy Pál 1861-tól a pesti egyetemen a hittani kar dékánja volt. 1871-ben esztergomi kanonokká, 1878-ban pedig címzetes apáttá nevezték ki. 1881-ben nyitrai főesperes lett, 1886-ban pedig püspökké szentelték. Neve okkal maradt fenn Hont megye történelmében is. Hisz őt „az egyházi és honfiúi erények hozománya egyaránt ékesíti. S bár e hozománynak minden egyes szeme szépen tündöklik, mégis talán legragyogóbb gyémánt gyanánt fénylik abban vallásosságát és áldozatkészségét hirdető azon nemes tette, amely az e környéken párját ritkító palásti templomot hoztalétre”. (HL, 1898. IV. évf. 27. sz. 1. l.) A vörös téglából építtetett szecessziós templom neoromán elemeivel, külső támpilléreivel és 42 méter magas tornyával messziről felhívja magára ma is a figyelmet. A főpap festményeiből is többet a templomnak ajándékozott. (Csáky K., 1993. 138–139. l.) S amint a korabeli korabeli megyei sajtóban írják, ő Palást községben „nemcsak a templomot építtette 50 000 forintért, de ezenkívül még más nagy összegű alapítványokkal járult a község szellemi és anyagi jóléténe előmozdításához. Így 8000 forint költséggel oly iskolát emeltetett, amely nagyságával és mintaszerű berendezésével a legnagyobb tanigényeknek is megfelel”. (HL, 1898. IV. évf. 27. sz. 1. l.) Gondja volt továbbá a püspöknek a palásti plébános és tanító fizetésének a „megjavítására” is. A plébániaépületet szintén ő javíttatta ki.

Palásthy Pál igazi mecénás volt. Hisz az említetteken kívül egymillió koronás vagyonát már életében tőkésítette. Kamataiból az esztergomi egyházmegye plébániáit és a kórházat támogatta. Segítette a rászoruló és tehetséges teológusjelölteket is. Végrendeletében kitűnő könyvtára nagy részét a főkáptalani könyvtárra, kisebb részét pedig a nagyszombati gimnáziumra hagyta. Festményeiből többet a templomnak, néhányat pedig a káptalani gyűjteménynek adományozott. A kiváló püspök szellemi téren is gazdagította Hont megyét. Nemes családjainak történetéhez, illetve annak feldolgozásához A Palásthyak című háromkötetes munkájával járult hozzá. (Budapest, 1890–91) Munkája a XII. századtól kezdve mintegy ezer okmányt közöl a Palásthyak levéltárából. Az okmányok számos más családra (Dacsó, Luka, Nedeczky, Ivánka Majthényi, Gyürky, Szelényi, Pongrácz stb.) vonatkozó anyagot is tartalmaznak (Csáky K., 1993. 139. l.) A háromkötetes mű bár szakmailag hagy maga után kívánnivalókat, mégis fontos és hiánypótló, hisz nélkülözhetetlen forrásközléseket tartalmaz. A forráskiadvány hibáiról már a szerző is szólt: „Nem történelem eme kötetek, hanem anyag annak kezére, aki a magyar társadalom történelmét egykoron megírni fogja. Egy, sok hányattatások közt aczélozott család élményeinek adatai egyszersmind a magyar társadalom küzdelmeinek mozzanatai.” (Palásthy P., 1891. Elõszó.) A könyv számos helytörténeti adalékot is tartalmaz. A szerző közöl egy XVIII. századi „urbáriumi szolgálatot”, több nemesi végrendeletet, temetési költségkimutatást, vagyonlajstromot, móringlevelet stb. Olvashatunk abirtokperekről, a határrendezésekről, a szomszédos falvak közti viszályokról, régi dűlőnevekről.

Palásthy Pál a fontos iratok áttanulmányozása után „kezdeményezte a családi levéltárnak – mely akkor a Paláston lakó Nedeczky testvérek birtokában volt – a káptalani levéltárban letétbe történő elhelyezését. Ez végül – a család tulajdonjogának fenntartása mellett – megtörtént”. (Kántor K., 1996. 7. l.)

A püspök emlékeinek ápolása Paláston

A püspök emlékét Paláston kegyelettel őrzik. A hívek tudnak róla, hisz arcképe is megtalálható a templomban és az iskolában. A templom bejárata fölött pedig, akárcsak a régi iskolaépület falán, márványtábla emlékeztet áldozatkészségére. Az előbbi fehér, latin nyelvű márvány tábla az építtető nevét, tisztségét és a felszentelés dátumát örökíti meg, az utóbbi vörös márvány táblán pedig ez a magyar nyelvű szöveg olvasható: „A vallás, erkölcsös és hazafias népnevelés és tanítás e hajlékát építette méltóságos és tisztelendő Palásthy Pál hittudor, felszentelt püspök, apát és főesperes, prímási, püspöki helyettes, esztergomi kanonok a palásti r.k. hívek kocsifuvarok és kézimunka segítségével saját költségén”.

Nevét 1992-ben az egyházi iskola is felvette, a falumúzeumban pedig dokumentummásolatok emlékeztetnek életére.

A bársonyos forradalom előtt tájainkon még nemigen emlegették Palásthy Pál nevét. Jómagam először 1991-ben közöltem róla kisportrét a Remény című katolikus hetilap hasábjain A templomépítő és egyházi író (Emlékezés Palásthy Pál püspökre) címmel (15. sz. 4. p.). Aztán a Jeles elődeink kötetemben mutattam őt be (Dunaszerdahely, 2002. 103-106. p.). A szlovákiai magyar papok közül újabban dr. Sztyahula László egyháztörténész foglalkozik behatóbban a tudós főpappal, a palásti egyházi iskola névadójával. Vele terveztük néhány évvel ezelőtt egy Palásthy Pállal foglalkozó tudományos konferencia megrendezését is, melyre Paláston került volna sor. Sajnos, ez nem valósult meg, ám halála századik évfordulója alkalmából 2009. október 8-án emlékmisét tartottak a község templomában. Előtte a szép számban megjelent hívek (többen jöttek vidékről is) elimádkozták a rózsafüzért, majd két rövid előadás hangzott el. A szentmisét dr. Gaál Endre esztergomi nagyprépost, dékán tartotta.

Az októberi emlékmise előtti előadásában dr. Sztyahula László kéméndi plébános, Palást szülötte a püspök életművéről tartott előadást. Főleg Palsáthy Pál teológusi munkásságával foglalkozott, s az 1867-ben Kassán, Fábry Ignác püspök temetésén tartott Gyászbeszédet elemezte.

A másik előadó dr. Cséfalvay Pál kanonok, az esztergomi Keresztény Múzeum igazgatója volt. Vetítettképes előadása során ő Palásthy Pál ama hagyatékából mutatott be néhányat, melyek múzeumukban láthatók. Ilyen például a róla készült portré, a püspök keresztje és gyűrűje stb. Köszönet illette a házigazda Hlédik László palásti plébánost a szép szervezésért.

Csáky Károly Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”59310,59236,59141,58886,58791,58672,58547″}