60062

Hosszú idő után ismét egy asztalhoz ülnek az MKP és a Most-Híd vezetői. A hétfői találkozó előtt Petheő Attilával beszélgettünk – nem csak a két párt kudarccal végződő komáromi összefogásáról.

A politikus a Felvidék.mának adott interjújában azt mondja, ha Bugárék kormányra lépnek az SNS-szel, az MKP-nak kell lennie a Híd lelkiismeretének. Beszél pofonokról, komfortérzetről, a barátságos mérkőzések és a tétmeccsek közti különbségről, valamint arról, hogy március 5-én miért maradtak otthon a felvidéki magyarok. Az MKP korábbi járási elnöke szerint a komáromi összefogás annak idején azért vallott kudarcot, mert egy jól meghatározható érdekkörnek ez a lépés nem felelt meg. Interjúnk.

Négy éve az MKP Petheő Attilával a soraiban sem jutott be a parlamentbe. Most, hogy kívülállóként követte végig a parlamenti választásokat, könnyebb a lelkiismerete?
Ellenkezőleg. Sokkal nehezebb, mert nem tudtam segíteni. Négy éve hatezer-háromszáz szavazatot sikerült gyűjtenem. Azt gondolom, hogy ezt most is hoztam volna, s ezzel nemcsak a pártot, hanem a közösséget is segíthettem volna.

Március 5-én éjszaka kinek drukkolt? Úgy értjük, melyik pártnak?
Már régóta MKP szavazó vagyok a családommal együtt.

Vagyis az MKP-nak?
Persze.

Azért kérdezem, mert a Most-Híd – miután az MKP-ban kegyvesztetté vált – kis híján „leigazolta”. Egy percig sem játszott el a gondolattal, hogy beáll Bugárékhoz?
Hogy a fenébe ne játszottam volna el a gondolattal, amikor az ember azt tapasztalja, hogy az az oldal, ahová tartozik, arcul csapja, a másikon meg azt mondják, hogy megbecsülik a munkáját. Mindezek ellenére a komfortérzetem nem engedte, hogy átálljak – ezt elmondtam az engem megkeresőknek is -, mert én mind a mai napig ide tartozom. Azt gondolom, hogy ez volt a tisztességes lépés. De erről már kár beszélni.

Tényleg nem bánja? Lehet, hogy ma parlamenti képviselő lenne…
Volt olyan prominens politikus az MKP-ban, aki azt mondta március 7-én: te most annyi szavazattal, amennyit négy éve szereztél parlamenti képviselő lehetnél. És valószínűleg igaza volt. Mégsem mentem. Nem éreztem volna otthon magam azon a listán. Ahogyan az imént már utaltam rá: ide tartozom.

Egy fb-posztban már a választások másnapján az MKP vezetőinek fejét követelte. Nem volt túl elegáns, mégiscsak oda tartozik. Épp most mondta…
Elnézést kérek! Csupán arra utaltam, hogy annak a garnitúrának, amely húsz éve meghatározza és alakítja a magyar közösség politikáját, és amely sorozatban harmadszor szenvedett vereséget, le kell vonnia bizonyos következtetéseket… Jóllehet egyes településeken és régiókban győzött a Magyar Közösség Pártja, de ez a győzelem csupán annyit ér, amennyit a magyar válogatott. A barátságos meccsen veri a nagyokat, de a tétmeccseket sorra elbukja. Nekünk egyértelműen az ötszázalékos küszöb átlépése volt a célunk, s ez nem sikerült. Akár elfogadjuk, akár nem, ez kudarc. Egyébként, aki követte, hogy a komáromi MKP tagokkal miképpen bántak pártunk egyes vezetői az elmúlt évben, az túl kimértnek ítélte a posztomat.

Berényi végül lemondott. Elégedett?
Bár valóban volt néhány egyéni döntés, az esetek nagy többségében kollektív módon születtek a döntések, ezért úgy gondolom, hogy nemcsak az elnöknek kellett volna megtennie ezt a lépést. A kudarccal végződő önkormányzati választások után mi ezt Komáromban megtettük: az MKP helyi szervezete elnöksége lemondott, és aztán jött tisztújítás. Magam pedig a járási elnöki, illetve elnökségi helyért nem indultam. A becsület számomra mindenkor felülírja az alapszabályt.

Mit gondol, miért nem sikerült sem a Most-Hídnak, sem az MKP-nak mozgósítani a magyar választókat?
A 2016-os választásoknak igazán izgalmas kérdése az volt, hogy a három szereplős szlovákiai magyar választási modell miként alakítja át az MKP–Híd erőteret. Azt már világosan látjuk, hogy együttműködések nem, csupán oppozíciók alakultak ki. Ami szintén kivehető, hogy a jelen választási kampányban a Híd volt a leginkább kezdeményező. Az MKP nem tudta tematizálni a közbeszédet. Azt gondolom, hogy ebben a kampányban a magyar pártok nem tudtak igazán az érzelmekre hatni. Könnyen elképzelhető, hogy az együttműködés pártja, a közösség pártja és a keresztény magyar párt által kialakított vélemények melletti elkötelezettség csorbult. Ez pedig azokra a pártokra nézve lett veszélyes, akik híján vannak karizmatikus vezetőknek. Tudjuk, ha valaki egyszer döntött valami mellett, ritkán változtatja meg a véleményét – esetünkben legfeljebb nem ment el szavazni. A szlovák szavazópolgároknak sikerült az érzelmeire hatni, ők ezért nagyobb létszámban voksoltak.

Vannak, akik a Most-Híd és az MKP együttműködéséről, jövőbeni választási koalíciójáról beszélnek. Mások kivárnának a kormány megalakulásáig vagy egy esetleges előre hozott választásig. Mi a helyes lépés?
Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben a felvidéki magyarság pártjainak összefogása segíthetne…

Aligha számítottunk más válaszra.
…egy olyan összefogásé, amely új párbeszédformákat hozna létre, és új utakat teremtene számunkra a szlovákiai, a Kárpát-medencei és az európai politikai színtéren. Felesleges arról vitatkozni, hogy ki mennyit tett az összefogásért, vagy az ellen. A lényeg, hogy egységes nemzetrészben gondolkodjunk, és hosszú távú, jól behatárolható közös stratégiai célokat alkossunk. Ha van ilyen szándék, az lehetőséget teremthet az együttgondolkodásra is. Az együttgondolkodás logikus következménye pedig a pártok közti kommunikáció elindulása lenne. Ennek az időszerűségét sokan vitatják. A véleményem az, hogy már most el kell kezdeni a tárgyalásokat, hogy a későbbiekben folytatni lehessen.

Hétfőn már el is kezdik: az MKP négytagú delegációja a Most-Híd pozsonyi székházában találkozik Bugár Bélával és pártja vezetőivel. Önnek nem szóltak? Komáromban meghatározó szereplője volt a két párt összefogásának…
Az első és legfontosabb tény, hogy amíg az MKP-n belül nem rendezzük sorainkat, addig senkivel sem tudunk érdemben tárgyalni. Ha az MKP-n belül nem jön létre a teljes megújulás, akkor nem lehetünk stratégiai partnerei senkinek sem. Sorozatban a harmadik választást buktuk el, tehát nem mi vagyunk nyerő pozícióban. Eljátszhatjuk, hogy diktálni tudunk, de az komolytalan volna. Azt pedig hadd jegyezzem meg, hogy amíg bennünket, akiket a komáromi összefogás miatt büntettek, nem rehabilitálnak, nem negligálják kollektív büntetéseinket, addig egyetlen MKP-s politikus sem beszélhet őszintén az együttműködésről. De visszatérve a kérdésére, szívesen közvetítek egy jövőbe mutató, őszinte tárgyalássorozatban, ha erre igényt tartanak a felek.

Komáromban balul sült el az összefogás. Miért gondolja, hogy országosan a közösséget szolgálhatja?
A komáromi összefogás kapcsán sok a találgatás, de senki sem mondta ki eddig, hogy a kudarcát az okozta, hogy egy komáromi gazdasági lobbicsoportnak és az MKP-n belül jól meghatározható érdekkörnek nem felelt meg ez a lépés. Féltették a hatalmukat egy úttörő kezdeményezéstől. Ha tervünk sikerült volna Komáromban, akkor most együtt és többen kerültünk volna be a parlamentbe a Híddal. Nézzék csak meg, hogy két-három politikus most is megosztóként szól ehhez a témához, ahelyett hogy a kapcsolódási pontokat keresnék. Az egyik újra árulókat kreál, a másik a szavazókat okolja a választási kudarcért, a harmadik pedig munkaadóinak véleményét szajkózza. Természetesen mi is hibáztunk abban, hogy annak idején nem fordítottunk elég figyelmet a mozgósításra. Komárom példájából mindenkinek tanulnia kell. De tapasztaltuk, hogy a leszámolás, a más véleményűek eltiprása nem szolgálja a nemzetrészt és az MKP-tól is elvett szavazatokat. Meg kell találnunk, ami összeköt bennünket, és egy német mintájú CDU-CSU szövetség felé kell elindulnunk. Én az MKP-n belüli rendteremtés után olyan tartós szövetségben gondolkodnék, ami nem veszélyezteti az egyik párt integritását sem, de növeli az eddigi érdekképviselet erejét falvainktól az Európai Parlamentig.

Gazdasági lobbicsoportot emleget, ám ezt Önnel kapcsolatban is lehetett hallani. A párton belüli vetélytársai szerint valamilyen homályos érdekcsoport utasítására született meg a komáromi összefogás gondolata.
Ezt eddig csak olyanoktól hallottam, akik kívül álltak az egész történeten. Ez az alapszervezeten belüli többségi döntés nem szólt másról, mint arról, hogy Komáromban magyar polgármestert akartunk. Voltak azonban olyanok, akiknek érdekükben állt, hogy szétverjék ezt a kezdeményezést, amely közösségünk és a város számára jó lett volna. Sokan ezek közül most hirtelen összefogás pártiak lettek… Ez is azt igazolja, hogy nekünk volt igazunk, mikor kiegyezést akartunk.

Tényleg úgy gondolja, hogy egy kicsit sem volt „necces” ez a hirtelen jött nagy barátság?
Nem volt itt barátság. A barátait nem a politikai versenytárs soraiból válogatja az ember. Volt egy célunk, mégpedig az, hogy Komáromnak magyar polgármestere legyen. Úgy gondoltuk akkor, hogy ennek érdekében pragmatikus döntést kell hoznunk, ki kell egyezni a Híddal. Hangsúlyozom: nem személyekkel, hanem egy párttal.

Az sem barátságból történt, hogy egy évre rá Bugárék üzentek, szívesen látnák Önt a listájukon?
Bugár Béla és Solymos László kért fel, de nem hiszem, hogy szimpátiából. Ezek az emberek pragmatikusak és profik, tisztában voltak azzal, hogy közel hatezer-ötszáz szavazatot tudok hozni, illetve, hogy jól dolgozom.

Mit gondol, most is pragmatikusak lesznek, és kormányra lépnek a Szlovák Nemzeti Párttal?
Ha kormányra lépnek, az MKP-nak kell lennie a Híd lelkiismeretének. Különben azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy kormányra kerülése esetén a Híd egy MKP-s politikusnak ajánl fel kormányzati szerepet. De az MKP-ban politizálóként a kormányzati szerepvállalásukba nem szólhatunk bele. A magyar nemzetrész érdeke, hogy magyarok kerüljenek a kormányba. Ha ez megtörténik, településeinknek nagyobb az esélye arra, hogy több forráshoz jussanak. Az elmúlt időszakban aránytalanul kevés támogatás jutott a déli országrészbe. Hiszek abban, hogy egy magyar miniszter, egy magyar kormánypárt odafigyel a magyarok lakta régiókra. A mi feladatunk, hogy figyeljünk, és számon kérjük, ha a kormányzó Híd politikusai nem támogatják kellőképpen pátriánkat. A magyar választót nem érdekli, hogy melyik magyarból lesz miniszter, bennünket az érdekel, hogy erősödjenek a déli járások. Stabil kormányra van szükség. Nem tudjuk megjósolni, hogy mit hoz a jövő. Az viszont nem titkolom, hogy ebben a helyzetben az MKP-nak az a legjobb, ha országgyűlési választásokra minél később kerül sor. Júniusban eldől, hogy merre tovább, addig van elég dolgunk a magyar párton belül.

Van alkalmas elnökjelölt a pártban?
Csak az lehet méltó elnöke a pártunknak, aki közös munkában gondolkozik, és aki mögött egy erős csapat áll. Ha olyan elnökünk, elnökségünk lesz, aki az embereknek be tudja bizonyítani, hogy döntései őszinték, és nem azért van ott, hogy a hatalmat átmentse, akkor jó útra térhetünk.

Felröppent pár név, többek között Őry Péteré, Farkas Iváné, Forró Krisztiáné, Bárdos Gyuláé és Menyhárt Józsefé. Mit szól a névsorhoz?
Forrót, Menyhártot vagy Őryt alkalmasnak tartom az elnöki tisztségre. Olyan személyek, akik mellé érdemes besorakozni. De hangsúlyozom, hogy nem elnökben, hanem csapatban kell gondolkoznunk. Politikai bábokra a megélhetési politikusoknak és egyes gazdasági csoportoknak van szüksége, a közösségnek nincs.

Ön is beáll a sorba?
Ha hagynak, természetesen igen, hiszen továbbra is dolgozni szeretnék. De erről addig korai beszélni, amíg a komáromi közösségünket nem rehabilitálják. Én a komáromi társaim jóváhagyása nélkül nem hozok politikai döntést.

lm, Felvidék.ma