Ez év májusában megtisztelő meghívásnak tettünk eleget: a Szlovákia Magyar Zenebarátok Társasága képviseletében Szalay Szilvia, a társaság elnöke és jómagam jelen voltunk az ipolysági Szondy György Gimnázium 25 éves Bartók Béla Ifjúsági Vegyeskarának ünnepi hangversenyén.
Már maga a hangverseny helyszíne, a helyi zsinagóga, egyszerűségével, fehérre meszelt falaival – a bent ülő kórus, a fehérbe öltözött ifjak, a „tisztaság látványa”, ünnepi atmoszférát teremtett. A jubiláló kórus – a Hymnus de Spiritu Sancto című énekkel való színre vonulása még fokozta az ünnepi hangulatot. Majd a hangverseny szóvivőjeként N. Tóth Anikó köszöntötte a – IV. Nemzetközi Pünkösdváró Kórusfesztivál első rendezvényét – a jubileumi hangversenyt jelenlétükkel megtisztelő meghívott vendégeket, köztük Hammersmidt Bélát, Ipolyság alpolgármesterét, Szalay Szilviát, dr. Fényes Bók Szilviát, a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium igazgatóját, a Balassi Bálint Gimnázium Ifjúsági Vegyeskarát; Horváth Editet, a váci Madách Imre Gimnázium igazgatóját; továbbá: Konkoly Annamáriát, a helyi Városi Hivatal Kulturális Osztályának vezetőjét, Pálinkás Tibort, a Honti Múzeum és Galéria igazgatóját, a Csemadok Ipolysági Városi Szervezetének elnökét, Rédli Jánost, a helyi művészeti alapiskola igazgatóját, Leszkó Katalint, a Pongrácz Lajos Alapiskola igazgatóját – és a közönséget. „Nagy öröm, hogy itt vannak a gimnázium nemcsak a jelenlegi, hanem egykori tanárai is! És mindenekelőtt szeretettel köszöntöm azokat, akik miatt ma összegyűltünk: a gimi-kórus lelkes tagjait!”, mondta a hangversenyt mindvégig jó kedvvel, örömmel konferáló N. Tóth Anikó; majd felkonferálta a jubiláló kórus műsorblokkját: L Bourgeois: a 131. genfi zsoltár Szenczi Molnár Albert fordításában; J. Rutter: A Clare Benedicton; M. L. Lightfoot: Dona nobis pacem; P. Sosa: Allí Está Jesús. Zongorán közreműködött Miroslav Zajac, vezényelt: Béres Gábor.
A szívet, lelket gyönyörködtető „mennyei muzsika” elhangzása után, az iskola igazgatónője, Petrezsél Zsuzsanna üdvözölte az egybegyűlteket, mondta el köszöntőjét: méltatta a jubiláló kórus sikeres tevékenységét. Többek között elmondta: „Az elmúlt évtizedek alatt több, mint 270 kórustag cserélődött ki, akik felejthetetlen élmények birtokába jutottak az „énekkaros” évek alatt. (…) Gimnáziumi éveik egyik meghatározó élménye, az énekkar (…), mert az igazán fontos és értékes dolgok nyomot hagynak az ember életében. A kórusének a lélek tápláléka, amely valóban megtart és felemel, nevel, nemesít és formál. És, hogy iskolánk ilyen irányú képesítést is biztosítani tud, azért hála és köszönet Béres Gábor karnagynak és N. Tóth Anikónak, akik fáradtságot nem kímélve, minden erejükkel és tudásukkal végzik immár 25 éve ezt a sokszor nem egyszerű, de annál értékesebb művészi munkát”.
Az igazgatónő, számomra szívet melengető köszöntőjét hallgatva jutott eszembe tanítómesterünk, Kodály Zoltán „üzeneteinek” egyike, amelyet a kórusalapítással kapcsolatosan így fogalmazott meg: „Nem kell hozzá más, mint néhány énektanár, aki déli harangszókor nem dobja vissza a maltert a vakolóládába. Akinek lelki szükséglete az a kis munkatöbblet, amire hivatala nem kötelezi, de ami éppen a hivatalos munka ízét, lelkét, értelmét adja meg”. Béres Gábor tanár úr példája azt mutatja, hogy a kórusalapítónak még csak zenetanárnak sem kell lenni, hiszen a karnagy úr vegytanos, nem zeneszakos. Azonban a „25 év” ékes bizonyítéka annak, hogy olyan pedagógus, aki „déli harangszókor nem dobja vissza a maltert a vakolóládába”. Így: az énekkarnak már hagyománya van az iskolában. Kialakult ritmus szerint él – csütörtök délután próba, palásti alkotótábor, adventi hangverseny, pünkösdi koncert, egyre gyarapodó fellépés itthon és külföldön – Ipolynyék, Ipolybalog, Nyitra, Márton, Budapest, Vác, Eger, Valašské Meziříčí – 3 évenként Csengő Énekszó, a szlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági kórusok országos fesztiválja, ahonnan 1995 óta a kórus aranykoszorús minősítéssel tér haza. Mi több: Béres Gábor karnagyi tevékenységéért már különdíjban is részesült. Gimnáziumunkban a 25 éve működő vegyes kar a hiányzó zeneoktatást hivatott pótolni – mondta el őszinte nagyrabecsüléssel „iskolája” kórusáról és kollégáiról Petrezsél Zsuzsanna igazgatónő. Hallgatva az igazgatóasszony kedves köszöntőjét újabb Kodály üzenet jutott eszembe: „Nekünk ma védekeznünk kell a nyilvánosság, a levegő művészetpusztító bacilusai ellen. Meglehet, vannak, akik művészet nélkül is boldogok. Ignoti nulla cupido. Ne irigyeljük őket. Igyekezzünk a bennök elsorvadt nemes szervet a fiatalság tömegeiben fejleszteni”. És továbbfűződött bennem a gondolatsor: milyen jó, hogy az „üzenetnek“ Ipolyságon vannak értői és megszívlelői; és milyen jó lenne, ha minden középiskolánkban lennének ilyenek! A hangverseny a – Béres Gábort egykor kórusalapításra inspiráló, baráti kórus – a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium vegyes kara Pásztorné Bosák Éva tanárnő vezényletével folytatódott; zongorán és ritmushangszereken Molnár Ottó tanár úr közreműködött.
Már hagyománnyá vált, hogy az ipolysági Bartók Béla Ifjúsági Vegyeskar jubileumi hangversenyein a zenei pályára lépett egykori kórustagok is fellépnek. A visszatérő vendégek egyike Híves Mária énekművész, tanár, aki ezen a hangversenyen, Katarína Mózerová zongorakíséretével kétszer is fellépett: Erkel Bánk bán című operájából Melinda áriáját (Álmodj szeliden), később pedig Puccini Giami Schicchi című operájából Lauretta áriáját énekelte, nagy tetszést aratva. Csakúgy nagy sikert aratott a jubiláló kórushoz szoros szálakkal kötődő Klukon Krisztián, a Pozsonyi Zeneművészeti Főiskola hallgatója gitárjátékával és a gimnázium harmadikos diákja, Novák Bernadett fuvolajátékával.
Az ismét színre lépő jubiláló kórus a repertoárján lévő világi művekből adott ízelítőt – Bárdos Lajos: Gaudeamus igitur, Thoinot Arbeau: Ófrancia táncdal, Miroslav Hroněk: Prší, prší, Maros Rudolf: Négy népdal – aratott megérdemelt, nagy sikert.
Majd Szalay Szilvia szólt a kórushoz: gratulált a szorgos munkával teli, felettébb eredményes 25 évhez, s csakúgy a nívós hangversenyhez. Köszöntőjét egy, a zene küldetéséről mondott, Berkesi Sándor idézettel zárta: „A rosszat felejtsd el, a jót őrizd meg és add tovább. Add tovább, mert a világon ezért vagyunk!!! Ha kapunk valamit, aminek örülünk, s amire úgy érezzük, hogy szükségünk van, azt kötelességünk tovább adni”.
A hangverseny záróakkordjaként az egyesített karok, és a hozzájuk társuló (szép számban megjelent) egykori „szondysok” előadásában Bárdos Lajos: Dana-dana, Béres Gábor, valamint Kodály Zoltán–Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz című kánonja Pásztorné Bosák Éva vezényletével hangzott el.
Tóth Anikó ekképpen mondott utószót: „Drága Zenebarátaim! Igazi ünnepet ültünk, tisztán zengett az ének, zsongott a lélek, úgy tapasztalom, emelkedett hangulat teremtődött meg 25 év nyomán ebben a közel 2 órában. Hála a fellépőknek! Vigye magával mindenki a derűt, a találkozás örömét, a tiszta harmóniákat.”
Mint megtudtuk, az eltelt 25 év alatt mind erkölcsileg, mind anyagilag nagyon sokan támogatták az énekkart. Álljon itt, ki mindenkinek jár érte köszönet: Ipolyság Város önkormányzata, Nyitra Megye önkormányzata, a Kucsera család, Köteles Judit, Baráti Tamás, Petrezsél Tibor, Pölhös Vendel, Korcsog Dénes, Zolczer Ferenc, Böjtös Tibor, Zsigmond Gábor magánvállalkozók, Petrezsél Zsuzsanna igazgató és a Szondy György Gimnázium tanári kara; továbbá Farkas Viktória, aki a dekorációt készítette, Štrba Péter és Naszvady Dominik, akik fényképeztek. Azok a szülők és családtagok, akik a fogadáshoz járultak hozzá, s végül, de nem utolsósorban mindazok, akik meghallgatták!
Bravó ipolysági Szondy György Gimnázium Igazgatósága és Tanári kara! Bravó ipolysági Bartók Béla Ifjúsági Vegyeskar, Béres Gábor karnagy úr és kedves N. Tóth Anikó! További sikeres 25 éveket kívánunk!
