Dr. Pleva László Alsószeliben élő állatorvos szemléletváltást sürget a mezőgazdaságban, és azt szeretné elérni, hogy a vásárlókosarunkba tett árunak tetemes része ne veszélyes hulladék legyen.
A Magyar Közösség Pártja érsekújvári kongresszusán egymás mellett ültünk, beszédbe elegyedtünk dr. Pleva Lászlóval, aki Alsószeliben állatorvosként tevékenykedik. A mezőgazdasági és környezetvédelmi alelnöki posztra jelölték őt az MKP galántai küldöttei, és nekem beugrott, hogy évekkel ezelőtt, a nagymegyeri kongresszuson is hallottam már a bemutatkozását.
Végül nem ő lett a párttisztségre a befutó, ennek ellenére elégedettséggel tölti el, hogy a felvidéki magyar közösségünket hathatósan segítheti helyi és járási szinten szakmai tudásával, elkötelezettségével. Ez derült ki számomra a beszélgetésünkből azután, hogy a kongresszusi küldötteknek elmondta, milyen szemléletváltásra volna szükség a mezőgazdaság és a környezetvédelem terén Szlovákiában is.
Dr. Pleva László Alsószeliben él feleségével, Virág Mónikával, akivel Galántán együtt Vet LM néven működtetnek egy állategészségügyi központot. Két gyermeket nevelnek, Mónika lányuk már orvos, László egyetemista.
Családi ünnepség.
A Kassai Állatorvosi Egyetemen 1990-ben szerzett állatorvosi oklevelet, majd a Galántai Járási Állatorvosi Központban és a Királyrévi Állami Gazdaságban körzeti állatorvosként szerzett szakmai tapasztalatot, 1992-től magán-állatorvosi praxist folytat. A Szlovák Állatorvosi Kamarának egyik alapítója, ma a kamara országos fegyelmi bizottságának tagja. Szakmai fejlődésében sokat jelent, hogy felkérést kapott a Seghers hibrid program helyi adaptálására, ennek köszönhetően Belgiumban szakmai továbbképzésen vett részt.
Az 1997-ben megalakult Magyar Állatorvosok Világszervezetének alapító tagja, a felvidéki régió elnöke és a Világszervezet alelnöke. A szervezet fennállása óta hét helyszínen (Kassa, Alsószeli, Nyitra, Tátralomnic, Galánta, Komárom, Besztercebánya) volt szervezője a Világszervezet konferenciáinak. 2003-ban megalapította a „Jog a biztonságos és minőséges élelmiszerhez alapítványt”.
2010-ben Hutyra Ferenc emlékéremmel tüntették ki, 2013-ban pedig a szakma elismeréseként Kentaur bronzszobrot kapott a Magyar Állategészségügyi Szolgálattól. Szakmai munkáján kívül aktív közéleti tevékenységet ugyancsak folytat szülőfalujában is, tagja a Csemadoknak, a MKP-nak és a Vadászegyesületnek. Az Alsószeli Önkormányzatban a negyedik választási ciklusát tölti.
Amikor arról faggattam, hogy szerinte a mezőgazdasági termelésre minek van a legnagyobb hatása, egy gazdasági téveszméről fejtette ki véleményét: „A globalizmus diktálta tőke és áru szabad mozgása, a nagytőke kapzsisága, a kizárólag bankszámlán mért hatékonyság hamis látszata nagyon rövid idő alatt fölszámolta a kommunista rendszer után alig-alig levegőhöz jutott kisvállalkozásokat, kis magángazdaságokat, állattartókat, kertészkedőket, a kis helyi boltokat. Nevezhetem bűncselekménynek is, hogy Szlovákiában csak agráripari termelés van, vegyszerekkel, mindenen átgázoló gépekkel, óriási állattartó telepekkel, és ez is az újkori kolonizátorok, idegen tőkebefektetők kezében, akik sokszor csak piacot vásárolnak saját, 100 és 1000 kilométeres távolságról ideszállított, ki tudja, hogyan termelt termékeiknek.”
Arról faggattam a továbbiakban, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk 2004-től milyen lehetőségeket teremtett a dél-szlovákiai mezőgazdasági vállalkozók részére?
Disznótoron Alsószeliben.
„A már évtizedek óta az EU-s támogatásokhoz hozzájutó régi EU-s tagállamok gazdái kétségtelen előnnyel rendelkeznek velünk szemben. A tejkvóta rendszer megszüntetése újabb problémát jelent a még termelő tejgazdaságok számára, naponta felmerül, hogy megszűnni, vagy megmaradni? A szlovákiai mezőgazdaság nem újjáformálódott, hanem meggyengült; gyengesége nem a falvak újjáalakulását, hanem elsorvadását hozta magával, az elnéptelenedést, a fiatalok elvándorlását, holott a talpuk alatt ma is ott a föld, a megélhetésük kulcsa.”
Arra a kérdésre válaszolva, hogy mi a felelős politikusok feladata, a mindenkori kormány felelősségére mutat rá, amelynek mind a hazai, mind a nemzetközi környezetben képviselnie kellene az ország mezőgazdászainak érdekeit, hogy a gazdálkodóink versenyképesek legyenek a többi EU-s mezőgazdásszal szemben. Ehhez egyrészt az kell, hogy a támogatási rendszert olyan szintre emeljék, amilyen a régebben EU-s tagállamokban van. Másrészt az országon belüli támogatási rendszert is igazságosabbá kell tenni, elsősorban az északi és a déli területek, az állattartók, az óriásbirtokok, valamint a kis- és közepes gazdaságok súlyozott támogatásának bevezetését.
Úgy látja, késlekednek a központi és helyi intézkedések, amelyekkel biztosítani lehet a helyben értékesítés támogatását, a helyi piacok fejlesztését, a kistermelői lehetőségeknek a családi egzisztenciához igazítását. Sürgetné a környezetvédelmi intézkedések beépítését a kereskedelembe, például a helyben értékesítés adómentességét, a beszállított áruk távolság szerinti súlyozott adóztatását, a helyi termék fogalom bevezetését. Ha a friss áru csak bizonyos távolságba lenne szállítható, nem lehetne végigutaztatni Európán, és majd a végállomáson friss áruként nem lehetne értékesíteni, akkor a helyi paradicsom elkelne a boltok polcairól.
Megemlítette azt is, hogy a fiatal gazdáknak a mezőgazdasági termelésbe való bevonásához új birtokpolitikára, üzemszabályozásra van szükség.
Az MKP és a FIDESZ politikusai között.
Mi múlik rajtunk, mit tehetünk mi, tettem fel az újabb kérdést, amire az első válasza azonnal az volt: tegyük gyakorlattá, hogy a hazai vásárló hazai terméket vegyen. Jó példaként említette az olyan kezdeményezéseket, a hazai termelők által létrehozott értékesítő üzletláncokat, mint a Kukkónia és a Farmfoods projekt. Mindkettő vállalkozás a saját terményeit szeretné saját maga értékesíteni, de nem zárkóznak el további kistermelőkkel való együttműködéstől sem. „Szerintem minden régióban, ahol működnek, föl kell venni a képviselőikkel a kapcsolatot, s ahol nem működnek, ott kezdeményezni a bővítést” – tanácsolja.
A Kárpát-medencei térséget úgy látja, hogy az itteni nyolc ország lakosainak, Ausztria kivételével, a 90-es évekig közös sorsa volt. Másrészt, ez a térség különös, egyedi adottságokkal rendelkezik. Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Magyarország és annak magyarjai e földrajzi térségben elérhető távolságra vannak egymáshoz. „El kell felejteni az állandó hol nyugatra, hol keletre, és más földrészek felé hajbókolást, és ki kell alakítanunk egy térségi együttműködést, egymás javára. A tömegtermelést vállaló gazdaságok mellett célkitűzésünk legyen a minőség, az egyedi, a prémiumtermék. Bízzunk abban, hogy a vegyi anyagoktól egyre inkább idegenkedő világunkban a mi térségünkben megtermelhető egyedi, különleges termékre mindig lesz vevő – különösen, ha az jó minőségű” – fejtette ki dr. Pleva László.
