Éberhardon Apponyi Albert gróf végső nyughelyénél a családról elnevezett kápolnában vette kezdetét a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából szervezett rendezvény. A megemlékezésen jelen volt Klobusiczky Miklós, Apponyi Albert unokája is.
Bármilyen törésvonalak is vannak köztünk, azért összetartozunk – mondta Somogyi Alfréd, a Pozsonyi Református Egyházmegye esperese az éberhardi Apponyi kápolnában tartott megemlékezésen. Véleménye szerint itt lenne az ideje nemzetben, sőt Kárpát-medencében gondolkodni. Ne csak várjuk az Isten áldását, hanem tegyük magunkat alkalmassá rá – fogalmazott.
Zsidó János esperes prédikációjában elmondta: egy nép, amely annyi tehetséget tudhat soraiban, nem halálra ítélt, hanem életre. Küldetésünk és feladatunk van. Zsidó János azt kívánta prédikációjában, hogy az összetartozás napja legyen az összefogás napja is. A magyarság a szentek népe, Mária országa vagyunk. Bizonyítani tudjuk, hogy a kis népek is képesek csodára, ha nem tagadják meg értékeiket, identitásukat, kultúrájukat és hitüket. „Ezért kérjük az urat, hogy a jövő magyar legyen és keresztény” – fogalmazott az esperes.
Kovács László történész Apponyi Albert Trianonban elmondott beszédét idézte: „Ily nehéz és különös helyzet előtt állva, kérdezzük, hogy a fent említett elvek és érdekek mely szempontja váltotta ki ezt a különös szigorúságot Magyarországgal szemben? Talán az ítélkezés ténye lenne ez Magyarországgal szemben? Önök, Uraim, akiket a győzelem a bírói székhez juttatott, Önök kimondották egykori ellenségeiknek, a Központi Hatalmaknak bűnösségét és elhatározták, hogy a háború következményeit a felelősökre hárítják. Legyen így; de akkor, azt hiszem, hogy a fokozat megállapításánál a bűnösség fokával arányban kellene eljárni, és mivel Magyarországot sújtják a legszigorúbb és létét leginkább veszélyeztető feltételekkel, úgy azt lehetne hinni, hogy éppen ő az, aki az összes nemzetek közül a legbűnösebb. Uraim! Anélkül, hogy e kérdés részleteibe bocsátkoznék, hiszen ezt benyújtandó okmányaink fogják megtenni, ki kell jelentenem, hogy ezt az ítéletet nem lehet kimondani oly nemzet fölött, amely abban a pillanatban, amidőn a háború kitört, nem bírt teljes függetlenséggel és legfeljebb csak befolyást gyakorolhatott az Osztrák–Magyar Monarchia ügyeire és amely nemzet ezt, mint a legutóbb nyilvánosságra hozott okmányok bizonyítják, fel is használta arra, hogy helytelenítse azokat a lépéseket, amelyeknek a háborút elő kellett idézniök.”
Emlékezni kell, mert felednünk nem szabad – mondta Kovács László történelmi visszatekintésében. Minden nemzetnek vannak emléknapjai és vannak ünnepnapjai. Az ünnepnapokon megünnepeljük a dicső történelmi eseményeket. A tragédiák évfordulóján emlékeznünk kell, mert feledni nem szabad.
A megemlékezésen jelen volt Klobusiczky Miklós, Apponyi Albert unokája is. Beszédében elmondta, nagyon megható, hogy ezen a megemlékezésen jelen lehet, a gyönyörű Apponyi-kápolnában, már csak azért is, mert elődei itt nyugszanak. A gróf unokája szerint az emlékekre támaszkodva el lehet kerülni, hogy ugyanazokat a hibákat kövessük el. Így sikerülhet egy szebb, jobb jövőt létre hozni, mondta beszédében a gróf unokája.
A kápolnában szervezett megemlékezésen a civil szervezetek és az önkormányzat is elhelyezte az emlékezés virágait. Ezután a rendezvény a helyi mezőgazdasági középiskolában folytatódott, ahol a szenci Szenczi Molnár Albert Gimnázium diákjai irodalmi-zenés műsorral emlékeztek meg a történelmi tragédiáról.
Bárdos Gyula történelmi visszatekintéssel kezdte köszöntőjét. Trianonban tizenöt perc alatt végeztek a magyar delegációval. A magyarok gyorsan elhagyták a termet és a csehszlovák, román és jugoszláv delegáció tagjai egymásnak gratulálva élénk beszélgetésbe kezdtek, idézte a Csemadok elnöke az események egyik résztvevőjét. A trianoni békeszerződés a szlovák feltámadást, az ország megalakulását jelenti a szlovákok számára. Az addigi Észak-Magyarország, a Felvidék Csehszlovákia része lett. Sokak szerint a francia félelem a német hegemóniától is közrejátszott Csehszlovákia megalakulásánál. Többen kiemelik Eduard Beneš tevékenységét, a cseh delegáció élén többször hangoztatta, hogy Magyarország a németek legkitartóbb és legkövetkezetesebb szövetségese volt. A szlovákok közül többen azt állítják, hogy a magyarok többségének ténylegesen fájó az, ami Trianon után történt. A szlovákok szerint pedig mi, magyarok képtelenek vagyunk felfogni, hogy nekik fáj mindaz, amit egykor a Magyar Királyságban elszenvedtek. Úgy vélik, ha kölcsönösen elfogadnánk egymás érveit, javulna a helyzet.
A Csemadok elnöke szerint az igazi megbékéléshez mind a két oldalon kiállásra van szükség, de nem elég a politikusok kiállása, a népé is szükséges. Gondoljunk csak a 2004-es népszavazásra. De gondoljunk a felvidéki magyarság hozzáállására is, nem élünk jogainkkal, nem használjuk a magyar nyelvet még ott sem, ahol arra jogunk van.
Trianon bennünk van, nem szabad feledni. Ha nem felejtjük, magunkban hordjuk a megoldást, amely egy erős Magyarország, a mi esetünkben pedig, az összefogás, a nemzetben gondolkodás – mondta Bárdos.
Apponyi Albert Genfben halt meg. Utolsó akarata az volt, akkor hozzák haza Éberhardra, ha az újra magyar föld lesz. Az első bécsi döntés után visszacsatolták Éberhardot Magyarországhoz. A gróf hamvait 1942-ben helyezték végső nyugalomra Éberhardon.
A település polgármestere Godó Éva a falu múltját idézte fel köszöntőjében, abban bízva, hogy akik először látogatnak Éberhardra, már megismerhették kicsit a lakosokat és a települést. Történelmi visszatekintésében kiemelte, 1209-ig tudják visszavezetni a község történetét. Az egykori vízvárat, majd kastélyt több nemesi család birtokolta.
Miután 1923-ban a birtokot elkobozták és a grófi családot elűzték, a kastélyban és a parkban az állam gazdasági iskolát hozott létre. (…) Apponyi földi maradványait 1942-ben hozták haza és helyezték el feleségével közösen kriptájába. Ezután következtek a kitelepítések és a falu asszimilációja a szlovák családok áttelepítésével. (…) Ennek ellenére igyekszünk megtartani hagyományainkat, emlékünnepségeken próbáljuk a jövő generációjával is megismertetni a múltunkat. Ebben uigyancsak segít nekünk a Csemadok az országos rendezvényével, amely során közösen, méltóképpen fejet hajtunk falunk kiemelkedő egyénisége, Apponyi Albert előtt.”
A polgármester asszony beszédében kiemelte az Apponyi család nagyságát, a krónikák tanúságai szerint ugyanis a nép érdekeit szem előtt tartva igazgatták birtokaikat, a szegényeknek segélyt biztosítottak, az árvízben vagy tűzvészben kárt szenvedetteket segítették, a kastélyban szükség esetén kórházat alakítottak ki.
A polgármester köszöntője után Kiss Balázs Magyarország pozsonyi nagykövetségének titkára tolmácsolta a nagykövet, Czimbalmosné Molnár Éva üdvözletét. Kiemelte: Trianon a huszadik századi magyarság egyik legtragikusabb eseménye. Kilencvenhat éve a Magyar Királyság elveszítette területének kétharmadát, mintegy 3,2 millió magyar került a határon túlra. A nemzeti évfordulókra visszatekintve, történelmi felelősségünket szem előtt tartva itt a lehetőség, hogy megmutassuk, a határok nem választhatnak szét minket, közös nyelvünktől, kultúránktól, múltunktól nem foszthatnak meg, hiszen a nemzet egy oszthatatlan egész. Az országgyűlés ezért fogadta el 2010-ben a Nemzeti Összetartozás Napjáról szóló törvényt. Apponyi Albert nem az önsiratást választotta, hanem az előretekintést, a magyarságnak ma is erre a szellemiségre és közösségi összefogásra lenne szüksége.
A köszöntőket követően Szakály Sándor történész, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója tartott előadást. Mint elmondta, 1918 őszén egyértelművé vált az Osztrák-Magyar Monarchia számára, hogy az a világháború, amely két hatalom között indult, a Monarchia vereségével és szétesésével jár. 1914 nyarán, amikor Belgrádnak elküldték a hadüzenetet, nem gondolták, hogy ebből ilyen méretű háború lesz. Tisza István tartózkodása és visszafogottsága nem volt elegendő, a németek azzal áltatták a magyarok vezetőit, hogy Románia majd nem lép be a háborúba, Németország biztosította, hogy Oroszország sem lép közbe Szerbia érdekében, de pár nappal a háború kitörése után világossá vált, hogy nem így történik. Az antant hatalmak ugyanakkor Romániának magyar területeket ígértek, ha belép a háborúba. 1918 elején már világossá vált, hogy elveszett a háború. Csupán az volt a kérdés, hogy lehet mégis jól kijönni ebből a háborúból. Már egy jóval korábbi római konferencián kinyilvánították a nemzeti kisebbségek emigráns vezetői, hogy nem kívánnak tovább a monarchiában élni. 1918 őszén megkezdődtek azok az előmunkálatok, amelyek a Teleki Pál féle vörös térképből indultak ki, amely a királyság nemzetiségi térképe volt. A térkép az 1910-es népszámlálási adatokat mutatta, amely szerint a Magyar Királyság lakóinak ötvennégy százaléka vallotta magát magyarnak. A magyar állami vezetők részéről az volt az elképzelés, hogy a majdani győztesek a magyarokra is kiterjesztik a Wilsoni 14 pontot. De a tizennégy pontból álló elv mindenki számára érvényes volt, csak a magyarokra nem. Ebben ugyanis az szerepelt, hogy minden nemzet eldöntheti, melyik országban szeretne élni. 1920-ban már nem látták értelmét a nyugati hatalmak a népszavazás kiírásának, hiszen ekkor már eldöntötték az ország feldarabolását.
Anka László Apponyi Albert pacifizmusáról beszélt előadásában. A 19. századi európai értelmiség egy része meg volt győződve arról, hogy vitás kérdéseket nemcsak fegyveres úton, hanem jogi úton, tárgyalásokkal is meg lehetne oldani. 1889-ben a pacifista gondolkodók Párizsban egyezményt írtak alá. Ehhez a csoporthoz csatlakozott Apponyi Albert is. Ennek a pacifista mozgalomnak az első világháború vetett véget. Apponyi Albert a pacifista mozgalomnak köszönhette azt a nemzetközi kapcsolati rendszerét, amelynek később nagy hasznát vehette.
Kevesen tudják, hogy Apponyi Albertet 1911-ben Nobel Béke-díjra jelölték, később az 1920-as, 30-as években szintén jelölték őt erre a kitüntetésre. Annak ellenére, hogy Apponyi Albertnek jutott a hálátlan feladat, hogy a békedelegációt vezesse, és eredményt nem tudtak elérni, Magyarországon kialakult egy kultusz körülötte. A magyar békedelegációt a nagyhatalmak meg sem hallgatták. A delegáció vezetőjének beszédét semmibe vették. Annyit sikerült csupán elérni, hogy a magyarok által korrigált helyesírási hibákat az eredeti francia szövegben kijavították – fogalmazott Anka László történész. Apponyi beszédét nagyra értékelték, de retorikai képességei és megható beszéde ellenére érveit nem vették figyelembe.
Apponyi Albertet tisztelték a két világháború közötti Magyarországon, az országgyűlés miniszteri fizetésnek megfelelő nyugdíjat szavazott meg neki. Születésnapját országos szinten ünnepelték. A gróf ma is megérdemelné, hogy emlékezzenek rá, hogy példakép legyen. Mindig az országa javát és a nemzete javát szolgálta. Éberhardi birtokait 1923-ban vásárolta meg áron alul a csehszlovák kormány. Ezzel biztosítva azt, hogy az soha ne kerüljön vissza a család birtokába – tudtuk meg Klobusiczky Miklóstól, Apponyi Albert unokájától. Vele készült interjúnkat hamarosan olvashatják.
A megemlékezést a féli Szent Miklós templomban a Komáromi Kamarazenekar koncertje zárta.
