Emlékkő a pozsonyligetfalui mészárlás helyszínén. A hivatalos hatalom máig nem szolgáltatott elégtételt. Fotó: D.G. képtára

Az idén második alkalommal kerül sor a pozsonyligetfalui vérengzés áldozatairól történő megemlékezésre, 2016. július 1-jén egy nemzetközi konferencia keretében, amelynek az MKP pozsonyi székháza (Čajak utca 8.) ad otthont. A konferenciát követőn 16.00 órától kerül sor a BS-6-os erődnél (Ligetfalu, Barátság utca) tavaly emelt emléktábla megkoszorúzására. A megemlékezés a Ferencesek pozsonyi templomában tartott szentmisével fejeződik be, ahol az ártatlan áldozatok lelki üdvéért imádkozunk majd.

Az 1945. április 6-ától 1946. január 9-éig tartó, főleg a 17. pozsonyligetfalui gyalogezred első szakasza által elkövetett tömegmészárlásokról először Janics Kálmán orvos-politikus írt Kis Katyn a Duna partján című elbeszélésében. Azóta, hála Szabó József és Dunajszky Géza kutatómunkájának egyre több konkrétumot tudhattunk meg a tragikus eseményekről, amelyről honlapunk is részletesen beszámolt. Ma már azt is tudni lehet, hogy 1945. július közepén hol került sor a Janics Kálmán által leírt 90 magyar levente, a 16-17 éves fiatal kivégzésére. Tavaly itt állítottak emlékhelyet a Pozsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaság és a Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezetének tagjai.
Az idei ünnepség a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala, Csáky Pál európai parlamenti képviselő és az Európai Néppárt képviselőcsoportja támogatásával valósul meg. A társszervezők között ott van a pozsonyi Balassi Intézet, a Magyarok Világszövetsége, a Kárpát-medencei Értékmentő Alap, a Pozsonyligetfalui Polgári Társaság és a szlovák BS-6 Fűz Polgári Társaság.

A konferenciáról készülő emlékfüzetbe Csáky Pál írt bevezetőt. A konferencián való részvételhez ebből idézünk néhány kedvcsináló gondolatot.

„Végignézve azon a 12 hónapnyi úton, amely a ligetfalusi áldozatok emlékművének felállítása óta történt, az „Eppur si muove” igazsága nyílik meg előttem: és mégis mozog a föld, és mégis mozdul a világ! Janics Kálmán bácsi ijedt arcára gondolok, amely arcról 1991-ben, a téma 1989 utáni első nyilvános megszellőztetése után valóban a rémület sugárzott. „Fiam, képzeld el, megfenyegettek, ma éjjel telefonon keresztül háromszor is megfenyegettek. Mind a háromszor ugyanaz a hang mondta a telefonba, hogy hagyjam abba a foglalkozást ezzel a témával, mert nagyon megjárhatom! S amikor megkérdeztem, hogy kicsoda maga, és miért mond nekem ilyeneket, csak nevetett egyet, és letette a kagylót. Fiam, valakinek nagyon nem érdeke, hogy erről a témáról ennyi év után is beszéljünk” – mondta nekem Kálmán bácsi, és az arcáról lerítt, hogy a titokzatos telefonáló tényleg megijesztette őt.

S hogy mennyire nem volt érdeke 2015-ben sem néhányaknak, hogy ez az emlékezés megvalósuljon, és ez az emlékmű létrejöjjön, arról Dunajszky Géza is tudna mesélni egyet s mást.

És mégis: az igazságot nem lehet elhallgattatni, az emberi tisztesség utat tör magának évtizedek múltán is. Tavaly a pozsonyi német nagykövet úr ugyan nem vett részt a hivatalos rendezvényen, de utána eljött ide, és fejet hajtott az áldozatok emléke előtt. A magyar kormány képviselői a rendezvényen is részt vettek. Szlovákok is megállnak gyakran a közeli bunkerban szolgálatot teljesítő barátaink elmondása alapján ennél a kis emlékhelynél, és megkérdezik, kiknek, milyen eseménynek állít a tábla emléket. S tavaly, a rendezvény után azok a szlovák önkéntesek, akik megtisztították ennek a helynek a környékét, mondták el nekem, hogy „képzelje el, Csáky úr, egy halom töltényhüvelyt találtunk a bunker mellett, s abból azt is rekonstruálni tudtuk, hogy a bunker tetején pontosan hol helyezhették el a géppuskát, amellyel legyilkolták őket. S ami a legellenszenvesebb az egészben, képzelje csak el, hogy ezek a szemetek még szórakoztak is velük, célba lőttek a szerencsétlen áldozatokra.”
S mindez, kedves barátaim, hivatalos békeidőben történt. Elfogadhatatlan, elítélésre méltó cselekedet.

És most, 2016-ban is itt van néhány becsületes ember, akiknek fontos az igazság és fontos az utólagos végtisztesség megadása is az ismeretlen áldozatoknak. S a tavaly elültetett kis szimbolikus fa nő, növekedik: az idén már tudományos konferenciát is gyümölcsözött, nem is akármilyet.”

A szervezők mindenkit szeretettel várnak az egész napos rendezvényre, ahol frissítőről és ebédről a konferencia szervezői gondoskodnak.