Független lengyel állam nélkül aligha lett volna önálló Csehszlovákia, de a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulásának talán még Csehszlovákiáénál is kisebb lett volna az esélye, ha nincsenek lengyelek. Viszont csak 1916 őszére vált biztossá, hogy a háború végén ismét lesz független Lengyelország. A helyzet fonáksága, hogy ebbe az irányba éppen a központi hatalmak tették meg a döntő lépést.
Andrzej Nowak akadémikus, a Jagelló Egyetem tanára ezt a kérdést is kutatta:
“Lengyelországot a 18. század végén három nagyhatalom: a Porosz Királyság, a Habsburg-Monarchia és az Orosz Birodalom egymás közt felosztotta. Amikor e három birodalom közül kettő, Németország és a Habsburg Monarchia szövetséget kötött és együtt harcolt Oroszország ellen, akkor a lengyel társadalom számos csoportjának meggyőződésévé vált, hogy ütött a lengyel függetlenség órája, hiszen amíg ők egymás szövetségesei voltak, a lengyeleknek nem volt esélyük a függetlenség kiharcolására. Törvényszerű, hogy a lengyel függetlenségi törekvésekkel ellentétes tendenciákat is találunk a függetlenség elvesztése utáni 123 évben, hiszen itt három egymástól azért némileg különböző lengyel társadalom alakult ki, amely kénytelen-kelletlen alkalmazkodni kényszerült a helyi viszonyokhoz.
Az Osztrák–Magyar Monarchia területén élő lengyelek jelentős része a Monarchia Oroszország elleni háborúját a sajátjaként élte meg, hiszen remélték, hogy az Oroszország területén élő lengyeleket sikerül felszabadítani. Ugyanakkor az egykori Lengyel Királyság Oroszországhoz tartozó részén élő lengyelek az orosz cár alattvalóiként azért tekintették a sajátjukénak a háborút, mert főgonosznak Németországot tartották. A Monarchia területére betörő orosz csapatokat ezért Galícia lengyel lakói ellenségként fogadták, akiket a magyar katonákkal együtt örömmel vertek vissza, miközben az Orosz Birodalom lengyel lakói a területükre behatoló német és osztrák–magyar katonákat kezelték hasonlóképpen. Így aztán a lengyel történelmi emlékezet azt a 400 ezernyi–félmilliónyi lengyel halottat, akik életüket áldozták szülőföldjükért a német, az orosz és az osztrák–magyar hadseregben, idegen célok érdekében meghozott értelmetlen áldozatként könyveli el, ami még inkább azt bizonyítja, hogy az önálló és független Lengyelország volt a valódi megoldás.”
1916 legvégén leváltják Tisza István emberét, Burián Istvánt a közös külügyminiszteri posztról. Tefner Zoltán történész szerint mi ennek a magyarázata?
“Burián leváltása egyértelműen azzal magyarázható, hogy meghalt Ferenc József. IV. Károly 1916. december 23-án meneszti Buriánt, akit Czernin követ és a Belvedere-kör, amely egyfajta szláv irányvonalat képviselt a Monarchia szellemi-politikai életében.”
Andrzej Nowak a lengyel függetlenség irányába tett döntő lépésként értékeli az 1916-os esztendőt. “A lengyel diplomáciatörténetben az 1916-os esztendőt azért lehet sorsfordulóként értékelni, mivel a lengyel függetlenség kivívásában kulcsjelentősége volt. A háború második évében ugyanis a német vezérkarnak égetően szüksége támadt további katonákra. Mivel a német és az osztrák–magyar csapatok ebben az évben jelentős Orosz-Lengyelországhoz tartozó területeket foglaltak el, a jogállami normákat betartva, lévén e megyék lakói idegen állampolgárok, nem volt arra mód, hogy besorozzák őket a saját hadseregükbe. A német vezérkarban ezért arra a következtetésre jutottak, hogyha főként az Orosz Birodalom egykori Lengyel Királysághoz tartozó területén független vagy legalább egy autonóm Lengyelországot alakítanak, akkor az önkéntesek százezreire számíthatnak.
Az új emberanyagban reménykedve II. Vilmos német császár és Ferenc József 1916. november 5-én kijelenti, hogy politikai realitásként kell számolni a jövőben az önálló Lengyelországgal. Német és osztrák–magyar gyámkodás mellett így belevágtak a kialakításába, ami lengyel rendőrség, bírósági rendszer és közigazgatás kiépítését jelentette. Az 1916 őszét követő két év nélkül Lengyelország aligha lett volna képes rá, hogy 1919-től sikeresen védelmezze magát a létét fenyegető, bolsevik Oroszországgal szemben. Ráadásul azzal, hogy a központi hatalmak a lengyel függetlenséget elismerték, lépéskényszerbe hozták az antant hatalmakat, különösen a cári Oroszországot, hiszen Szentpéterváron a függetlenség ígéretére valamit mondani kellett. A választ végül Oroszországban az 1917-es februári forradalom adta meg azzal, hogy a háború befejezését követően elismerte Lengyelország függetlenségének a létjogosultságát. Példáját az összes antant hatalom követte.”
Alekszandr Sztikalin, az Orosz Tudományos Akadémia Szlavisztikai Intézetének főmunkatársa szerint a Habsburg Monarchia vezetése meghasonult, és nagyon sokan akaratuk ellenére csupán sodródtak az eseményekkel.
“Ha megnézzük, mit tett Tisza István az I. világháború kitörését megelőzően, különösen, ha az 1912 és 1913 közötti tevékenységét vesszük szemügyre, hogy mi volt, ami igazán foglalkoztatta, akkor kiderül, hogy viszonylag korán számolt a románokkal, mint potenciális problémával, hiszen úgy ítélte meg, hogy a románok fenyegetést jelentenek Magyarország területi integritására. Igyekezett ezért a románokat a magyar politikai életbe bevonni, de tevékenységének csekély volt az eredményessége.”
Gerő András szerint a történelmet nem lehet úgy nézni, miszerint az emberek mindig felismerik az érdekeiket. “Magánemberként sem így éljük az életünket! A hiba, a téves döntés az egyik legnagyobb történelemformáló erő!” – véli.
A Monarchia csak valamennyire volt a magyaroké – mondja Schöpflin György, aki szerint sokan nem bíztak Bécsben, és az osztrák hadseregben, amelyben a szabadságharcot 1849-ben leverő erőt látták. “A legitimisták, a „labancok” persze másképpen gondolkodtak. Tisza szerint a magyaroknak nem volt szükségük háborúra Szerbia ellen és csak azért egyezett végül bele, mert garanciát kapott arra, hogy Németország támogatni fogja a Monarchiát. Vajon mi történt volna, ha Tisza tovább ellenezte volna a háborút?”
Gerő András úgy véli, 1917-re, illetve 1918 elejére a leendő győztesek döntéshozó elitjében kezdett kialakulni az a meggyőződés, hogy nincs szükség egy olyan közép-európai hatalmi egységre, amilyet a Habsburg Monarchia jelentett. “A britek mellett a franciákat is sikerült meggyőzni arról, hogy sokkal egyszerűbb dolguk lesz a Monarchia helyén létrejövő nemzetállamokkal. A franciák úgy látták, hogy ezeknek a segítségével francia befolyás alatt álló érdekszférát alakíthatnak ki. Tévedtek, amit jelez az is, hogy az általuk kialakított békerendszer az újabb világégés bekövetkeztéhez döntő mértékben járul majd hozzá!”
A Száz év tükrében a nagy háború 1916-2016 címmel meghirdetett ismeretterjesztő történelmi klipvetélkedő lényege, hogy 2 és 4 perc közötti terjedelemben, az első világháborúból kiindulva, vagy azt mintegy elrugaszkodási pontként használva, történelmi ismeretterjesztő klipet készíts, amiben akár egykori filmhíradókat, de otthoni családi ereklyéket, hadszíntérre tett kirándulást vagy akár múzeumlátogatást felhasználva, koherens, kerek egészt alkoss, amit akár az oktatásban is használni lehet.
Elég hozzá egy mobiltelefon vagy egy egyszerű, viszont mozgókép készítésére is alkalmas fényképezőgép, internet-csatlakozás és a YouTube filmes szerkesztőprogramjának ismerete. Jelentkezési határidő: 2016. december 1.
A vetélkedőt életre hívó Aspektus Gombaszögön július 15-én, délelőtt 10 órakor a Márai Sándor sátorban várja az érdeklődőket, ahol rámutatunk a világháború néhány, mindannyiunk számára érdekes mozzanatára.
“Az első, két évvel ezelőtt megrendezett klipversenyünk és a hozzá kapcsolódó vitaest kifejezetten sikeres volt, de remélem, hogy az idén erre még rá tudunk tenni egy lapáttal!” – mondta el Dombóvári Gábor, a Kulturális Életért Közhasznú Egyesület elnöke.
