A Most-Híd elnöke a SITA hírügynökségnek elégedetten nyilatkozott arról, hogy két miniszteri szék elég a koalíciós szerződésbe foglalt prioritások megvalósításához.
Bugár szerint sokkal fontosabb, hogy Lucia Žitňanská számára meg tudták szerezni az igazságügyi tárcát, mint az, hogy akár több minisztérium élén is állhatna most-hidas politikus. Arról a Lucia Žitňanskáról van szó, aki jogászként szemrebbenés nélkül megszavazta a Beneš-dekrétumok újraszentesítését. Azt a dekrétumot, amely az európai normákkal ellentétben elfogadja a kollektív bűnösség elvét.
Bugár Béla szerint azért fontos a pártnak az igazságügyi tárca, mert a választási programjukban megfogalmazott jogállamiság kiépítése és a korrupció ellenes intézkedések ezen a tárcán belül vihetők végbe. Nyolc hete minden hétfőn a miniszterelnök és a belügyminiszter leváltását követelik a tüntetők, mivel gyanús körülmények között szereztek lakást. Ennek a belügyminiszternek a Most-Híd politikusai elhiszik, hogy ártatlan, ahelyett, hogy az igazságügyi minisztérium mindent megtenne az ügy felderítése érdekében.
Persze nekünk, magyaroknak több kifogásolni valónk is van a belügyminiszterrel szemben. Hiszen ő jelentette be, hogy Malina Hedvig hazudik és beleavatkozva az ügyészég munkájába, befolyásolta az ügy kimenetelét. Most bezzeg azt mondja, nem avatkozik az ügyészség és a nyomozó szervek dolgába, és ki fogják vizsgálni az ügyet. Egy ilyen belügyminiszternek hisz a Most-Híd, és a párt azon parlamenti képviselője is, aki 10 éve még Hedvig védőügyvédje akart lenni. Igaz, ez a pályafutása nem tartott soká…
Bugár Béla azt is nyilatkozta a SITA-nak: nem akarta megzsarolni a koalíciós partnereit azzal, hogy további miniszteri posztokat kér a kormányra lépésért cserébe. Az egyetlen járható út úgyis a Smerrel és az SNS-szel való kormányzás volt. Nem lett volna zsarolás, ha a kormánytagságért cserébe kért volna pár dolgot a Most-Híd, ha nem is miniszteri bársonyszéket. Kérhette volna például Malina Hedvig felmentését. A kettős állampolgárság jogának visszaállítását. A kisebbségi iskolák megmentését. Ez utóbbit nem ilyen tessék-lássék módjára, mint ahogy tették. Pláne nem elhitetni az emberekkel, hogy jól megoldották a feladatot.
Nem szabad elfeledkeznünk ugyanis arról, hogy a minimális osztálylétszámok minden évfolyamra, azaz a felső tagozatos osztályokra és a középiskolákra továbbra is érvényesek. Ennek értelmében elég egy rosszindulatú önkormányzat – helyi vagy megyei – és bezárják a kevés gyermekkel oktató magyar teljes szervezettségű iskolákat vagy középiskolákat. Ugyanis törvény azt nem védi, a finanszírozása pedig az állam részéről még mindig nem megoldott. Azaz, ha egy önkormányzat anyagi gondokkal küzd, spórolni kezd. Spórolni pedig az oktatáson lehet, ha nincsen iskola, nincsenek igényei a pedagógusoknak, nem kell felújítani az épületet, nem kell taneszközöket vásárolni. Mert sokszor bizony ezekre a tételekre az állami költségvetésből az önkormányzatok nem kapnak támogatást. Bugár Béla ugyan azt nyilatkozta, hogy megmentették a nemzetiségi iskolákat, de sajnos, csak felemás megoldás született.
Bugár Bélától megszokhattuk az önfényezést. Ez a hírügynökségnek adott interjúból ismét kitűnik. Elmondta, hogy az egyetlen felkészült párt a Most-Híd, ők voltak ugyanis az egyedüliek, akik úgy mentek a koalíciós tárgyalásokra, hogy elképzelésük is volt. Papírra vetették a prioritásaikat. Majd a pártelnök azt is eldicsekszi: ezek a céljaik nagyrészt kezdenek megvalósulni és felsorolja azokat. Kár, hogy egyik sem olyan, amely az itt élő magyarság gondjain segítene. Egyik sem olyan, amely a magyarság gazdasági, szociális és szellemi felemelkedését szolgálná. Ugyanis a magánszemélyek csődeljárásának intézménye, a szélsőségek elleni küzdelem és az offshore-törvény előkészítése még nem menti meg a dél régiókat a teljes elszegényedéstől és az itt élő magyarságot sem.
