Mostanság elég sok szó esik házunk táján a kétnyelvű táblákról. Beszélünk táblaháborúról, táblarongálásokról, a messziről beköltözöttek elégedetlenkedéséről. Ami az utóbbiakat illeti, hadd mondjam el, hogy hajdan az egy-egy településen letelepedni szándékozóknak illett és kötelező volt tiszteletben tartani az adott helység szokásait, nyelvét, vallását.
Egyszóval alkalmazkodniuk kellett a helybeliekhez, hogy befogadják őket, és nekik is meglegyenek az őket megillető jogaik. Manapság tájainkon azt tapasztalhatjuk, hogy aki magyarként egy zömmel szlovákok lakta településre megy, az nemcsak alkalmazkodik, hanem sajnos, legtöbbször asszimilálódik is, és az őt, mint más nemzethez tartozó állampolgárt megillető jogokat nem érvényesíti, nem tudja érvényesíteni. Ha viszont egy szlovák telepedik le valamelyik magyar faluban, városban, minden joggal rendelkezhet és rendelkezik, sőt még a másokat megillető, törvény biztosította jogok által is zavartatva érzi magát.
De nézzük most, mi a helyzet Ipolyságon, ebben a határ menti kisvárosban a kétnyelvű táblákat illetően. Ami az utcanévtáblákat illeti, elmondhatjuk, hogy ezek itt már régóta kétnyelvűk, azokat eddig senki sem bántotta, nem rongálta meg, nem lázadozott miattuk. Pedig a nevek nagy része magyar vonatkozású, elneveztek itt egy-egy utcát Széchenyiről, Rákóczi Ferencről, Mikszáthról, Móriczról, Madáchról, Petőfiről.
Kétnyelvűek az egyes intézményeket, hivatalokat megjelölő táblák is (városi hivatal, adóhivatal, művészeti alapiskola). Az üzletek cégtábláival, feliratozásaival már nagyobb baj van. A Billa és a Lidl például egyáltalán nem alkalmazza a kétnyelvűséget, áruházaiban egyetlen magyar nyelvű feliratot sem látunk. De nincsenek magyar nyelvű szövegek néhány eladással is foglalkozó cég üzleteiben sem. Sőt, akad olyan kisebb üzlet is, melynek tábláin ugyancsak hiányzik a szlovák és az angol nyelvű szöveg mellől a magyar.
A legtöbb üzleten azonban ott a kétnyelvű cégtábla, bár a részletesebb szövegezésnél már hiába keressük a magyart. Az egészségügyi központok, orvosi rendelők sem egységesek a kétnyelvűséget illetően. Van, ahol következetesen ki van írva szinte minden magyarul, de nagyon sokszor hiányzik az eligazító szöveg. A bankok, takarékpénztárak sem egységesek e tekintetben. A jövőben megnyugtatóbb lenne egy még tisztább kép látványa, a törvények és rendeletek egységesebb, következetesebb alkalmazása.
