A szlovák bajnokság a harmadához érkezett, így a válogatott mérkőzések miatt hosszabb szünet vár a Fortuna Liga csapataira. A pihenő előtt azonban Szenicét látta vendégül a DAC a szenci Nemzeti Edzőközpontban csütörtökön este.
Az elvárások ismét magasak voltak. A DAC a tavalyi szezonban háromszor győzte le a Szenicét, és a huszonkét lejátszott idény alatt csak egyszer szenvedett vereséget, míg hétszer győzni tudott és egyszer döntetlenre sikerült a játék.
Ám a pozitív statisztika itt véget is ért. A tények és a csapat mostani formája is ellenük szólt. A tabella utolsó helyén álltak a legtöbbször, összesen két tucat kapott góllal. És, ha sikerült is volna ezeken mind felülkerekedni, még akkor is való igaz, hogy egyedül Németh Krisztián együttese nem nyert még mérkőzést a tizenkét csapatból ebben a szezonban.
A szenci pálya lelátóin nagy volt a várakozás – vajon csütörtököt mond-e a csapat?
A stadionba érkezve, a játékosok meglepődve tapasztalhatták, hogy a hétköznap ellenére a szurkolók szép számban gyülekeztek a lelátókon. A másik, ami furcsa volt a figyelő szemeknek, hogy a sárga-kék helyett feketébe öltözött a „B közép”. A kezdőrúgás után számban ugyan némileg kevesebben, de annál nagyobb meggyőződéssel éltették a csapatot. A biztatás úgy hangzott, mintha 2000 szurkoló énekelt volna. Nem volt kétség, van remény, hogy győzhet a DAC.
Az első félidőben Pačinda kétszer megvillant, de szegény embert az ág is húzza, a 17. percben nem sikerült a kapust átemelnie. Nagy Péter reményteljesen rábombázott a kapura a 25. percben, de Šulla kivédte. A félidő végén még két helyzetre futotta a DAC-nak. A 41. percben beadását Štepanovský lőtte kapura, majd egy perccel később Szarka indult el a bal szélen, és az ellene elkövetett szabálytalan visszahúzás ellenére beadta a labdát középre, amit Štepanovský pár centivel lőtt el a kapufa mellett.
A második félidőben már a szurkolók lelkesedése is alábbhagyott. Egyre kevesebben és erőtlenebbül buzdították a DAC csapatát, míg végül elégedetlenségüket mind hangosabb füttyszóval fejezték ki. A játék erőltetett volt. A játékosok mind a két oldalon elképzelés, komoly támadások nélkül küzdöttek egymással és olykor a labdával. Kívülről az látszódott, hogy a sárga–kékek harcolnak, de legnagyobb ellenfelük, nem a Szenice, hanem önmaguk. Jó példa volt erre, mikor három szögletből két helyzetet sem tudtak gólra váltani, és a kirúgott labdával nem előre indultak, hanem saját kapusuknak adták haza.
Nem kapott ki hazai pályán a DAC, de ez a döntetlen és főleg a gyenge játék kevés jóval kecsegtet a jövőre nézve.
A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón Németh Krisztián csak annyit mondott: „Szerettünk volna ma az utolsó helyről elrugaszkodni, az egész mérkőzés folyamán fölényben játszottunk, támadóak voltunk. Tizennyolc lövésünk ment a kapura, de láthatták, hogy mostanában nem tudunk gólt lőni. Csalódott vagyok, mert fontos pontokat veszítettünk.”
A szerző felvételei:
[pe2-gallery album=”http://picasaweb.google.com/data/feed/base/user/108427883720896117453/albumid/6323045150425674513?alt=rss&hl=en_US&kind=photo” ]
