Léván a Reviczky Társulás Léva és vidéke helytörténeti szakosztálya immár 95. előadására került sor, melynek témája Lontó község története volt. Az előadó Paedr. Nagy Gabriella nyugalmazott biológia-kémia szakos pedagógus volt, aki oktató pályája kezdetén Lontón is tevékenykedett, s ekkor – fél évszázaddal ezelőtt – a helyi idős emberek visszaemlékezéseit feljegyezte.
Ez képezte az alapját a nemrég általa megírt Lontó község kiegészítő krónikájának. Megboldogult férje Nagy Péter is Lontó híres szülötte, aki fejlesztőmérnökként számos gépészeti szabadalom megalkotója és a tolmácsi gyár automatizált termelésének egyik bevezetője volt. Ezzel a Nagy Péter okleveles gépészmérnök szülőfalujáról szóló előadással a tanárnő az Ő emléke előtt is tisztelgett.
A mai Lontón a kelták is ott hagyták nyomukat, amit a századfordulón a lontói határban a gőzeke által felszínre került két kelta kori agyagedény is bizonyít. Majd a helyiek szájhagyománya a rómaiakról is megemlékszik, hiszen az idősek nagyszüleiktől úgy tudják, hogy a falu határában meghúzódó domb alatt római kori települést rejt a föld.
Lontó község első írásos említése 1236-ból való, amikor is Lumptov alakban fordult elő az alábbi szövegkörnyezetben: „…viamque ad Lumptov“. A Mohács előtti időszakban a Kissallói, a Szécsényi, a Lévai Cseh, az Ujlaki és az Országh családok uralták a falut. A török hódoltság idejében Lontó a török portyázások és a császári csapatok fosztogatásának elkerülése miatt tagja lett a parasztvármegyék rendszerének.
Ennek emléke a falu ebből a korból származó pecsétnyomója, mely a csoroszlya, a csillag és három búzaszál szimbólumokat tartalmazza. Ezek a jelképek a falu jelenlegi címerét is díszítik kiegészítve egy haranggal, mely egy különleges eseményre emlékeztet. Szájhagyomány szerint a régi falut, mely templomával dombon feküdt egy földcsuszamlás nyelte el.
Több száz évvel később ökröket legeltettek az addigra újjáépített falu határában, ahol az egyik ökör szarvára egy harang, a valamikori lontói templom kisharangja akadt fel. Azóta ez a harang a falu lélekharangja is. A török hódoltság korszakának Lontójáról Blaskovics József ”Az Újvári ejálet 1664-es török adóösszeírásai” című munkájából szerezhetünk értékes adatokat. Az adóösszeírásban szereplő vezetéknevek közül jó néhány még ma is megtalálható Lontón és a szomszédos falvakban.
A 17-18. század során számos kastély épült Lontón. Ezek egyikében tartotta Hont vármegye 1721-ben egyik közgyűlését, mely nagy eseménye volt a falunak. Még 1960-ban is élt a falu szájhagyományában ez a nap, a közgyűlést követő vadászat és főleg az esti bál. Ifj. Palugyay Imre 1855-ös monográfiája szerint a falu 624 lakosából 579 volt a magyar, 2 a szlovák nemzetiségű. Római katolikus 520, evangélikus 29, református 36, zsidó 39. A község római katolikus iskolája is ezidőtájt épült.
A hallgatóságot különösen lebilincselte Lontó híres szülöttjei és lakosai hosszú sora. A falu híres szülöttje a dán apától származó Kaas Ivor, kora egyik legjelentősebb publicistája. 1870-től már a Miniszterelnökség sajtóirodájában fogalmazó, majd a Reform, a Pesti Napló, az Alkotmány lapok szerkesztőségeinek munkatársa, 1881-től főmunkatársa az általa is alapított Budapesti Hírlapnak. 1907-től a Petőfi Társaság tagja, 1909-ben elnyerte az Akadémia Bródy Zsigmond-díját. 1875 és 1892 között országgyűlési képviselő a magyar parlamentben.
Lontón vásárolt birtokot és kastélyt Rajner Pál, aki 1869-71 között az Andrássy kormányának volt belügyminisztere, valamint Jekelfalussy Lajos, a Wekerle-kormány (1906-1910) honvédelmi minisztere. Mindketten a lontói temetőben alusszák örök álmukat!
Ugyancsak Lontón van eltemetve Jekelfalussy József, a Magyar Statisztikai Hivatal igazgatója, akinek nevéhez fűződik a hivatalos magyar statisztika megreformálása és helyzetének megszilárdítása. A Magyar Tudományos Akadémia 1888-ban levelező, 1892-ben pedig rendes tagjává választotta.
Miután árva lett 1829-ben, került 18 évesen Lontóra Fejérváry Miklós, rokonaihoz a Dvornikovich családhoz. Csakhamar ő lett a reformkori honti ellenzék egyik vezére. 1834-ben a müncheni Bajor Királyi Könyvtárban felfedezte korabeli írásbeliségünk egyik értékes darabját, a Müncheni- vagy Jászay-kódexet, mely tartalmazza az Újszövetség négy teljes evangéliumát és a kézirat elejére kötött 12 hártyalapon az ünnepek és szentek magyar nevével az első magyar nyelvű kalendáriumot.
1896-ban a magyar bútor- és zongoragyártás megalapítója, az akkorra már nemzetközi hírnévvel és világkiállítási díjakkal jutalmazott Thék Endre vásárolt vagyonából Lontó községben kastélyt és birtokot. Thék számos történelmi emlékű kő- és bronztárgyat őrzött itt a török világból is, valamint régi fegyvereket is, amelyek részben a régi királyi várból kerültek ide. A sok szép berendezett lontói kastély és kúria egy kivételével a szocializmus alatt tűnt el, vagy állaga nagyon megromlott. A tanárnő az előadás végén felhívással fordult a hallgatósághoz a még meglévő lontói értékek megmentése ügyében.
Nagy tapssal jutalmazta az érdeklődő közönség a nagy szeretettel és gonddal elkészített előadást. Ezt követően kisebb és nagyobb csoportokban jó hangulatú beszélgetés vette kezdetét az előadás alatt hallott témákról, valamint a hallgatóság közelről is megcsodálhatta a festményeket. Ugyanis az egész előadás alatt a Reviczky Ház nagytermét díszítették PaedDr. Nagy Gabriella Lontóval kapcsolatos saját készítésű festményei. Elmondhatjuk, hogy a kora estébe nyúló előadás sok, új, értékes és lélekemelő ismerettel gazdagított mindannyiunkat.
