Az ősz a termés betakarításának ideje. Napjainkban a gépesítésnek köszönhetően zökkenőmentesen, szinte észrevétlenül folynak ezek a munkák. Valamikor viszont a szőlő szüretelése, a kukorica szedése és fosztása nagyon sok fizikai munkával és összefogással valósulhatott meg. A régi szokások felelevenítése, a kalákában végzett munkák bemutatása és a hagyományok ápolása volt a célja annak a szombati rendezvénynek, melyre a Csemadok Felsőszeli Alapszervezete rendezésében került sor.
A szüreti felvonulás az egyik legrégebbi hagyomány a kultúrszervezet életében, hiszen a kezdetektől fogva szokás volt a falut a lovasbandériummal körbejárni és a szüreti mulatságra meghívni a lakosokat. Idén ezt a szokást kiegészítettük a kukoricafosztás és áldomás hagyományával. Ez azt jelenti, hogy már délelőtt a hintón a kikiáltó és a kürtös az esti kukoricafosztásra invitálta a közönséget.
A felsőszeli Nyerges Lovas Klub tagjai és a Mátyus táncegyüttes fiataljai a kocsikkal végigjárták a falu utcáit, és tudatták a lakosokkal az esti programot. Majd a falu közepén fergeteges tánccal, a Rozmaring éneklőcsoport dalaival és a Bicskás zenekar muzsikájával igazi szüreti hangulatot teremtettek. Nem hiányzott a hagyományos keszőcés lepény és mákos pogácsa kínálása sem.
Az este beálltával sok fiatal és családtag volt kíváncsi a kukoricafosztásra. A színpadon a nagy halom kukorica mellé leültek a Rozmaring éneklőcsoport tagjai és a többi segítő, a Széchenyi István Alapiskola Topogók tánccsoportja, az irodalmi színpad tagjai, a Bicskás zenekar, a Kikelet citerazenekar és elkezdték a fosztást. Közben a gyerekek játszottak, csuhébabát készítettek, töklámpást faragtak, pattogatott kukoricából nyakláncot fűztek. Tréfálkoztak egymással, hiszen valamikor a közös munka adott alkalmat a fiataloknak az ismerkedésre.
A színpadon sem állt a munka, a kínálással a gazda és a gazdasszony volt elfoglalva, emellett egy-egy tréfa, vidám nótacsokor is elhangzott. Nem hiányoztak a régi adomák sem, a jó hangulatról a Bicskás zenekar gondoskodott, nemcsak a Topogók táncait kísérte, hanem az énekeseket is segítette a mulatozásban.
A munka végeztével a gazda áldomásra hívott meg mindenkit, a Bicskás zenekar Renczés Balázs prímással igazi mulatós hangulatot varázsolt.
Az együtt végzett munka öröme érezhető volt mind a fiatalok, mind az idősek között. Modern világunkban a „veled, nekünk és értünk” fogalmaknak egyre nagyobb az értékük. Összefogással sokat tehetünk ezek tartalommal való megtöltéséért, ezt bizonyítja ez a sikeres őszi rendezvény is. Köszönet a Csemadok vezetőségének, az iskola tanulóinak, Simkó Máriának, Morovics Ibolyának a tánc és a szövegek betanításáért, a kézművesekkel foglalkozó Neszméri Katalinnak, Nogely Mónikának és Mura Anitának, továbbá a Rozmaring éneklőcsoportnak, a Kikelet citeraegyüttesnek és a Bicskás zenekarnak, hogy fellépésükkel nagyban emelték az est értékét. Nem hagyható ki a szalmabábuk díszítésében aktívan részt vevő Deák Béla, Renczés Andrea, Szakál Mónika és Renczés László sem.
Végezetül hálásak vagyunk Simkó Ferencnek, aki főztjével gondoskodott a fellépők ellátásáról, és az énekkaros asszonyoknak is köszönet a finom kalácsokért, pogácsákért, süteményekért. Rendezvényünket támogatta még a Felsőszeli Községi Hivatal és a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala. A hagyományápolás ezen formája igazán tanulságos és szükséges, hogy az elődeinktől örökölt magyar népdal, tánc, a régi gyermekjátékok és szokásvilág ne menjen feledésbe, s ezt az örökségünket adjuk át az ifjabb generációknak.
