A Rozsnyói járás egyetlen magyar nyelvű egyházi oktatási intézményének igazgatójával, Uličný Ibolyával beszélgettünk a kezdetekről, az elmúlt évekről és a 2016-os év eredményeiről.
Tanítónak lenni nehéz, de ha annyi kinccsel, tehetséges gyermekkel van körülvéve és egy-egy kisebb vagy nagyobb siker után látja a szemekben a csillogást, nem cserélne senkivel. A világ minden boldogsága az övé. Mert csak a gyerekek keze tud olyan tökéleteset, és csodálatosat alkotni, csak a gyerekszáj tud olyan kedvesen szólni és csak a gyerekszem tud olyan őszintén, boldogan, néha viszont szomorúan, csalódottan is csillogni.
A 2015/2016-os tanévben 147 diák látogatta a református iskolát. Június 30-án a rozsnyói református templom falai között huszonhárom végzős ballagott el. Az ünnepi istentisztelet keretén belül sor került a Pro Schola-díjak átadására is. A 2015/2016-os tanévben Gyenes Orsolyát és Zagiba Mátyást tüntették ki, valamint Ibos Bálint részesült külön dicséretben.
Az iskolában ugyanis hagyománnyá vált, hogy a tanévzárón a végzős növendékeknek kimagasló tanulmányi előmenetelükért, az iskola jó hírnevének öregbítéséért, különböző versenyeken való képviseletért nívódíjat – „Pro Shola” – díjat adományoznak.
Fontos, hogy az iskolában a gyermek legyen az első és a legfontosabb. Minden apró kis gondolat, ötlet érte jöjjön létre. A gyerekekért, akiknek második otthonuk az iskola, akikkel a pedagógusok szinte több időt töltenek el, mint a szüleik.
„Fontos, hogy az, aki belép hozzánk, érezze a biztonságot, a szeretetet, a segítő kezet. Erre törekedtünk az elmúlt évben mi is, a Rozsnyói Református Egyházközség Alapiskolájának pedagógusai, és így az év végén elmondhatjuk, hogy a gyarapodás éve volt ez számunkra. Számban gyarapodtunk, és ez adott erőt ahhoz, hogy ne adjuk fel. Hogy gyarapítsunk, építsünk, dolgozzunk, hiszen van kiért, van értelme” – hívta fel figyelmünket a létszámnövekedésre Uličný Ibolya, az iskola igazgatója.
A mečiari időkben embertelen bánásmódban részesültek a magyar oktatási intézmények is. Nem egy tüntetést rendeztek az iskolákért. Ezen áldatlan helyzetből keresve a kiutat, az anyanyelvi oktatás és kulturális értékeink megvédésének a célját szem előtt tartva hozták létre 1997-ben Rozsnyón az oktatási intézményt. Az első tanévet tíz osztályban 174 tanulóval és 16 pedagógussal kezdték meg. Az oktatási intézmény a mai napig az egyetlen magyar nyelvű egyházi intézménye a Rozsnyói járásnak. Az alapítás óta több mint 400 tanuló fejezte be alapiskolai tanulmányait itt.
Nemcsak tanulás folyik az iskolában, legalábbis nem a szó megszokott értelmében, hanem nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a játszva tanulásra, hiszen a gyerekeknek a játék lételemük. Sokszor a kisdiákok nem is tudatosítják, hogy a játék közben lefeleltek. Az iskola tartalmas foglalkozásokat, pihenést, feszültségoldást, sportolási lehetőségeket biztosít, melyek jól szolgálják a különböző hátrányok behozását. A gyerekeknek hagyományőrző, kreatív kézműves foglalkozásokat, táncoktatást, koncerteket, szlovák és magyar nyelvű színházi előadásokat tudnak biztosítani, mivel az iskola nyitott a szülők és a társadalmi szervezetek felé is.
Az iskola a járásban elsőként üzemeltet iskolabuszt. Ennek köszönhetően olyan, zömében magyarok által lakott településekről tudják biztosítani a tanulók napi bejutását az iskolába, amelyekben nem működik már magyar tanítási nyelvű alapiskola. A kisbuszra a Kárpát-medencei Református Oktatási Alap támogatásából tettek szert, majd 2015-ben sikeresen pályáztak fenntartási költségeinek kiegészítésére a Bethlen Gábor Alapnál. A jármű naponta hét település 24 gyermekét szállítja az iskolába és haza.
„A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával idén is folytatni tudtuk az iskolabusz-projektünket, mely immár harmadik éve működik, és óriási segítséget jelent a Rozsnyó környéki szülőknek. Minden reggel és minden délután három utat tesz meg a „Refi sulibusza”, hogy biztonságban iskolába juttassa a legkisebbjeinket” – tudtuk meg az intézmény vezetőjétől.
Új módszereket igyekeznek meghonosítani, mint a kooperatív tanulási módszer, a projektmódszer, a tematikus nap, vagy a reggeli beszélgetések bevezetése. A 147 tanulóból mintegy 85-en kapcsolódtak be különféle tanulmányi, művészeti és sportversenyekbe, 41 különböző versenyen értek el jó és jobb helyezéseket.
Ugyancsak a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek köszönhetően egy nagyon tartalmas projekthetet tudtak megszervezni az alsó tagozat számára. „A „…Nevét, virágát is tudom“ című projektünk témája a szülőföld, s természeti kincseinek, értékeinek és örökségének megismerése volt. A gyerekekkel bejártuk Rozsnyó környékének nevezetességeit: a szilicei jégbarlangot, végigbarangoltuk a fennsíkot, megcsodáltuk élővilágát, megismertük a környék mecénásának, gróf Andrássy Dénesnek szülőfaluját, Várhosszúrétet és lakhelyét, Krasznahorkaváralját. Foglalkoztunk a valaha itt munkát és megélhetést biztosító bányászattal, alkottunk, szórakoztunk, íjászkodtunk és ismerkedtünk. Ugyanis a projekthét résztvevői nemcsak a „refisek” voltak, hanem a szilicei és várhosszúréti kisiskolák diákjai is. És ez talán így kerek” – ismertette a pályázat lényegét az igazgató.
Ez a témahét közel 100 főt mozgatott meg. Barátságok alakultak ki, rengeteg helyen jártak a gyerekek, és közben tanultak. A megszerzett tudás, ismeret, közös élmény biztos, hogy maradandó, emlékezetes lesz mind a gyerekek, mind a pedagógusok számára. A református iskolában nagyon fontosnak tartják a rozsnyói és Rozsnyó környéki iskolák együttműködését, összefogását, s ez a projekthét egy nagyszerű lehetőség volt erre. Együtt, közösen a sajátjukat térképezték fel, ismerték meg. Nevelői tevékenységük arra irányul, hogy öntudatos embereket neveljenek, akik tudják kiben és miért hisznek, képesek önállóan, logikusan gondolkodni és cselekedni, törekednek önmaguk és környezetük megismerésére és annak megóvására, a valódi értékek felismerésére és tiszteletére.
„Az elmúlt majd húsz év alatt nemcsak lelkiekben gazdagodtunk, hanem az épületünket is gyarapítani tudtuk. Sajnos, tornateremmel nem rendelkezünk a mai napig sem, s ez egy nagy hátrány a jól felszerelt szlovák iskolákkal szemben. Idén azonban megcsillant a remény, hogy pótolni tudjuk a hiányt, és ha tornatermet nem is, de egy tornaszobát ki tudunk alakítani. Az EMI támogatásának köszönhetően az egyik elhasználódott épületrészünk fölé tetőt tudtunk emelni és így – bár sok még a munka – reményeink szerint a jövő évre elkészülünk, és valóra válik egy álmunk. Sokan segítenek ebben. Legutóbb Kassán a Laudate Dominum és az Egressy Béni Vegyeskar adtak jótékonysági koncertet. Ennyi év után az egyik álmunk tehát megvalósulni látszik” – zárta beszélgetésünket Uličný Ibolya.
Mert mindannyiunk vágya, hogy megmaradjunk, hogy legyünk, hogy kelljenek a magyar iskolák, hogy kelljen az a nyelv, amelyiken először megszólaltunk. Itt, Gömörben is. És végezetül kell hozzá még valami: Gondviselés. Mert: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.“ (Zsolt 127,1)
