A karácsonyi ünnepkörhöz tartozik az a Szent János-napi szokás, amikor templomainkban megáldják a bort és Szent János evangélista közbenjárását kérik a borra, és mindazokra, akik isznak belőle, hogy maradjanak mentesek minden mérgező és ártó hatástól.
A bortermelő vidékeken ma is él ez a hagyomány, mely a magyar népi szokások között szintén ismert és kedvelt szertartás. A szent bornak is – mint minden egyéb szentelménynek – mágikus erőt tulajdonítottak.
A szentelt bort alkalmazták a népi gyógyászatban, öntöttek belőle a boroshordókba, megszentelve azokat is az áldott borral, öntöttek a kutak vizébe, hogy megóvja azt az ártó erőktől. Szólásként él a Szent János áldása a búcsúzáskor megivott utolsó pohár alkalmával. Ezzel látták el az útra készülőket, a harcba indulókat.
Úgy tartották, védelmet nyújt testi és lelki bajoktól, kárt okozó állatoktól, s az utazás alkalmával fenyegető veszedelmektől, de főleg az ördögi cselszövéstől. Használták családi ünnepeken, születéskor, házasságkötés alkalmával, de a halott lelki üdvösségéért is fogyasztották.
Szent János a borosgazdák védőszentje, ezért Szent Jánoshoz fohászkodtak, amikor pedig a pincéből eltávoztak, ezzel az imával zárták azt be: „Szent János áldása maradjon a hajlékon is, meg az elmenőkön is.”
Ezt a hagyományt éltette dr. Farkas Zsolt atya a szőgyéni templomban, a Szent János-napi szentmisén, amikor megáldotta a borosgazdák által hozott termést.
A Nagyboldogasszony-templomban megtalálható Szent János szobra, mely Krisztus legfiatalabb apostolát úgy ábrázolja, hogy Szent János kezében tartja a mérgezett borral telt kelyhet, amelyből áldásra emelt kezének hatására kígyó bújik elő.
A „szeretett tanítvány” ünnepét a nyugati egyház a 6. századtól december 27-én üli. Védőszentjüknek tekintik még a teológusok, filozófusok, tanárok, tanulók, könyvkereskedők is. Az evangélisták közül sassal ábrázolják, az utolsó vacsora ábrázolásakor Krisztus keblén pihen.
A bor és a szőlő fogalmával a Bibliában több ízben találkozunk, mint az élet és az egészség jelképével. Az utolsó vacsorán Krisztus, az Eucharisztia alapításaként a kenyér átadását követően, a borral telt kelyhet nyújtja tanítványainak: „Ez a kehely az újszövetség az én véremben, melyet értetek ontok.” Lukács 22, 20-21.
A bor évezredek óta jelen van az emberiség életében. Magasztalása és megéneklése megtalálható a magyar irodalomban is, költők és írók énekelték meg szépségét és hatásait. A János-áldás óvjon minden mértéktartó borfogyasztót, védje az ördög cselszövéseitől, hogy annak, aki fogyasztja e nemes italt, valóban a szívét vidámítsa fel, és ne az eszét vegye el.
