Petíciók és népszavazások jellemzik a politikai életet Európában. Több országban a politikusok odafigyelnek az emberek véleményére, még az érvénytelen népszavazás eredményére, vagy az aláírásgyűjtésre is. Szlovákiában viszont egyik sem befolyásolja a politikusok döntését.
Nehéz időszak vár Nagy-Britanniára. Az országot elárasztották a petíciók és a népszavazások. 1,2 millióan kérték újabb népszavazás kiírását Nagy-Britannia EU-tagságáról. Egy másik petícióban több mint 120 ezren kérték, hogy London váljon ki Nagy-Britanniából, majd csatlakozzon az Európai Unióhoz. 568 ezren írták alá azt az ősszel kezdeményezett petíciót, hogy az akkor még elnökjelölt Donald Trumpot ne engedjék beutazni Nagy-Britanniába. Az utóbbi petíciót a brit alsóház idén januárban vitatta meg – emlékeztet Farkas Iván.
Az MKP alelnöke a szerkesztőségünkhöz eljuttatott írásában kifejti: Nagy-Britannia alkotmánya értelmében, százezer brit polgár aláírása elegendő ahhoz, hogy a brit parlament alsóháza megvitassa a kezdeményezésben felvetett témát. Nagy-Britannia lakosainak száma 64 millió. Szlovákia alkotmánya is legalább százezer aláírást ír elő ahhoz, hogy a petíciós kezdeményezést a szlovák törvényhozás megvitassa. Miközben Szlovákiának csak 5,4 millió polgára van. A különbség óriási.
„Két választási időszakban voltam parlamenti képviselő, ám a nyolc év alatt egyetlen petíciós kezdeményezést sem vitatott meg a pozsonyi parlament. Vagyis az alulról jövő civil vagy társadalmi kezdeményezések – bármennyire fontosak is – szinte reménytelen, hogy Szlovákiában valaha is a törvényhozás elé kerüljenek, és alapvető változásokat érjenek el a társadalmi berendezkedés egy-egy részletében” – írja Farkas Iván.
A Magyar Közösség Pártja ösztönzésére az elmúlt években több petíciós kezdeményezés indult. A 2015 őszén indított petíciót majdnem nyolcvanezer polgár írta alá. A minisztérium az üggyel mégsem foglalkozott.
„A 2015 őszén szervezett petícióban a kormányt arra köteleztük volna, hogy tekintse érvényesnek a helyi népszavazások eredményét, különös tekintettel a települések közbiztonságát, környezetvédelmi viszonyait és névváltoztatását érintő ügyekben” – nyilatkozta Farkas Iván. Emlékeztetett: Pered községben érvényes népszavazás volt a település történelmi nevének visszaállítására, Bősön pedig migránsügyben volt érvényes a referendum. A kormányzat egyik esetben sem vette figyelembe a népakaratot. A 2015 őszén indított „petíció aláírói elutasították a kötelező migránskvóták bevezetését is. E petíciót 79 798-an írták alá, mégsem vitatta meg a pozsonyi törvényhozás.” A felvidéki magyarság 2010-ben szintén indított petíciós aláírásgyűjtést, akkor 33 ezernél is többen írták alá a szabad anyanyelvhasználatot követelő petíciót, amelyet az MKP a szlovákiai civil szervezetekkel együttműködve indított el. 2015-ben a civilek a magyar iskolák anyanyelvi óráinak megtartásáért indított aláírásgyűjtést, ezt a petíciót 26 452-en támogatták alig egy hónap alatt.
Farkas Iván felhívja a figyelmet arra, hogy Szlovákia lakosságának számaránya Nagy-Britannia lakosságához viszonyítva 8,4 százalék. „Nem feltétlenül kell a petíció parlamenti megvitatásának küszöbét tízezerre csökkenteni, ám a mai küszöb egynegyedére, vagyis 25 ezer aláírásra csökkenthető lenne. S lám, a fenti adatokból kiindulva az elmúlt hat évben számos petíció eredményes lehetett volna” – véli az alelnök. Ebben az esetben pedig a kezdeményezés a szlovák törvényhozás elé kerülhetett volna. Farkas Iván szerint, ha a képviselők el is utasítják a petíciós kezdeményezést, az akkor is szerepelt volna az országos médiában, ennek köszönhetően pedig sokkal többen felfigyelhettek volna a változások szükségességére egy-egy társadalmi kérdésben, mint a kezdeményezések parlamenti megvitatása nélkül.
Farkas Iván úgy véli: itt az ideje, hogy „a szlovák alkotmány legközelebbi módosításánál kezdeményezzük a petíció parlamenti megvitatása küszöbének jelentős csökkentését, akár a mai küszöb egynegyedére: 25 ezer aláírásra.”
