Provokáció-e, ha Marián Kotleba és az ő hagyományőrzői éppen Rimaszombatban emlékeznek meg a fasiszta szlovák bábállam megalakulásának 78. évfordulójáról? Ez itt a kérdés.
Ugyanis pontosan erre fog sor kerülni március 14-én. Mivel Besztercebánya megye elnökét is éppen Marián Kotlebának hívják, elvileg nem kéne annyira izgalmasnak lennie a hírnek, miszerint a megye egyik városában felbukkan a főispán és megemlékezik arról, amiről különben minden évben meg szokott.
A történet bája abban áll, hogy a városnak nem sok köze van a Kotlebáékat gerjesztő első fasisztoid szlovák államkísérlethez, miután az 1938-as részleges igazságtétel következtében visszakerült oda, ahová tartozik: Magyarországhoz.
No de: a szikár történelmi tények nem tartoznak azok közé a tényezők közé, amelyek bármilyen csekély mértékben is hatással lennének a Szlovák Nemzeti Mítoszművek teljesítményére. Cirill és Metód szobra is így került – némi kanyarral – a 63-as meg a 64-es főút kereszteződésének kellős közepébe Komáromban. És most márciusban Rimaszombat népe is megtudhatja, mi minden “jóból” maradtak ki eleik majd nyolc évtizeddel ezelőtt Tiso páter alatt. Megköszönni a polgármesteri hivatalban lehet, munkaidőben: Jozef Šimko ugyanis gyorsan letudta a kérdést azzal, hogy kijelentette: ha Kotleba ott ülhet a Szlovák Nemzeti Tanácsban, akkor nyugodtan ülhet a városi művelődési központban is.
Fogós kérdés ám ez egy vérbeli demokrata számára. Valóban ott ül a törvényhozásban, ő a megye első embere, és Rimaszombatban sem a méhek hordták neki össze a közel 9 százalékot. Kirakni Rimaszombatból tehát nem egészen ugyanazt jelenti, mint kirakni Érsekújvárból (az év elején Klein Ottokár polgármester rövid úton elintézte, hogy ne bohóckodhassanak a városban).
Még szerencse, hogy Pozsony messze van. Ott elegendő csak elmondani egy imát Kotlebáék 10-15 százalékának megmaradásáért, majd kelteni a rettegést. Mint az egyetlen kötőanyagot, ami a jelenlegi politikai söpredéket kormánykoalícióvá ragasztja össze.
