A hetven évvel ezelőtt történt felvidéki kitelepítésekben gyökerező testvértelepülési kapcsolatok Szőgyén és Tata között számos közös rendezvényben is megnyilvánulnak. Az emlékév kapcsán együtt emlékezni és idézni Arany Jánost, nemzetünk költőóriását, tovább gazdagítja a szép és tartalmas közös rendezvények sorát.
Április elején Szőgyénben, a Csongrády Lajos Alapiskolában vette kezdetét az Arany-emlékév rendezvénysorozata azon a rendhagyó irodalomórán, amelyen Arany János balladáit mondta el Gútay Jánosné nyugalmazott irodalomtanár, a Tatai Versbarátok Körének elnöke Berényi Kornéliával, helyi irodalomkedvelővel, a Szőgyén Öröksége Társulás kulturális szervezőjével együtt. A rendezvény pártfogója volt Osgyáni Zsuzsanna, a tatai önkormányzat munkatársa, aki minden közös rendezvény háttérmunkása, szervezője. Ezt követte a Csongrády Lajos Alapiskola regionális irodalmi versenye, melynek középpontjában szintén Arany János munkássága állt, és megszólította a déli régió iskoláit.
Ezután következett a 17. játékos anyanyelvi vetélkedő, mely az Arany-emlékévhez kapcsolódóan Kosztolányi Dezső azon idézetének a jegyében telt, miszerint „Ő maga a magyar nyelv!” A tatai önkormányzat által szervezett rangos rendezvény a Csongrádys diákok 6., 7. és 8. osztályosait szólította meg.
Tatán folytatódott a rendezvénysorozat az „Aranyok Aranya” című verses–zenés összeállítással, amelynek a Magyary Zoltán Művelődési Központ emeleti galériája volt a színhelye. A Tatai Versbarátok Köre irodalmi estjének a szőgyéni Berényi Kornélia is részese volt. A rendezvényt annak fővédnöke, Michl József, Tata polgármestere nyitotta meg, és jelen volt Vígh Gábor, Szőgyén polgármestere is.
Nagyszalonta varázsa
Április utolsó hétvégéjén a Tatai Versbarátok Körének szervezésében került sor arra a háromnapos tanulmányútra, amelynek keretében a Partiumba, Nagyszalontára látogattak el a kör tagjai, köztük a Felvidéket képviselő szőgyéni versmondó is. A zarándoklat Arany János nyomában gazdag programot kínált. A nagyszalontai Versbarátok Körének tagjai gondoskodtak szállásról, ellátásról és programokról. Ez alkalommal is megmutatkozott a nemzeti összetartozás csodálatos ereje. Összekötötte a három nap szereplőit Arany János, Nagyszalonta örök dicsőségű szülötte, aki az egyetemes magyar irodalomban olyan örökséget hagyott minden magyarra, határon innen és túl, amely előtt a legnagyobb tisztelettel és hálaadással lehet fejet hajtani.
Voltak fellépések Nagyszalontán és a szomszédos Árpád településen, meglátogatták az Arany János Múzeumot és az Arany-portát, megtekintették a köztéri szobrokat, felkeresték Nagyszalonta nevezetességeit, a közös verselések, beszélgetések megannyi felemelő percet és élményt jelentettek.
A Csonkatoronyban berendezett Arany János Emlékmúzeum gazdag gyűjteménye, a költő dolgozószobájának bútorzata, személyes tárgyai, kéziratai, levelezései, fényképek, monográfiák, tanulmányok, gyűjtemények sokasága, könyvtára, munkáinak számos hazai és külföldi kiadása, idegen nyelvű fordítása, portrék, szobrok, képzőművészeti alkotások együttesen a tudományos Arany-kutatások műhelyeként, gazdag irodalomtörténeti és ereklye tárhelyeként van nyilvántartva.
Az Arany-porta is várja a látogatókat, ahol a szülőház helyén felújított tájház bemutatja a régi idők múltjának tárgyi emlékeit. Az épület visszanyerte régi arculatát és megidézi Arany alakját a bölcsőtől a Családi kör című verséig, hiszen az udvaron ott bólogat a vén eperfa, és ugyanaz a gémeskút kínálja a vizet, melyből egykor az Arany–család is fogyasztott.
Mindezek mellett Nagyszalonta emléket állított a város szülötteinek, köztéri szobrokkal, alkotásokkal, emléktáblákkal, többek közt idézve Sinka István és Zilahy Lajos szellemiségét.
Április utolsó napjai nem voltak kegyesek, ám a zord idő ellenére a hely szelleme, Nagyszalonta varázsa, Arany János öröksége megérintette és bearanyozta a zarándokok útját.
