A rovásírók közül nyolcan a Rákóczi Szövetség jóvoltából a zarándokvonattal éppen most érkeztek meg Csíksomlyóra. Ez is egy jutalma volt a tizenharmadszor megszervezett Ősi tudás című felvidéki országos rovásírás-vetélkedőnek és műveltségi találkozónak.
„A vetélkedőnk neve Ősi tudás, mert hiszen a magyar rovásírás több ezer éves kultúránk felbecsülhetetlen kincse” ‒ nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Z. Urbán Aladár főszervező, a Palóc Társaság elnöke. Kifejtette, azért hívják vetélkedőnek, mert e szónak az alapja a vet, a mag vetése, amelyből sarjad az új élet. És azért nem versenynek, mert annak a szónak az alapja a ver, azaz mások megverése.
„Mi nem verni akarunk, hanem tudásunkat megméretni, összevetni. Végül műveltségi találkozó is volt egyben, mert a rovásíráson és a rovásírásos szöveg olvasásán túl korosztályi szinten magyar műveltségünkről is számot adunk, illetve adnak a vetélkedő fiatalok és felnőttek” – mondta.
„A szüleim nyelvét a gyerekeim hangján elkopni nem hagyom”
Mint megtudtuk, 2017-ben összesen 144 jelentkezés érkezett a vetélkedőre. A jelentkezőket öt korosztályba sorolták (A, B, C, D, E), az E korosztályúak a felnőttek (egyetemistáktól kezdve korhatár nélkül). A körzeti elődöntőket Harkácson, Pozsonyeperjesen és Balassagyarmaton tartották. A döntőnek pedig Nagyölved adott otthont, itt összesen ötvenhárman találkoztak, köztük dunaszerdahelyi, alistáli, párkányi, lévai, nagymegyeri, nagymagyari, rimaszombati, harkácsi tanulókkal. A felvidékiek mellett Vácról és Gödről is érkeztek a vetélkedőre.
„Gyönyörű példáját szolgáltatta a nagyölvedi iskola az összefogásnak és az összetartozásnak: a tanári kar és az iskola összes tanulója együtt énekelte az Örökség-hitvallásunkat: „Megtanulom, megőrzöm, tanítom, továbbadom, a szüleim nyelvét a gyerekeim hangján elkopni nem hagyom, … elvenni nem hagyom!”‒ idézte fel Z. Urbán Aladár.
Az idén is hangos olvasásból, átírásból, magyarításból, azaz az idegen szavak magyar megfelelőjének megadásából és ősi emlékek felismeréséből vetélkedtek a tanulók. A feladatok szövegei a Szent László-évhez kapcsolódtak, melyeket Diós István: A szentek élete és Lengyel Dénes: Régi magyar mondák című műve alapján Vörös Hajnalka készített. A legjobbak Ördögh Zsófia, Horváth Beáta, Ágoston Dóra, Haver Márta és Turák Krisztián lettek.
Nő az érdeklődés az ősi tudás iránt
Felvidék-szerte is egyre többen lesznek ennek az ősi tudásnak a szolgálói. A rovásírás-vetélkedőknek is köszönhetően mind gyakrabban hallani, olvasni a rovásírásról, a lovas íjászatról, olyan rendezvényekről, amelyeken találkozik a résztvevő a rovással.
„Imitt-amott a sajtóban, a tévében is hallani már róla. Évente tapasztalhatjuk, hogy több iskola vagy cserkészcsapat is érdeklődést mutat rendezvényünk iránt, eddig nem képviselt helyekről érkezik jelentkezés a vetélkedőbe. Lassan, de biztosan terjed, népszerűsödik. Sok múlik iskoláink tanítóin: megértik-e, hogy a magyar iskola jövője áll vagy bukik azon, hogy lesznek-e magyar családokba született gyermekek, akiket magyar lélekkel és tudással felvértezett szüleik magyar iskolába íratnak, járatnak” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Z. Urbán Aladár.
A Palóc Társaság előtt egyetlen cél lebeg: tanítani, visszatanulni és tovább adni a rovásírást. „Több mint egy évtizedes kitartatásunknak egyik eredménye, hogy 2015-ben megalakult egy felvidéki rovásbizottság is, s ennek következtében 2016-tól honlap is szolgálja a rovásírással való ismerkedést és a vele összefüggő tudnivalók, ismeretek nyújtását a magyarság múltjából. Ebben elévülhetetlen érdeme van Patassy Sándornak, honlapmesterünknek és az őt hathatósan segítő társaknak: Salgó Gabriellának, Vörös Hajnalkának, Dávid Mártának és Mészáros Magdolnának. A honlap a www.felvidekirovok.hu címen érhető el” ‒ tájékoztatta a Felvidék.ma-t Z. Urbán Aladár.
Kérdésünkre, hogy miért fontos, hogy terjedjen a rovásírás, elmondta, egyszerű okból: hogy megmaradjunk magyarnak. „Olyan magyarnak, aki ismeri múltját, eligazodik a történelemben, tisztában van édes anyanyelve értékeivel, éppen ezért magyarul beszél és ír, vagyis kerüli az idegen szavakat beszédében és írásban. Az arabok, kínaiak, oroszok, szerbek, zsidók megőrizhették és máig használják íráskészletüket, rendszerüket. A magyart az idegenek szolgálatában álló hazai és külföldi hatalmasok irtották, tiltották, el akarták feledtetni eleinkkel. Nem sikerült! Erkölcsi kötelességünk visszatanulni és művelődésünk egyik alappillérévé emelni” ‒ szögezte le Z. Urbán Aladár.
