A szlovák parlament a közelmúltban módosította a jelnyelvről szóló törvényt (és ennek kapcsán az oktatási törvényt). Eme jogszabályi módosítások értelmében a siket személyeknek a szlovák jelnyelv használatára, a szlovák jelnyelven való művelődésre van joguk, továbbá jogosultak a szlovák jelnyelv segítségével a televíziós adásban és a közjogi intézmények részéről kapott információkra.
Az általános jelnyelv használattal szemben a törvény a szlovák jelnyelv használatát helyezi előtérbe, mindez visszalépésnek számít a fogyatékkal élő személyek jogainak biztosítása terén.
Mivel az elfogadott új törvényszöveg megfeledkezik arról, hogy Szlovákia lakosságának 20 %-a valamely nyelvi kisebbséghez tartozik, tehát jelnyelve is különbözik a szlováktól, Csáky Pál EP-képviselő írásban kérdést intézett ez ügyben az Európai Bizottság felé.
Csáky rámutat, hogy a törvény korábbi változatához képest a szlovák jelnyelv megnevezésével a törvényhozó hátrányos helyzetbe hozza a többségi nemzethez képest a nem szlovák anyanyelvű siket vagy gyengén halló szlovák állampolgárokat, és ezzel kizárja őket a teljes értékű társadalmi életből.
Ennek fényében kérdezi: Mennyire felel meg a módosított szlovák törvény az Európai fogyatékosságügyi stratégiában megfogalmazott intézkedési területek céljainak, különösen a részvétel és az egyenlőség alatt értetteknek?
Az EP-képviselő arra is kíváncsi, és írásbeli választ vár: Mit kíván a Bizottság tenni annak érdekében, hogy a fent felvázolt helyzet megváltozzon és a különböző jelnyelveket használó személyek jogai megkülönböztetés nélkül érvényre jussanak a tagállamban?
