A recenziók sokszor dobálóznak könnyelműen a „hézagpótló” jelzővel. Sikerült is úgy elkoptatni, hogy az ember nem meri használni, amikor valóban egy űrt, egy hiányt betöltő könyvvel találkozik. Nem is könyv, csupán könyvecske, amire a figyelmet irányítjuk, de igényes borítója, szerkesztése, tipográfiája és képanyaga alapján – a tartalomról még nem is beszélve – megérdemli, hogy ne lekicsinylően: füzetnek, vagy rideg távolságtartással: kiadványnak nevezzük.
Szíves kalauz a királyfiakarcsai Magyarok Nagyasszonya-szoborhoz címmel a Bethlen Gábor Alapítvány – ügyvivő kurátora Bakos István művelődéstörténész kezdeményezésére és irányításával – egy olyan összeállítást jelentetett meg, amely végigkalauzol a magyarság Mária-kultuszának útján. Gy. Szabó András, Házi Balázs és Nagymihály Zoltán szerkesztette, a Nemzeti Együttműködési Alap És a Lakitelek Népfőiskolai Alapítvány támogatásával a Bethlen Gábor Alapítvány adta ki.
Védenünk kell magunkat
Ha csak a vallási műveltségünk egyre riasztóbb hiányaiból pótolna, akkor is fontos tett volt kiadni ezt a kalauzt, de látnunk kell benne azt az erkölcsi pajzsot is, amire Bíró Zoltán irodalomtörténész, a BGA kurátora rámutat ajánlásában: „Ott tartunk megint, mint történelmünk során annyiszor: védenünk kell magunkat, és védenünk önmagunkkal együtt mindazt, amit Európaként tisztelünk.”
Hogyan jelenik meg az égi védelmező, „Mária, szegény magyarok patrónája” énekeinkben már az 1500-as évek elejétől, azt mutatja be Gy. Szabó András irodalomtörténész (aki azonos személy a nagyközönség által jól ismert és szeretett Szabó András előadóművésszel) Vásárhelyi András ferences szerzetes 1508-ban írt Cantilenájától Sík Sándor: Az andocsi Máriához című 1920-ban írt verséig.
„Koldusboton, törött mankón/ Jövünk búcsút járni/, Szűz Máriás magyaroknak/ Kopott unokái./ Éjfél van a Duna táján,/ Magyaroknak éjszakáján/ Nincs más, ki virrasszon./ Baráttalan, testvértelen,/ Hozzád ver a veszedelem,/ Boldogságos Asszony!”
Az Istenanya kultusza
A magyarországi Nagyboldogasszony-kultuszról szól Bojtos Anita PPKE PhD-hallgató tanulmánya, amelyből megtudhatjuk, hogy Szent István országfelajánlása az Árpád-kor kezdetétől összefonódott az Istenanya kultuszával, akinek tulajdonnevét ritkán mondta ki a régi magyar nép. „Napba öltözött Asszony”, „Boldogasszony” néven emlegetik, s ez utóbbi terjed el legjobban és rögzül mind a földrajzi nevekben, mind a Mária-ünnepek elnevezésében.
Molnár V. József néprajzkutatónak a búcsújáró helyekről szóló írásával a „Szíves kalauz” szerkesztői közelednek a kötet címének helyszínéhez. Tőzsér Árpád verse, Keszeli Ferenc és Földes György írásai már a Csallóközbe viszik az olvasót, és még közelebb Szerencsés Magdolna a Petőfi Baráti Társulás elnökségi tagjának a „Karcsák hívó szava” című könyvéből kiemelt részletek.
Prokopp Mária művészettörténész a királyfiakarcsai szobor alkotója, Rieger Tibor fél évszázados művészpályájának legkiemelkedőbb világi és egyházi műveit mutatja be és méltatja.
Rieger Tibor néhány szobrának fényképe illusztrálja a könyvet, amely összefoglalja a Magyarok Nagyasszonya szoborállítás történetét is.
A szerkesztők szükségesnek tartották, hogy megtiszteljék nevük leírásával mindazokat, akik ebben erkölcsi vagy anyagi támogatásukkal részt vettek.
A fővédnökök és védnökök üzenetei
A Szoborbizottság tagjai, fővédnökei, a védnöki testület tagjai – a felsoroláson túl néhányuk üzenetét is olvashatjuk. A fővédnökök közül Csáky Pál európai parlamenti képviselő, Duray Miklós geológus, politikus, író, a SZAKC elnöke, Kozma Imre irgalmasrendi szerzetes, a Magyar Máltai szeretetszolgálat alapítója, Lezsák Sándor költő, az Országgyűlés alelnöke, a BGA kuratóriumának elnöke, valamint a védnökök közül Batta György író, újságíró és Puss Sándor kassai jezsuita szerzetes gondolatait olvashatjuk. De lelki védnökök is üzennek a múltból: Pázmány Péter esztergomi érsek, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök, Esterházy János felvidéki politikus és Mindszenty József esztergomi érsek.
A Szíves kalauz bemutatja a szoborállítás szervezőit: a Bethlen Gábor Alapítványt, a Petőfi Baráti Társulást, a Szövetség a Közös Célokért Társulást.
Megismerhetjük az 1980 óta működő Bethlen Gábor alapítvány felvidéki és (cseh)szlovákiai kitüntetettjeinek névsorát, majd újabb hosszú névsorok következnek: a szoboralapba befizetőké és végül a médiatámogatóké. De nem zárulhat ilyen tárgyszerű felsorolással egy lelki útravaló, az utolsó oldalon a Boldogasszony, Anyánk, a hátlapon pedig II.Rákóczi Ferenc imája olvasható.
A gondosan összeállított, mindenre kiterjedő kis könyvben az egész ügy motorjának neve szerényen csak a kiadvány lektoraként szerepel. Bakos Istvánnak gondolatban köszönetet mondhatnak mindazok, akik Királyfiakarcsán 2017. augusztus 19-én a szép és felemelő ünnepségen ott voltak, és akik valamennyien megkapták emlékül ezt a valóban hézagpótló munkát.
