Marek Vagovič, az Aktuality.sk portál főszerkesztője Saját fejjel címmel írt könyvet. Lebilincselő történet a Smer színfalai mögül az oknyomozó újságíró szemével, aki több fontos botrányt is leleplezett. Ebben a fejezetben a politikai ügyeket szőnyeg alá sepregető, Dušan Kováčik különleges ügyészről ír a szerző.
Úgy tűnik ezt a dilemmát Dušan Kováčik már rég megoldotta, a különleges ügyész, aki megválasztása óta becsületes elsimít minden egyes ügyet, amely a csúcspolitikusok és -vállalkozók érdekeit veszélyeztetné. Kováčik is katonai ügyészként kezdte, ami bennfentes körökben már majdnem egyenlő a káromkodással. Csúfolódva hatparagrafusos ügyészeknek nevezik őket. A katonai ügyészek rendszerint ugyanis csak egyszerű vétségeket vizsgáltak: zsarolásokat, dezertálásokat, alkoholügyeket, katonai bakancslopásokat, a parancsnak való ellenszegülést vagy a szolgálatban való kötelességek elmulasztását. A volt katonák közt azonban állítólag nagyon tehetséges szakemberek is vannak, akik alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez, és keményen dolgoztak magukon.
Példa több is van erre, Dušan Kováčik környezetében is. Az egyik a beosztottja, a Különleges Ügyészség ügyésze, Ján Hrivnák. A másik a Különleges Büntetőbíróság bírája, Ivan Matel. Kováčik azonban nem ebbe a csoportba tartozik. Különleges ügyészként a tisztsége tizenkét éve alatt nem jutott előbbre. Mentálisan még mindig katona, aki többnyire nem társalog, csak parancsokat (utasításokat) osztogat, és büntet, ha valaki ellene szegül. De Kováčik a szorgalom terén sem jár elöl példával, évente átlagosan csak egy vádemelést nyújt be. S ha valamilyen ügyben döntést is hoz, a büntetőeljárást többnyire leállítja. 2014-ig az esetek kétharmadát temette el így, amelyekben döntést hozott. És nem banális ügyekről volt szó, hanem a Smer finanszírozási ügyéhez hasonló elsőligás esetekről.
Amikor 2011-ben a .týždeň folyóiratban először figyelmeztettem az ítélkezési módszerére Kováčik feldühödött. Még a cikk megjelenése előtt hosszú személyes mailüzenetet küldött, amelyben azt rótta fel nekem, hogy a beosztottjaitól kapott „biztos információk” alapján célirányosan le akarom járatni őt. Kováčik valószínűleg azt gondolta, hogy az írásom pletykákon alapszik majd, bár az oknyomozó újságírók ilyesmit nem engedhetnek meg maguknak. A munkájuk gyakran a rendőrségi operátor vagy a nyomozó munkájára hasonlít. Összegyűjtik és értékelik az információkat, miközben igyekszenek bizonyítékot szerezni. Vagy tanúvallomás és írásos dokumentumok formájában, vagy pedig hang- (kép-)felvételek alapján. Az anonim forrásokból szerzett ismereteiket csak szélsőséges esetekben teszik közzé, az összefüggések kiegészítése céljából.
Mivel a Kováčik téma az elkövetkező hetekben is folytatódott, a különleges ügyész egy találkozóra hívott a bazini irodájába. Bár igyekeztem az érzelmeimet kordában tartani, néhányszor kirobbantam, mert Kováčik támadólag lépett fel, és az elemi tényeket is tagadta. A kérdések többségére kitérő választ adott, egyúttal viszont szeretett volna meggyőzni arról, hogy mindenki után egyformán megy. Valójában azonban mindig megfelelt a politikai elit elképzeléseinek. Az, hogy a különleges ügyészségnek a szakemberek meg a büntetőjogi ügyeket figyelemmel követő újságírók körében még mindig van kreditje, nem Dušan Kováčiknak köszönhető. A többéves munkatársa, Dobroslav Trnka olyan mintha a klónja lenne, aki a hozzáállásával tagadja annak a hivatalnak az alapvető értelmét, amelyiknek az élén áll.
A gyanút, hogy Kováčik politikai megrendelésre cselekszik, már a nagyszalóki telek-átutalási botrány felkeltette, amely esetében a telkek a kárpótlást benyújtó embereknek köszönhetően a Vladimír Mečiarhoz közelálló emberek kezébe kerültek. 2008-ban a rendőrség vádat emelt a földalap volt tisztségviselői, Branislav Bríza és Helena Osuská (mindketten HZDS-tagok) ellen, hatalommal való visszaélés miatt. Az Osuskával szembeni büntetőeljárást azonban Kováčik meglepő módon leállította. Mégpedig néhány hónappal azután, hogy a parlament 2009-ben másodszor is különleges ügyésszé választotta. Az értesüléseim szerint Bríza esetében is le akarta állítani a büntetőeljárást, aminek oka Kováčik Mečiarhoz fűződő viszonya volt. „Kováčik gyakran emlegette, hogy találkozott Vladóval” – állította az egyik forrásom.
Mečiar a Kováčikkal való kommunikációt azonban tagadta. Azt mondta, nem ismeri személyesen, és nem is találkozgat vele. „Mivel Önt, szerkesztő úr, és az Ön hetilapját sem tartom komolynak, kérem, hogy többet már ne keverjen engem az áloknyomozó dolgaiba és kapcsolataiba.” Ám Kováčik arra a kérdésre, hogy milyen a kapcsolata Mečiarral, illetve hogy mikor találkoztak utoljára, azt felelte: „A munkám eredményeivel összefüggésben nem tartom szükségesnek, hogy válaszoljak erre a kérdésre. A HZDS elnökének sohasem volt, nincs és nem lesz befolyása a konkrét büntető ügyekben hozott döntéseimre.” A büntetőeljárást Bríza esetében végül nem állította le. Kováčik hozzáállása azonban a vádlott Osuskához, de a Mečiarral való kapcsolatára vonatkozó kitérő válasza is, rossz szájízt hagyott maga után.
Az első Fico-kormány idején robbant ki a vasúti korrupciós botrány. Az államvasutakat akkoriban a Smer jelöltjei uralták. A rendőrség a Szlovák Államvasutak zólyomi regionális igazgatóját, Jaroslav Kováčikot azzal vádolta, hogy ötszázalékos jutalék fejében négy cégnek juttatta az állami megrendeléseket. Büntetőeljárás indult a Szlovák Államvasutak Logisztikai és Közbeszerzési Központjának igazgatója, a Vladimír Poórhoz közelálló Milan Mikluš ellen is. Az ügyet felügyelő ügyész, Juraj Novocký Kováčiknak és Miklušnak is börtönbüntetést javasolt. A vádemelés után két nappal Dušan Kováčik különleges ügyész azonban egy faxüzenetet küldött a bíróságra, amelyben Novocký javaslatát visszavonta. Ráadásul egy olyan napon tette mindezt, amikor Novocký nem is volt bent a munkahelyén. Kováčik döntése után részben megváltozott a bizonyítási helyzet.
Az egyik érintett vállalkozó ugyanis megváltoztatta a vallomását. A nyomozóknak azt állította, hogy a „szponzori” fogalom alatt nem kenőpénzt értett a vasúti társaság vezetői számára, hanem a vasúti szakszervezetek és sportklub számára juttatott pénzt. Jaroslav Kováčikot négy év feltételes szabadságvesztésre ítélte a bíróság, Milan Mikluš azonban büntetlenül megúszta. „Nem gondolja, hogy az eljárása a tanúk befolyásolásához vezethetett?” – kérdeztem Kováčik ügyésztől. „A titoktartás alóli felmentés nélkül nem nyilatkozhatok az egyes bizonyítékok ügyében” – volt a válasza. Azt azonban tagadta, hogy a Szlovák Államvasutak vezetőit felmentő döntése a fogva tartás alól, politikai indíttatású lett volna. „Az ítélethozatal során sohasem jártam el aszerint, hogy a gyanúsított vagy vádlott személy tagja-e ennek vagy annak a politikai pártnak. Számomra mindig a bizonyíték a döntő.”
Azt, hogy milyen módon értékeli Kováčik ügyész a bizonyítékokat, megmutatta a Smer finanszírozásának ügye is A 2010-es választás után a rendőrség büntetőeljárást indított a Blaško–Flašík szponzori szerződés és a Ficóéhoz hasonló hang ügyében. De Dušan Kováčik néhány hónap után leállította a nyomozást anélkül, hogy az anyagot és a hangfelvételt a szakemberek megvizsgálták volna. A szponzori szerződés esetében ráadásul a szerződés eredetije is a rendelkezésére állt, amelyet az akkori belügyminiszter, Daniel Lipšic küldött a rendőrségre. Kováčik azonban elhitte Fedor Flašíknak, hogy Blaškóval semmilyen szerződést sem írt alá. Hasonlóképpen Robert Fico vallomására támaszkodott csak, aki azt vallotta, hogy a hangfelvételen hallható hang nem az övé. Kováčik szerint hamisítványokról volt szó.
A nyomozás blokkolása után Kováčikra minden oldalról záporozott a kritika. A különleges ügyész, aki a Smer képviselőinek köszönhetően került a tisztségébe, ugyanis úgyszólván „szemtelenül” állította le a büntetőeljárást. Ráadásul még csak azt a látszatot sem igyekezett kelteni, hogy ki akarja deríteni az igazságot. „Elfogadhatatlan, hogy az ügyész a döntése meghozatala után mediális nyomásnak legyen kitéve, és hogy a döntésével összefüggésben nyomást gyakoroljanak rá, amikor hozzá nem értő személyek egyenes adásban bírálják a döntését” – dohogott Kováčik. A nehezebb pillanataiban azonban Robert Fico mindig a segítségére sietett, aki a döntését ez esetben e szavakkal védelmezte: „Mi zavarja őket? Az, hogy Kováčik úr megengedte magának, hogy saját vélemény legyen? Világos, hogy semmi sincs a kezükben, ezért valakit fel kell húzniuk a kampóra.”
Ellenkezőleg, nagyon aktív volt a különleges ügyész a katonai hírszerzés volt vezetőjének, Roman Mikulecnek az ügyében, aki rámutatott a katonai hírszerzés vagyonának szétlopkodására az első Fico-kormány idején. Valahogy sikerült megállapítanom, hogy Kováčik az aláírásával „szentesítette” Mikulec személygépkocsijának a kétségbevonható átkutatását, amelyben állítólag érzékeny tartalmú dokumentumokat szállítottak. A rendőrség ezt követően letartóztatta, és vizsgálati fogságba helyezte Mikulecet. Megint csak a különleges ügyész beleegyezésével. Magának a katonai hírszerzés vagyonának a szétlopkodása ügyében azonban mindkét szemét becsukta az ügyész. Ahelyett, hogy ellenőrizte volna a katonai hírszerzés vagyonával való furcsa bánásmódot, Slavomír Laho nyomozó mellé állt, aki a büntetőeljárást leállította. Az ügyet Kováčik embere, Marian Varga ügyész felügyelte. Laho és Varga voltak azok, akik az emissziós botrányt is taccsra tették.
Amikor Szlovákia polgárai 2011 Karácsonya előtt a világhálón elolvashatták a Gorilla-aktát, nyilván nem hittek a saját szemüknek. A legmagasabb szintű korrupcióról ugyan már évek óta sugdolóztak, ilyen hű képet azonban még senki sem festett arról. Az ügy akkor több ezer embert vitt ki az utcákra és a terekre, akik a fagyos hideg ellenére néhány héten keresztül tiltakoztak a politikai és üzleti „gorillák” ellen. A Gorilla-tüntetések Mečiar kormányának 1998-as bukása óta a polgári elégedetlenség legnagyobb megnyilvánulásai voltak. Daniel Lipšica akkori belügyminiszter egy nyomozó csoportot hozott létre, amely intenzíven ellenőrzött az aktában legyezett valamennyi gyanús tranzakciót. A 2012-es választás után, amelyet a Smer nyert meg, azonban a helyzet bonyolódni kezdett.
A Robert Kaliňák belügyminiszter felügyelete alatt álló rendőrség új vezetése félreállította a Gorilla-csapat gesztorát, Rudolf Cádrát. Azt a csúcsbűnügyist, aki a szervezett bűnözés legjobb nyomozói közé tartozott Szlovákiában. A Marek Gajdoš által vezetett Gorilla-csapatnak azonban a politikai viszonyok változása nem szegte a kedvét. Öt év alatt a nyomozati akta terjedelme mintegy 60 ezer oldalra növekedett. A rendőrök körülbelül 650 kihallgatást valósítottak meg, 23 büntetőeljárást indítottak, és 12 esetben kértek külföldi jogi segítséget. Az ilyen bonyolult ügyben, amelyet több év távlatából vizsgálnak, és hiányzik a kulcsbizonyíték (a Gorilla-lakásból származó eredeti hangfelvételek), ez határozottan nem kevés. Az embereket azonban az eredmény érdekli, ami eddig nem kielégítő.
Pedig a válasz arra a kérdésre, hogy miért nem emelt vádat a rendőrség eddig még senkivel szemben, nagyon egyszerű. Dušan Kováčik akadályoztatása miatt. A különleges ügyész blokkolta a Gorilla-akta szerzőjének, Peter Holúbeknek és Robert Fico kormányfőnek a kihallgatást. A nyomozóknak akadályokat gördített az útjába, amikor azt igyekeztek megállapítani, hogy a Szlovák Titkosszolgálat kémelhárításának volt főnöke, Ľubomír Arpáš adta-e el a Gorilla-hangfelvételeket a Penta befektetési csoportnak. De akadályoztatta a különleges ügyész a HM-Invest társaság ellenőrzését is, amelybe valaki 300 millió koronát csorgatott. A céget két ciprusi postafiókcég hozta létre, a HM-Invest vezetője a Penta munkatársa, Varga Zoltán volt, és a kisebbségi tulajdonosa a Gorilla egyik kulcsfigurája, Jirko Malchárek volt gazdasági miniszter.
A Gorilla-akta alapján Malchárek a privatizáció jutalékain 329 millió koronát szerzett. A nyomozók azt is vizsgálták, hogy a pénz nem csorgott-e a HM-Invest cégen keresztül is. Kérvényt küldtek Kováčiknak a ciprusi jogi segítség elintézésére. Több mint egy évbe tellett, amíg a különleges ügyész megküldte azt a ciprusi hivataloknak. Az ellenőrzés eredménye eddig még nem ismeretes. Amint azt sikerült megállapítanom, a HM-Invest Közgyűlése Malcháreknek a politikából való távozása után 34 millió koronás jutalmat hagyott jóvá. A volt miniszter azonban tagadja, hogy ebből a cégből átlagon felüli előnyökhöz jutott volna. „Befektetési menedzserként nyereségrészesedést kaptam, azoknak az üzleti lehetőségek a megszerzése fejében a társaság számára, amelyeket kizárólag magam szereztem.” A korrupció gyanúját a Penta is elutasítja.
A Gorilla-csapat vezetője, Marek Gajdoš a miatt a kijelentése miatt is összeütközésbe került Dušan Kováčikkal, hogy megerősíti a Gorilla-akta hitelességét. Kováčik ezt követően fenntartotta magának a jogot, hogy ebben az ügyben ezentúl csak ő tájékoztathat. Gajdoš 2016 októberében jelentette be, hogy leszerel, mivel nem tud alapos munkát végezni. Ennek oka a különleges ügyésszel folytatott állandó vitái voltak. „Az olyan emberek, mint Dušan Kováčik nem éreznek nyomást, félelmet, sem össztársadalmi érdeket, úgy hogy azt tehetik, amit csak akarnak” – fogalmazott a Gorilla-akta szerzője, Peter Holúbek. Tragédia, hogy a különleges ügyész, aki nem az igazságot keresi, hanem a hatalmasok érdekeit védelmezi, egészen 2021-ig a tisztségében marad.
(Aktuality.sk/Felvidék.Ma)
