Szeptember 23-án, ünnepélyes keretek között emlékeztek Várhosszúréten a településen és környékén zajlott háborús harcok során elhunyt magyar katonákra. A hősök tiszteletére készült emlékmű felavatására a helyi római katolikus templom kertjében került sor.
A Gömöri Kézművesek Társulása és Várhosszúrét Önkormányzata szervezésében valósult meg az Ulman István fafaragó által készített új II. világháborús emlékmű leleplezése és felavatása a gömöri Várhosszúréten. Az esős őszi idő ellenére is nagyon sokan rótták le tiszteletüket a magyar nemzet hősi halottai előtt.
Mudi Róbert református lelkész az ökumenikus istentiszteleten elmondta, hogy az életüket feláldozó katonák szívében ott élt a hazaszeretet, és a gyengék és elesettek védelmezésének kötelessége a háború során. Nem a harcmezőn győztek, ők a hit győztesei, akiket nem ezen a földön jutalmaznak. Istennél az győz, aki hűen, rendületlenül kitart. Aki az emlékezetet teszi áldottá az utódaiban, az az örök élet perspektívájában diadalmaskodik. Ezek a hősök nem alkudtak meg, kitartóan, hitük és meggyőződésük szerint védték a hazát. A lelkész hangsúlyozta, hogy most is front van a Felvidéken: jövőt kell álmodnunk, és erős hittel kell harcolnunk gyermekeinkért. A honvédek példájukkal arra tanítanak, hogy helyt kell állnunk a családunkban és nemzetünkben, az ősök hitéből merítve és Istenben bízva.
Németh Szilárd: „Ma is, minden körülmények között meg kell védenünk az ország határait”
A magyar katonák rendületlenül, nehéz körülmények között helytálltak Istenért, a hazáért és családjukért, mondta Németh Szilárd, a Fidesz országgyűlési képviselője az emlékműavatáson. Az alelnök beszédében azt is hangsúlyozta, hogy ma is, minden körülmények között meg kell védenünk az ország határait, magyar kultúránkat és keresztény hitünket: „Azt gondolom, hogy ma nemcsak százhúsz katonára emlékezni és fejet hajtani jöttünk Várhosszúrétre, hanem egy nagyon aktuális kötődés is van, hiszen olyan időket élünk, amikor ismét ki kell állnunk a magyarságunk mellett, ismét meg kell védenünk a hazánkat, az európai és a magyar határokat. Nagyon erős támadás érte mind a kereszténységünket, mind a magyarságunkat, mind pedig az európaiságot.”
Németh Szilárd beszédében az anyaország nevében megköszönte Ulman Istvánnak és Nagy Györgynek, hogy volt bátorságuk és erejük közösséget építeni, és egy kis nemzeti emlékparkot kialakítani a templom kertjében. Meggyőződése, hogy Európa és a világ zavaros jelenében csak Isten, a haza és a család adhatnak erőt számunkra.
Haraszti Attila kassai főkonzul hangsúlyozta, úgy kell cselekednünk, hogy kiérdemeljük utódaink megbecsülését. A második világháború idején nagyon sok asszony, anya és gyermek fájdalmát fokozta, hogy nem tudták felkeresni szerettük sírját. Magyarként kötelességünk adósságunkat leróni hőseinknek és családjaiknak, hiszen ők valamennyien a bajtársaink. „A Felvidék olyan területe a Kárpát-medencének, ahol nagyon sok elesett honvéd nyugszik, mind az első, mind a második világháborúból. Ők magyar katonaként haltak meg, a magyar hadseregben szolgáltak, a magyar hazáért áldozták az életüket. Ezért is érezzük nagyon fontosnak Magyarország képviseletében, hogy segítsük ezeknek az emlékhelyeknek a kialakítását, megújítását, illetve az elesett katonák azonosítását, és a hozzátartozókat abban, hogy megtalálják a szeretteiket, akik a felvidéki temetőkben nyugszanak”– nyilatkozta a főkonzul, aki egyben a rendezvény fővédnöke is volt.
Rendületlenül
A II. világháború nem kímélte Európát. A felső-gömöri katonai megszállás során majd másfél hónapig állt a front Várhosszúréten. Közel százhúsz halott fekszik ezen a helyen, akiket eleinte külön, később tömegsírba temettek, sokukat névtelenül hantolva el. Ulman István fafaragó így nyilatkozott a kutatás kezdeteiről: „Az első szikrát dr. Nagy Ferenc hozta el Ibrányból, aki az édesapját kereste és lelte meg a templomkertben, hosszú idő után. Akkor elhatároztuk, hogy ennyi magyar ember nem feküdhet itt névtelenül a hantok alatt.”
Most egy újabb emlékművet készített a fafaragó, melyre egyetlen szót vésett: Rendületlenül. A kettévágott tölgyfa egyik felén vannak az otthon maradottak, az özvegyek, az árvák, a falu, a templom, a másik oldalon pedig a katonák szenvedése, a háború és végül a katonatemető Krisztus keresztjével.
A felszentelt emlékműre jelenleg kilenc nemzeti hős neve van felvésve: Varga József, Taksár István, Perhács István, Nagy Ferenc, Baraksó Antal és Fekete András honvédek, Halmi Endre tüzér hadnagy, poszt. főhadnagy, Skapinyec Gusztáv tüzér őrvezető, valamint Révész István huszár.
Dr. Kovács Vilmos ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka úgy véli, hogy ezek a honvédek hősiességükkel kivívták, hogy példaképeink legyenek. Várhosszúréten és környékén 1944 decemberében kezdődtek a harcok. A magyar és német erők visszavonulásban voltak, és itt egy védelmi vonalat próbáltak kialakítani és megszilárdítani. Körülbelül öt-hat hétig tartottak a hadműveletek, ezt követően kényszerültek visszavonulni a magyar katonák, akik a végsőkig kitartottak, miközben óriási veszteségeket szenvedtek.
Az emlékműavatást a Szózat és a „Magyarok dicsérete” nyitotta meg Badin Ádám és Takács Milán tolmácsolásában és nemzeti imánk zárta.
Az eseményről készült további felvételek.
https://www.facebook.com/pg/felvidek.ma/photos/?tab=album&album_id=1645487742140202
