A Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület (Jókai Egyesület), valamint a Duna Menti Múzeum közös szervezésében emlékeztek meg tegnap Komáromban a Jókai-szobor felállításának nyolcvanadik évfordulójáról.
Keszegh Margit a szervezők nevében köszöntötte az egybegyűlteket, köztük Komárom polgármesterét, Stubendek Lászlót és alpolgármesterét, Keszegh Bélát. A nyolcvan évvel ezelőtti eseményekre utalva Keszegh Margit elmondta, az akkori krónikák tanúsága szerint több ezres tömeg gyűlt össze a város szülötte, Jókai Mór szobrának 1937-es szoboravatóján, 33 évvel a legnagyobb magyar prózaíró halálát követően.
1937. november 28-án leplezték le a Berecz Gyula komáromi szobrászművész által készített, jelenleg is látható Jókai-szobrot. Keszegh Margit emlékeztetett rá, hogy az alapkőletétel még 1937 júniusában megtörtént. Ennek érdekessége, hogy az akkori csehszlovák miniszterelnök, Milan Hodža magyarul mondta ünnepi köszöntőjét. A Jókai Egyesület elnöke megemlítette, hogy a szoborállítás ötlete még Jókai halálakor (1904) felmerült a komáromiakban; többször is indítottak gyűjtést és végül a Jókai Egyesület 1937-ben írt ki pályázatot a szobor elkészítésére. Kilenc, a korabeli szóhasználat szerint szlovenszkói szobrász pályaműve közül választották ki Berecz Gyula alkotását, aki két pályaművel is pályázott, és az akkori bírálóbizottság a jelenleg is látható szobrot választotta ki. Keszegh Margit köszöntőjét követően a jelen lévő civilszervezetek és a város képviselői megkoszorúzták Jókai Mór Duna Menti Múzeum kertjében lévő szobrát.
Keszegh Margit, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnöke (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Az ünnepség a múzeum dísztermében folytatódott, ahol Boráros Imre Kossuth-díjas színművész Reményik Sándor Templom és iskola című költeményét adta elő, majd Mácza Mihály történész tartott előadást a komáromi Jókai-szobor történetéről. Beszélt az előzményekről is: már 1906-ban elindult a gyűjtés a szoboralapra, melyet az 1911-es megalakulása után a Jókai Egyesület vállalt fel – célkitűzéseként még alapszabályába is belefoglalta. Az egyesület által folytatott országos gyűjtésben végül 16 ezer aranykorona gyűlt össze, ám ez az összeg az első világháborút követően elértéktelenedett – mondta Mácza, aki arról is szólt, hogy Jókainak nem ez volt az első szobra Komáromban. Még 1913-ban Beöthy Zsolt saját kertjében felállíttatta a Zala György által Jókai életében készített gipsz mellszobrának másolatát, amelyet az íróról elnevezett filagóriában helyeztek el – ennek maradványa ma a Duna Menti Múzeum raktárában található – mondta Mácza.
A Trianont követő időszakról úgy fogalmazott, hogy a Jókai Egyesület továbbra sem mondott le a Jókai-szobor megvalósításáról, bár a csehszlovák hatóságok nem engedélyezték a nyilvános gyűjtést és a szobor felállítását – hosszú évekre elodázva azt. Végül a hazai és nemzetközi események láncolata úgy hozta, hogy egy jelentősebb emlékművet is állíthattak a komáromiak híres szülöttüknek. A Jókai Egyesület 1936-tól újból gyűjthetett a szoborra már országosan is – idézte fel előadásában. Az ünnepélyes alapkőletétel idejére már 88 ezer korona gyűlt össze: 1937. június 20-án Milan Hodža magyar nyelven emlékezett meg Jókairól, hangsúlyozva a Duna mentén élő népek kölcsönös összefogását – fogalmazott Mácza Mihály.
Mácza Mihály történész (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Ez év november 28-án felavatták Jókai Mór szobrát a Kultúrpalota (ma Duna Menti Múzeum) udvarán. Az ünnepélyes alkalomra eljöttek a Jókai család tagjai, országos, járási és városi tisztségviselők, valamint a magyar kisebbség akkori vezéralakjai – többek között Szüllő Géza, Jaross Andor és Esterházy János is. Mácza felidézte: a szobor körül a bencés gimnázium Jókai Cserkészcsapata, illetve a komáromi szekeresgazdák bandériuma állt díszsort, valamint népviseletes naszvadi lányok álltak a szobor körül. Ünnepi beszédet Jankovics Marcell, a szoborbizottság elnöke mondott. Mácza Mihály arról is beszélt, hogy a Duna menti népek egymásrautaltságának jegyében született szobor a második világháború utáni heves magyarellenesség következtében nem kerülhette el sorsát: 1947 és 1952 között nem „ülhetett“ Jókai Mór a szokott helyén Komáromban. A szlovák-magyar lakosságcsere megkezdésekor eltávolították, majd 1952-ben, a lakosság nyomására, a Csehszlovák Írószövetség támogatásával Jókai Mór szobrát visszaállították eredeti helyére. Ezért Mácza Mihály kijelentette: bár a szobor állításának nyolcvanadik évfordulójára emlékezünk, tulajdonképpen hetvenöt éve áll ez a szobor itt, Komáromban.
