Advent, a várakozás ideje, a karácsonyi ünnepkör kezdete. A várakozás idejének utolsó napjaiban vagyunk. Az adventi koszorúkon az öröm gyertyái is világítanak már, ami a közelgő ünnepet jelképezi. A karácsonyig egyre növekvő számú gyertya gyarapodó fénye az ünnepi várakozás, majd a negyedik vasárnapon a karácsony elérkezésének szimbóluma.
Az idén már csak egyetlen gyertya várja a fényt az adventi koszorúkon. Európa-szerte csak a 20. században terjedt el az adventi koszorú, de mára kis és nagy közösségekben is szokássá vált, hogy az emberek nemcsak otthonaikban, hanem köztereken is adventi koszorút állítanak fel. A gyertyák meggyújtásakor összejön egy-egy település apraja-nagyja, hogy együtt töltsék a várakozás időszakának legalább néhány pillanatát. Ilyenkor talán azok is kimozdulnak, akik egyébként távol maradnak a közösségi élettől. A falvak és városok vezetői, valamit az egyházak képviselői szintén úgy vélik, egyfajta közösségépítő jelentősége is van az Úr eljövetelét jelentő adventi időszaknak, ha azt a nagyobb színtereken szervezett gyertyagyújtás és karácsonyra hangoló játszóházak, családi délutánok és egyéb programok is kiegészítik.
A Bodrogköz számos településén is köztéri adventi koszorúkat és betlehemi jászolt állítanak. Vasárnaponként közös gyertyagyújtást, adventi programokat szerveznek. Bodrogszerdahelyen a vasárnapi közös gyertyagyújtások, a görögkatolikus templom udvarán épített betlehemi díszlet, templomi koncert, adventi játszóház, az iskolában és az óvodában családi délután és karácsonyi műsor, valamint a helyi szervezetek együttlétét célzó karácsonyi vásár vált szokássá. Borsiban, Szőlőskén és Zemplénben az adventi koszorúk mellett a hívek közösen épített betlehemi díszlete hirdeti a karácsony közeledtét. Királyhelmecen hagyományosan Mikulás-futást, koncerteket, köztéri közös koccintást és vásárt rendeznek.
De vajon nem túl zajos-e napjainkban a várakozás ideje? A fény, a csillogás, a vásárlási láz nem szorítja-e ki az elcsendesedést? Tudunk-e eléggé egymásra figyelni, a drága ajándékok helyett szeretetet és figyelmességet adni, és tudunk-e a karácsony igazi értelmére figyelni? Meghitté és szeretetteljessé tudjuk-e tenni a karácsonyi készülődést?
Kosztura János atyával arról beszélgettünk, hogy mit is üzen számunkra az advent időszaka, és kis közösségükben, a bodrogközi Zemplén településen hogyan élik meg ezt az időszakot. A Zemplénben szolgáló görögkatolikus atya a következő gondolatokat osztotta meg velünk:
„A görögkatolikus egyházban november 15-e után kezdődik a karácsonyi készülődés, melyet nem adventnek, hanem karácsony előtti böjtnek nevezünk. A nagyböjthöz hasonlóan negyven napig tart és hat vasárnapot foglal magába, ezért szoktunk hatgyertyás koszorút készíteni. Egyházunk fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a karácsonyi készületünk ne csak külső legyen, hanem elsősorban lelki készület. Ezt segíti a böjti idő, mely a lemondás, önmegtartóztatás, önmegtagadás gyakorlását jelenti.
Ugyanakkor Aranyszájú Szent János egyházatyánk figyelmeztet minket: „Amint a madár nem tud repülni szárnyai segítsége nélkül, úgy a böjt sem folyhat az imádság és irgalmasság két szárnya nélkül.” Ha az imádság és az irgalmasság cselekedetei nélkül böjtölünk, akkor csak valamiféle fogyókúráról beszélünk, nem pedig lelki megújulásról, megtisztulásról. Az Istenszülő Szűz Mária magába fogadta az Isten Fiát, tiszta hajlékot adott az Istennek. A böjti idő azért szükséges, hogy Máriához hasonlóan mi is be tudjuk fogadni az Istent, be tudjuk fogadni szívünkbe, családjainkba, közösségeinkbe, mindennapi életünkbe.
Ha szétnézünk a környezetünkben, azt látjuk, hogy a világ is készül a karácsonyra. Látjuk az adventi koszorúkat, a karácsonyfákat, a karácsonyi díszeket. Halljuk, hogy közeleg a szeretet ünnepe. De ez sajnos csak egy külső máz, világi csillogás, mert a legfontosabb sokszor hiányzik belőle: az emberré lett Isten, a közénk jött Jézus Krisztus. A karácsonyi készületnek, a karácsonyi ünnepeknek a lényegi üzenete: „Velünk az Isten.“ (Mt. 1,23) Isten, az emberszerető Isten, aki velünk van, aki nem szűnik meg szeretni minket, aki sohasem mond le rólunk, aki üdvözít minket, aki mindig megbocsát, akire mindig számíthatunk. Ez legyen a készületünk és az ünneplésünk középpontjában, mert így lesz majd valóban áldott és kegyelmekben gazdag a karácsonyunk.”
Advent és a karácsony üzenetének szívünkbe fogadása és megélése minden bizonnyal meghitté és emelkedetté teszi ezt a szép ünnepet.
