Pozsony templomaiban is hagyományosan az adventi koszorúk és gyertyák megáldásával, megszentelésével vette kezdetét az idei alkalommal kissé rövidebb adventi időszak. Advent első vasárnapján a pozsony-óvárosi ferences templomban a Vox Mirabilis Kamarakórus lépett fel, délután pedig hagyományosan szép adventi, karácsonyváró hangversenyen vehettek részt a pozsonyi magyar katolikus közösség tagjai Pozsonypüspökin.
Advent első hétköznapján, december 4-én, hétfőn kora reggel fiatalok, középkorúak, idősebbek egyaránt szép számban sereglettek össze hat órára az első roráté szentmisére, melyen a gyér megvilágítás ellenére az oltárt övező és a hívők által hozott számtalan gyertya fénye világosságot teremtett és meleget sugárzott.
Molnár Tamás atya, a szentmise celebránsa homíliájában egyebek mellett az adventről is elmélkedett. Elmondta, hogy advent a várakozás ideje, az Úrjövetre, Krisztus születésére való várás, mely előtt mindannyiunknak szükségünk van a megtisztulásra, az őszinte bűnbánatra.
Székely János szombathelyi megyéspüspök, aki december 11-én, hétfőn Pozsonyba látogat és miséz, korábbi, Kecskeméten elhangzott gondolataiból idézett. Azt a részt emelte ki, mely szerint egy kisfiú azt álmodta, hogy két farkas, egy fekete, durva, haragos és egy fehér, szerényebb, barátságosabb viaskodik egymással. Megkérdezte az édesapjától, vajon melyikük győz, mire ő azt felelte: amelyiket jobban táplálod. Bizony, így van ez átvitt értelemben a mi életünkben is, bennünk is ott van a rossz a jó mellett, s csak rajtunk múlik, melyik kerekedik felül. Tegyünk hát meg mindent azért, hogy a fehér, a jó farkas győzzön.
Egy másik történetet is megosztott hallgatóságával: egy nő reggel rosszkedvűen ébredt, sejtette hát, hogy az egész napja hasonlóképpen rossz, sikertelen lesz. Kezdődött mindez azzal, hogy sokáig várt az autóbuszra, majd hosszú idő után egy tömött autóbusz érkezett. Alig fért fel rá, a tömegben az emberek tolakodtak, nagyon feszült volt a hangulat. Egyszerre a busz előterében megszólalt valaki: nézzenek csak ki az ablakon, milyen szép a táj, gyönyörű a természet, most haladunk át a hídon, íme, nézzék csak, arra van a templom, a templomkert, hát nem pompás látvány? Az emberek meglepődtek, egyre többen kezdték ezt hasonlóan látni, ki-kitekintettek a buszból és jobb kedvre derültek. A nő is így volt ezzel, ám nem hagyta nyugodni a kérdés, vajon ki lehet az, aki ilyen jó hangulatot, vidámságot sugároz utastársaira. Egy férfi volt fehér bottal a kezében, fekete szemüveggel. Lám, lám, ez a világtalan milyen világosságot tudott árasztani ezzel a néhány kedves mondattal ingerült embertársai felé…
Igyekezzünk mi is a példából tanulva hasonlóan cselekedni, vigasztalni, szeretettel, segítő szándékkal fordulni embertársaink felé, ezzel örömet szerezni, jókedvet terjeszteni, ez volt a történet üzenete.
A hajnali misét Anda Dávid kántor orgonajátéka tette még ünnepélyesebbé.
A négy gyertya az adventi koszorún, melyet az elkövetkező vasárnapokon meggyújtunk, növelje bennünk a hitet, a reményt, az örömöt és a szeretetet.
