A hír olyan tárgyilagos újságírói műfaj, amely a mi, mikor, hol, kivel, hogyan és miért kérdésekre adja meg a választ, s a világháló kínálta lehetőségeket felhasználva, pillanatok alatt eljuthat a világ bármely részére. Veszély esetén az információ megosztása nemcsak lehetőség, hanem kötelesség is. Időben való kihirdetése pedig felelősség. Így lesz az infóból egészséget megóvó hír.
2017 decemberének közepétől Csallóköz hat falujának több ezer lakosa keresi a választ a fenti kérdésekre, s közülük is a leggyakrabban visszatérő kérdés: november 2. és december 15. között MIÉRT maradt el a tájékoztatás? Egy vízfogyasztó naplójában olvastam a következő részleteket.
december 15., péntek
A számítógép előtt ülve, éppen a friss híreket böngészve, kb. 17.30 körül fogadtam a hívást: „Siess ki az utcára, és hallgasd a hangszórót! Nem szabad meginni a csapvizet!” Odakint éppen arról értesítették a lakosságot, hogy az ivóvíz – nonszensz, de van ilyen – ivásra és főzési célokra nem megfelelő, mivel növényvédő szerrel szennyezett. Másnaptól már tartálykocsi hozza a vizet. Fél óra múlva a szomszéd város üzleteinek polcain kerestük a palackozott vizet. Az emberek megpakolt kosarakkal sorakoztak a pénztáraknál. A buborékmentes elfogyott (az utolsó három a mi kosarunkba került), de enyhén szénsavas még akadt. A másik boltban a raktárból odaadták az utolsó hatdarabos csomagot. Ez így kevés lesz.
Egy fogalom jut az eszembe: vízlábnyom. A vízhasználatnak is megvan az ökológiai lábnyoma. Ez az a vízmennyiség, amelyet közvetlenül elfogyasztunk, valamint közvetve használunk fel. Az előttünk álló hetekben várhatóan ez a vízlábnyom bizony egyre kisebb lesz. A vizünket szennyező felelőtlen méretes „vízbakancsnyomot” hagyott a Csallóközben.
december 16., szombat
Déli tizenkét órakor megérkezett a tartálykocsi, rajta a felirattal: Ivóvíz – Pitná voda. A falubeliek fegyelmezett sorokba rendeződve türelmesen várakoztak. Természetesen a kialakult helyzetről folyt a beszélgetés. Kérdések sora hangzott el: Mióta lehet szennyezett a víz? Mikortól isszuk ezt? Milyen mellékhatásai lehetnek? Vajon a fejesek már korábban is tudtak róla? Meddig lesz ez így? Maholnap itt a karácsony…
A válaszokat ki-ki vérmérséklete szerint adta meg. Teljesen érthető a felháborodás. Az ország, sőt Európa legnagyobb ivóvízkészlete felett álldogálva, várakozva, télvíz idején, lajtos kocsiból kell vizet hordani. Nem éppen adventi a hangulat. „Én ilyet eddig még nem értem meg” – hangzik az egyik idősebb helybéli rövid múltidézése.
december 17., vasárnap
A hírekbe is bekerült a csallóközi eset. Új fogalmat tanult a köznép: atrazin. A régen betiltott növényvédő mérge került közös kincsünkbe: az ivóvízbe. Ezt itta idős és fiatal, csecsemő, óvodás és kisiskolás, beteg és egészséges, helyben élő nyugdíjas, melós, maszek, munkanélküli. Szegény és gazdag egyaránt. Atrazin gyomirtó – a csapon keresztül – már a házunkban van.
december 18., hétfő
Az egyik napilap megszellőztette az infót: november 2-án már tudtak a szennyeződésről, ám a lakosság értesítése helyett inkább tárgyalást kezdeményeztek a szűrő beszerzéséről. A tervezett időpont január vége. A média szerint a november 20-i és a 30-i mérések is igazolták a korábbi eredményt: az érintett falvak csapvizében mérgező anyag van. Fogyasztóként bosszantó és dühítő, hogy hivatalosan csak december 13-án jelentették az esetet, míg a lakossághoz jelentős késéssel, december 15-én, késő délután jutott el a vészjelzés. Máig visszatérő mondat: „44 napig mi a fenét csináltak?”
december 19., kedd
Egy édesanya panasza: milyen nehéz megmagyarázni a gyermekeinek, hogy a kóla helyett eddig javasolt vizet már nem szabad meginni. Reggeli életkép: nem egyszerű dolog csapvíz nélkül fogat mosni.
december 20., szerda
Napok óta tart a csallóközi csapvízválság. Igazából még a kezdődátuma sem egyértelmű: november 2., az első bebukott minta, vagy december 15., a nép értesítésének napja? Esetleg korábban kezdődött? Mikor lesz vége? Ha egyszer az íróasztal mögül bejelentik a válság végét, vajon a kisemberek nyugodtan nyúlhatnak a vizespohár után? Egy kérdés százat szül…
december 21., csütörtök
Magyar nyelvű szórólappal tájékoztatják az embereket: továbbra se igyák a csapvizet. A karácsonyi ünnepek alatt nem lesz tartálykocsi, így úgynevezett ballonos vizet osztanak holnap és holnapután. Mi lesz itt holnapután? Ki tudja, mióta szennyezik a vizünket, tegnapig még csak nem is szóltak nekünk, ma pedig már a tartálykocsiból isszuk a másét, holnapután meg… Ki tudja mi lesz? Holnapután. Jó film, illik is ide: az esztelen emberi profitéhség taccsra vágja a környezetet. A természeti erők pedig fellázadnak az emberi pofátlanság ellen.
Ahogyan a filmben, úgy a csallóközi valóságban is a kisember itta meg a levét. A szennyezett víz atrazinos levét… Üdv. a XXI. században. A vízmű karácsonykor nem küld vizet, ezért aki 23-ig visz, annak az ünnep idején lesz, aki nem halmoz fel eleget, az vessen magára. Szólhattak volna nekik, hogy a fogyasztónak a víz nem ajándék, hanem kifizetett termék. Ami bizony jár(na).
december 22., péntek
A sorban állás folytatódik.Tíz órára hirdették a vízosztást. Erre az infóra nekem a világháborús jegyrendszer jut az eszembe, amikor egy főre kiszámítva megszabták, melyik család mennyit kaphat zsírból, kenyérből, cukorból stb. De hát akkor brutális harcok voltak! Plusz a vízre akkor sem vonatkozott a jegyrendszer. 2017-re már ide fejlődtünk. (Vissza.)
Ma is az ivóvíz témája izgatta az embereket. Pedig hamarosan itt a karácsony. A következő párbeszéden sokat gondolkodtam. A netről értesült fiatal hangosan ismerteti a legújabb híreket:
– A mai napon bejelentették, hogy rendkívüli ellenőrzéseket tartanak a környék mezőgazdasági üzemeiben. Megfigyelik, hogy nem veszélyeztetik-e az ivóvízforrásokat.
– Ezt én is olvastam a facen – bólogat a mellette bámészkodó.
– Fiam, ez már csak eső után köpönyeg – legyint a sokat megélt.
– Má’ úgyse fogják kideríteni! – kontrázza a következő.
– Meg ha ki is derítik – mondom, ha! –, akkor is megússzák némi pénzbírsággal. Oszt annyi.
– Emberek, figyeljenek ide! – hadonászik a listát kezében tartó. A ballonos víz mára elfogyott. Most „mennyenek’ haza! Holnapra ígérték a többit.
– Mi a … – káromkodott a szabadságolók egyike. Há’ ezír marattam otthon?
december 23., szombat
A tegnapi hiábavaló várakozás után ma délelőtt a ballonos vízért sorakozók egyre türelmetlenebbek. Már 8:30, de a vizet csak nem hozzák. A beígért 9 órától is marad a nagy semmi. Mivel a ballonos víznek nyoma sincs, ezért 9:30-kor néhányan morogva hazamennek. 9:51-től a kutyák vonyítva jelzik: a községi hangszóróból zene szól, tehát hirdetés lesz. (Persze már a házőrzőknek sem mindegy, hogy mit isznak.) 9:54-kor fontos közleményt olvasnak be: a ballonos víz kiszállítása késik. Terv szerint 11 órától fogják osztani.
Az új időpontban, a mérget hozó és okozó csallóközi víz pótlására, elkezdődik a ballonos víz (19 liter) átadása. Három napra előre. Pénteki kiosztás: 3 napra 3 ballon víz háztartásonként (1 ballon 19 liter). Szombati kiosztás: 3 napra már csak 2 ballon víz, ugyancsak háztartásonként. Ennyi a karácsonyi ünnepnapokra: ivásra, főzésre. Az életre. Ami sok, az sokk, ha éppen kevés is. Most éppen a ballonos víz. Ennyit erről. Holnaptól itt a karácsony.
A fenti naplóbejegyzések is jól mutatják: a csapvíz hiánya is képes rámutatni fogyasztói társadalmunk sérülékenységére. Egyre többen, egyre többet akarunk fogyasztani. Mi lesz így velünk holnapután?
