A hetven évvel ezelőtti kitelepítések, deportálások emlékére tartottak megemlékezést a Csemadok nánai alapszervezete szervezésében. 1946 novemberének végén indultak a vagonok Párkány környékéről, s januárban már felvidéki magyarok ezrei szenvedték el ártatlan politikai áldozatokként idegen földön lelki és fizikai gyötrelmeiket.
A rendezvény bevezetőjében az alapszervezet megtartotta évértékelő ülését, melynek során egy programokban gazdag, eseménydús esztendőről adtak számot.
Az ülésen megjelent a Csemadok új járási titkára, Danczi József is. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Molnár Dezső polgármester, az MKP helyi elnöke, Hanza Bán Krisztína, a kisiskola igazgatója, Szúnyogh Anita, valamint Hegyi Péter káplán. A meghívottak között ott voltak az egykor kitelepített és deportált lakosok leszármazottai, unokái, sőt két kilencven éven felüli élő tanú is, akik tizenévesen szenvedték el a sorstragédiát.
A bevezetőben az elnöknő elmondta, hogy évfordulók jegyében éljük mindennapjainkat, s mivel ezekben a napokban a doni áldozatok emléke előtt is tisztelgünk, Pálmai József esztergomi tanár egy katonadallal idézte fel a hősök emlékét.
A kitelepítésekről, deportálásokról dr. Popély Gyula történész számolt be. Felidézte a kor politikai hátterét, majd adatokkal támasztotta alá az 1946 és 1948 között történt eseményeket.
Az 1945-ös esztendőben Nánának 1400 lakosa volt, melyből 290 személyt nyilvánítottak háborús bűnösnek. Így a faluból 10 családot Magyarországra telepítettek, 192 személyt (közel 50 családot )pedig Csehországban szórtak szét. Megrendítő, hogy 1400 lakosból 1311 személy reszlovakizált.
A történész elmondta azt is, hogy a reszlovakizálás kényszere abban az időben a szegény családok egyetlen menekülése volt a jogfosztottságtól, a vagyonelkobzástól. Ezen lakosok legtöbbje már 1948 után visszavette magyar nemzetiségét, s a legtöbbjük a magyar iskolák megnyitása után gyermekét is magyar iskolába íratta. Sőt arra is volt példa, hogy amíg nem nyílt meg a magyar nyelvű középiskola Párkányban, inkább a komáromi gimnáziumba íratták gyermeküket.
Az emlékműsor keretén belül felavatták és megáldották a helyi hősök emlékművén a kitelepítettek, meghurcoltak emlékére elhelyezett emléktáblát, valamint az est folyamán a nánai születésű Barusné Csányi Szeréna muzslai tanítónő egy összeállításban feldolgozva mondta el és mutatta be édesapja dokumentumait, fotóit a család deportálásáról.
Mint Popély Gyula is elmondta, emlékeznünk mindig kell, hogy elődeink példamutató, hősies helytállásából hitet és erőt merítsünk a bennünket jelenleg is érő sérelmek elviseléséhez.
