Dr. Albert Sándor professzor, a Selye János egyetem alapító rektora, oktatásügyi szakember 30 évig volt a nagy múltú kassai Ipari tanára, később igazgatója. Tanított a Kassai Műszaki Egyetemen, 2017-ben pedig megkapta a Felvidéki Magyar Pedagógus Díjat. Mint tapasztalt oktatót és szakembert kérdeztük a felvidéki szakképzés helyzetéről, jelenéről és jövőjéről.
Az elmúlt időszakban jelentős változások zajlottak a szakképzés területén. Ön szerint milyen irányt vett a szakképzés a reformok eredményeképpen?
Reformokról csak beszélünk, de ezek nem történtek meg. A szűk (szak)specializáció helyett az iskoláknak nagyon erős alapokat kellene adniuk, ez lenne konform a tudásalapú társadalommal. Véleményem szerint a legjobb szakképzés a jó általános képzés. A mai világban olyan gyorsak a változások, hogy mire a diák elvégzi az adott szakot, arra már vagy nincs, vagy nem olyan formában van szükség. Bármennyire is furán hangzik, kimondhatjuk: a szakiskolák ma munkanélkülieket termelnek ki.
A szakképzés valójában a középiskola elvégzése után kellene, hogy kezdődjön, vagy duális képzés keretén belül, vagy a gyárban. A szakképzésnek át kell kerülnie a felnőttképzés világába, és olyan kompetenciákat és készségeket kellene átadnia, mint a jó kommunikációs készség, a rugalmasság, a jó problémamegoldókészség. A szakközépiskoláink még mindig Szlovákiában és a szlovákiai gyárakban gondolkodnak, nem veszik figyelembe a globalizált világ kihívásait. Az angol nyelv nélkül nem lehet mozogni a globalizált világban.
A gyakorlat szerepe és súlya is megváltozott az utóbbi időben. Mi a véleménye a duális képzésről?
A szakiskolák annak idején duális képzésben működtek, ha nem is igy nevezték őket. Ez azt jelenti, hogy volt 2 vagy 3 nap elméleti képzés az iskolában, majd 2 vagy 3 nap gyakorlati képzés a gyárban vagy az üzemben. A duális képzés azonban ma már zsákutca. Azt hisszük, hogy feltaláltuk a spanyolviaszt, azt próbáljuk bevezetni, aminek az ideje már régen lejárt. A duális képzés legfeljebb az adott gyár szalagjaihoz termel ki munkásokat. A képzett szakemberekre manapság a gyártás előkészítésénél, a tervezésnél van szükség, hiszen régebben a tőke odament, ahol nyersanyag volt, most pedig odamegy az anyagi tőke, oda fektetnek be, ahol szellemi potenciál van.
A szakképesítés megszerzése után jóval kevesebb fiatal szakember indít saját vállalkozást, mint ahány indíthatna a tudásából, képességeiből és készségeiből kifolyólag. Ön szerint ez így van-e, és ha igen, mi lehet ennek az oka?
Ma az iskolák nem készítik fel a vállalkozásra a gyermekeket. Az iskolák leragadtak a 20. század első felénél, amikor a tömeggyártás kiszolgálására készítették fel a diákokat. A problémának a másik gyökere, hogy a vállalkozókat az állam olyan óriási elvonásokkal sújtja, hogy szinte lehetetlen vállalkozni.
Az iskolák nem az életre készítenek fel, öncélúan végzik a munkájukat. A diákokat más módszerekkel kell bevonni az oktatásba. A diákok online, az iskolák pedig még mindig offline üzemmódban működnek. Tartalmi és módszertani reformra van szükség.
Honnan kellene kezdeni ezeket a reformokat?
Elindult a negyedik ipari forradalom, a digitális gazdaság korszaka, amely megváltoztatja a munkavégzésünket, de az életmódunkat is. Figyelembe kell venni, hogy az iskola nem az egyetlen forrása az információknak. Az iskola mellett ott vannak a digitális eszközök. A gyerekek nem feltétlenül az iskolában szerzik meg a tudást. Valamilyen formában persze meg kell, hogy maradjon a hagyományos oktatás, mert kell egy tudásalap, de a későbbiekben be kell kapcsolni azokat az eszközöket, amikkel a diákok élnek.
A diákokat feladat elé kell állítani, erről szól a konstruktivizmus, mint irányzat. A diák ezáltal saját maga „konstruálja” a tudást. A tanítási órán a diáknak, és nem a pedagógusnak kell dolgoznia. A pedagógus csak segít. A biflázások és diktálások korszaka lejárt, eljött a feladatmegoldások ideje. Ha a személyre szabott oktatás működik a finneknél, a lengyeleknél, akkor nálunk miért nem működhet?
Ha egy gyors SWOT-elemzést kellene készítenie, melyek lennének a szakképzés erősségei, gyengepontjai, lehetőségei, valamint a szakképzésre leselkedő veszélyek?
Az erősségek közül, amelyeket mindenképpen tovább kell vinni, az a hagyomány. Nyugat-Európában és Amerikában is egyaránt sokat jelent az iskola imidzse. A gyengepont gyakorlatilag az egész rendszer. Nincs más megoldás, újra kell gombolni a kabátot.
A lehetőségek közül a tanárképzés minőségének javítását, az oktatás módszertanának megváltoztatását és a tartalmi reform beindítását emelném ki. Persze, ezek nem működnek pénz nélkül. Az államnak meg kellene emelnie az oktatáshoz való hozzájárulást – minimum a jelenleginek a duplájára.
A leselkedő veszélyek igencsak sokrétűek. A felsőbb szervek tétlensége és a kevés pénz talán a két legfőbb veszély. Szlovákia a GDP-jének csak 3,6 százalékát fordítja a közoktatásra, a nyugati és északi országokban ez az érték ennek többszöröse. A jogszabályi bizonytalanság és a demográfiai mélyhullám szintén veszélyként leselkedik a szakképzésre és az oktatási rendszerre.
Az oktatásügyről, a kisiskolákról és a pedagógusképzés megreformálásáról már korábban is közöltünk interjút, melyet itt tekinthetnek meg.
