Az előző hét végén a dunaszerdahelyi születésű M. Kovács Melinda elsőkötetes írónő mutatta be A kételyen túl című regényét a somorjai Zalabai Zsigmond Könyvtárban. A könyvbemutató után beszélgettünk az írónővel.
Kezdjük talán az elején. Bemutatkozna az olvasóknak?
Polgári nevem Kovács Melinda, Dunaszerdahelyen születtem, jelenleg is itt élek. Az M. Kovács Melinda csupán az írói nevem. Úgy gondoltam, a Kovács név nagyon elterjedt, ezért egészítettem ki a lánykori nevemből átvett M-mel. Mindenképpen a saját nevemen szerettem volna írni, nem éreztem késztetést rá, hogy külföldi álnevet keressek, emiatt választottam ezt az egyszerű, s egyben kézenfekvő megoldást.
Mióta ír? Mi jelenti az inspirációt?
Tizenhárom éves korom óta írok, nagyjából ekkor születtek az első verseim, s ekkoriban jött az ötlet, hogy megírom első regényemet, melynek A 7. B osztály története címet adtam. Természetesen három fejezet után elszállt az ihlet, de az írás örök helyet talált az életemben, míg 18 és 19 éves koromban újabb két regényt írtam a fióknak, majd harmincévesen még egyet. Ezeket már befejeztem, de nem éreztem elég jónak ahhoz, hogy megpróbálkozzam a kiadásukkal. Abban viszont sokat segítettek, hogy szép lassan rátaláljak a saját hangomra, saját stílusomra. Gimnazistaként publikáltam először, az Új Szó diákoldalán, mely akkoriban Nagyszünet néven adott lehetőséget a kezdő írópalántáknak. Érettségi után eltöltöttem néhány gyakornoki hetet a Csallóköznél, amiért a mai napig hálás vagyok, izgalmas élmény volt megtapasztalni, hogyan működik egy szerkesztőség. Később az IFI-ben jelentek meg rövid prózáim és verseim, majd az internet térhódításával egy netes irodalmi portál tagja lettem, ahol rendszeresen publikáltam, és az oldal két antológiájában (egy versesben, A csend hangjai címűben és egy novellásban, a Holnapok tükrében) is bemutatkoztam. Később az Aposztróf Kiadó pályázatain értem el sikereket, így kerültem be egymást követő négy évben a Szó-kincs 2011, Szó-kincs 2012, Szó-kincs 2013, Szó-kincs 2014 antológiákba a novelláimmal.
Nagyjából öt évvel ezelőtt kezdtem írni A kételyen túl című regényemet, mely 2017 októberében jelent meg a budapesti Garbo Kiadónál.
A Somorján bemutatott kötet (Fotó: M. Kovács Melinda)
Tavaly januárban pedig azzal a nem titkolt céllal, hogy felépítsem a saját márkámat, elindítottam a blogomat, haelkeszulmegmutatom.cafeblog.hu címen. Verseimet, novelláimat publikáltam itt, írtam arról az útról, mely első saját regényem megjelenéséhez vezetett, részleteket közöltem a könyvemből, publikáltam könyvajánlókat, írtam a világ dolgairól, majd két külön rovatban közöltem rövid írásokat a szerelemről és a házasságról. Fiatalkorom óta érdekelnek az emberi kapcsolatok és játszmák, s azok motivációi, a nő viszonya a férfihez és viszont.
Közben a Comitatus netes folyóiratnál működöm a prózai rovat szerkesztőjeként. Ami az inspirációt illeti: belső motivációk hatására írok. Esetemben ez folyamatosan visszatérő belső késztetés, ha pedig elapad az ihlet, szívesen inspirálódom más írók művei által. Nagyon sokat olvasok. Ha egyetlen kedvenc szerzőt kellene kiemelnem, Grecsó Krisztián írásai például mindig alkotásra késztetnek. Ezenfelül természetesen az olvasói visszajelzések is nagyon jó hatással vannak az alkotói kedvemre.
Térjünk rá a könyvére, A kételyen túlra. Megfejtené nekünk a címet?
A kételyen túl cím adta magát. A regényben szerepel egy író, akinek van egy sokat emlegetett könyve, a Kétely. A cselekmény azt követően játszódik, hogy az író ezzel a regényével ismert és elismert szerzővé válik. A másik ok pedig a főszereplő, Szépvölgyi Kinga folyamatos útkeresése. Ahogy a fülszövegben is olvasható: Kinga, miután hatéves korában elhagyta az apja, labilis, bizonytalan nővé érik, aki folyamatosan kételkedik: az anyja ártatlanságában, a bátyja becsületében, a férje hűségében, a szerelem örökkévalóságában, de legfőképpen saját magában. Közben persze arra vágyik, hogy kiderüljön végre, mire is bukkanna saját kételyein túl, ha képes lenne végre levetkőzni a félelmeit.
A könyvnek van Facebook-oldala is, ahol többségben nők a tagok, a somorjai könybemutatóra pedig, amit március 8-án, nőnapon tartottak a Zalabai Zsigmond Könyvtárban, úgy invitáltak a szervezők, hogy egy „nőcis beszélgetésre” várják az érdeklődőket. Ezek szerint ez egy női könyv?
A kételyen túl annak a problematikáját dolgozza fel, hogyan hat az apa korai elvesztése egy nő későbbi férfi-nő kapcsolataira. Vajon képes lesz bízni a férfiakban? Elhinni, hogy szerethető? Amikor a házassága válságba kerül, megtalálja-e a jó megoldást, képes lesz okos döntést hozni?
Amikor megírtam a regényt, úgy éreztem, ez inkább női könyv, leginkább az érettebb és tapasztaltabb 30+ korosztályt célozza, azokat a nőket, akik már rendelkeznek némi élettapasztalattal. Azóta sokan, főleg a könyvet már ismerő férfiak tiltakoztak ez ellen, így lassan én is megkérdőjelezem, hogy ez egy kifejezetten női könyv volna. Újragondolva ma már azt mondom, legalább annyira érdekes lehet azon a férfiak számára, akiket érdekel a női lélek működése, mint az olyan nők számára, akik esetleg önmagukat vélik felfedezni a regény olvasása közben. Igyekeztem olyan regényt írni, mely komoly mondanivalóval bír, nem csak „átfolyik” az olvasón, hanem mindenképpen elgondolkodtatja a közönségét, miközben természetesen szórakoztat, és kellemes kikapcsolódást nyújt.
