A 2003 májusában folytatott néptánckutatásunk során a Mátyusföldön, így Jókán is az elnépiesedett polgári táncok gazdag készletével találkoztunk. Ezek a paraszti táncélet polgárosulásának első világháború körüli korszakában nyertek teret a falusi táncéletben.
Adatközlő: Szakál Julianna, a néprajzi gyűjtés társszervezőjével, a Malmos Hagyományőrző Táncegyüttes egyik alapítójával, aki húsz évig vezetője és táncosa is volt a csoportnak.
A dudatánc a csárdásnak valamilyen változata volt, vagy alkalomhoz kötött külön tánc?
A dudatáncot olyan mulatságon, ahol cigányzene volt, nem táncolták, de voltak dudabálok, ott igen. A pásztor télen, amikor nem hajtotta ki az állatokat, otthon szokott dudálni és a fiatalok, ha meghallották, odamentek, és máris állt a „bál”. Azt mondták a visszaemlékezők, hogy ottan csak úgy rendetlenkedtek, ugráltak. „Kettőt-hármat ugrottam – mondta az egyik visszaemlékező –, aztán hazaszaladtam elvégezni a ház körüli dolgom, és mentem vissza” (Szitás Lajosné sz. Tankó Emerencia, 1907, Újhelyjóka,).
A dudára táncolás rendszeresen a pásztornál volt, vagy kocsmában is rendeztek dudára mulatságot?
Ha meghallották, hogy szól a duda, elmentek a dudáshoz és ott táncoltak. Volt úgy is, hogy beállítottak a dudáshoz, és kérték, dudáljon, de olyat nem hallottam, hogy valahol dudabál lett volna. A Sárközi prímás beszélte, hogy a szomszéd faluban hallotta a legényeket, akik arról tanakodtak, hogy a bálra fogadjanak meg dudást, de többet ő sem tudott róla. Ott Borsán, abban a faluban főleg uradalmi cselédek laktak. Ott volt dudásbál. Lehet, hogy Jókán is volt, de azt én már nem tudom. Én otthon ilyet nem hallottam. Az volt, hogy a dudás, „a pásztor” karácsony előtt és tavasszal dudálva végigjárta a falut, olyankor adtak neki ennivalót: lisztet, kenyeret, borsót, babot, szalonnát, oldalast, egyebet, de azt ő nem mulatta el, hanem hazavitte és abból élt egész télen. Ez járandósága volt a pásztornak. Van egy Tankó nevezetű ember Nagyjókán, az biztosan el tudja mondani a dudanótákat is, meg a dudásokról is sok mindent tud. Nálunk a csoportban nem volt duda, és mi így nem is kutattunk utána. (Dudatánc, dudacsárdás tánc fennmaradt változata kettős, lassú-friss felépítésű. A lassúbb tempójú első részében csak oda-vissza forgó, kétlépéses csárdást táncoltak, a friss pedig egy jellegzetes ugrós lépésre alapul, amelyben egyre erősebb hangsúlyt kap a függőleges irányú rugózás, egyre mélyebbek a térdhajlítások, egyre magasabbra emelik a partnernőt, az emelgetések sora pedig a női partner „kidobásában” végződik. A kidobás után a táncosok sétalépéssel ellentétes irányú kis kört írnak le, egymással szemben még külön-külön táncolhatnak, amikor a férfi csapásolóval is díszítheti táncát, majd újra összefogódzva páros forgóval folytathatták a táncot.Újhelyjókán általában a pásztorok voltak a dudások, és gyakorta a dudás házában gyűlt össze a fiatalság egyet-egyet ugrani, de rendeztek dudabált a kocsmában is).
A dudacsárdást táncolták a bálokban, a mulatságokon?
Nem tudok róla. A dudatáncban csak úgy ugráltak, néha feldobták a lányt, hogy az a fejét majd beverte a plafonba. Azt mondták róla, hogy olyan, mint a csárdás, de nem csárdás, mert a lány feldobása, meg az ugrálva táncolás Jókán a csárdásban nem fordul elő. A dudacsárdásban feldobta a lányt, szétmentek, külön táncoltak egy sort, majd megint összementek. Aztán kezdődött az egész elölről. Előbb már mondtam, hogy egy öreg néni mesélte nekem, hogy „kettőt-hármat ugrottam, aztán mentem haza elvégezni a dolgom, utána pedig újra visszamentem, mert közel lakott hozzánk a dudás” (nekem is elbeszélte, Szitás Lajosné sz. Tankó Emerencia 1907, Újhelyjóka).
A kettőt-hármat ugrottam azt jelenti, hogy két-három táncot eljárt?
Igen, de ő úgy mondta, hogy „az csak olyan ugrás volt”.
Az elnépiesedett polgári társastáncok közül melyik táncok voltak ismertek Jókán, illetve Újhelyjókán?
A sottis, a Mai házassághoz…, a mazúr, a Hogy a csibe, hogy…, a tapsikolós (tapsipolka), a sétapolka, a Pozsonyi sétatéren megy a villamos (ez a négyestánc – nálunk nem mondták, hogy francia négyes, (csak így egyszerűen, hogy négyestánc), a mazúr… az a Mai házassághoz…, és még volt egy keringő formájú, de arra csak utaltak az elbeszélők. Talán minden táncot felsoroltam. Ezek a táncok olyanok voltak, hogy a falunkból mindenfele jártak szolgálni, dolgozni, s amikor visszajöttek, akkor kicsit átmásítva megtanították az ottan tanult, vagy ellesett táncokat az itthoniakkal. Ezek olyan jövevénytáncok voltak, mint a kozácska: a legény elment katonának, fogságba esett és hozott egy verbunkot, amit átmásított, és így lett belőle „jókai kozácska” tánc.
Kozácska (kozáktánc.). A táncot az I. világháborúból hozta haza Újhelyjókára Horváth György. A tánc az ukrán kozáktánchoz hasonlít: a táncos a háta mögött összefogott kézzel kis körív mentén körbesétál, majd mély guggolásba ereszkedve előre és oldalt váltakozva kirúgja (kirakja) lábait. Guggolás közben a kezét csípőre teszi, vagy oldalra lendítve egyensúlyoz. A kétrészes, kötött dallamú táncot többször is megismételheti. A rekonstruált változatát Budai László előadásában jegyeztük le.)
A Hogy a csibe, hogy… az a tapsikolós tánc?
Igen, az a tapsipolka. Így hallottam az öregebbektől. A sétapolka az, amelyben négy lépést mennek előre, majd visszafutnak. A dallamának nincs szövege. A sottisnak pedig a szövege az Egy asszony vett két libát című dal. A táncokhoz mindig zenekar játszott, s így a dalok szövegét sokan nem is ismerték.
Csak ez az öt elnépiesedett polgári társastánc került a jókaiak birtokába?
Igen, talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy ennyi az, amit a csoportunk műsorára tűztünk.
Tehát a sottis, a mazúr (Mai házasság), a Hogy a csibe, hogy (tapsipolka), a sétapolka, a Pozsonyi sétatéren… (négyes, illetve francia négyes) és a suszterpolka nevű táncok honosodtak meg Jókán?
Igen, de a francia négyest csak négyesnek hívták, suszterpolka pedig Jókán nem volt.
(A tapsipolka játékos tánc, a dallam szövegét imitáló alkuval kezdődik. A párok nagy kört alkotnak, és a táncosok páronként egymás felé fordulnak. Először a férfi fogja meg bal kézzel a nő jobb kezét, és jobbjával háromszor a tenyerébe csap. Ezt szerepcserével megismétlik, majd felváltva egyet-egyet csapnak egymás tenyerébe. Az „alku” megkötése után jobbra forgó polkalépéssel minden pár nyolc ütem alatt egy balra keringő egyéni kört ír le, majd a dallam végére visszaérkeznek kiindulási helyükre. Az új dallamra újrakezdik a játékos alkut.)
Melyik volt közülük a legközkedveltebb?
A sottis, ha valakit megkérdeztem, ez jutott elsőnek az eszébe, ezért gondolom, hogy ez volt a legkedveltebb táncuk. Ez elég hosszú, és változatos a dallama. A Hogy a csibének rövid a dallama és azt kell állandóan ismételgetni. A sottisnál az első dallam is hosszú, meg a cifra második dallam is hosszabban tart. Ha egyszer lejátsszák az egészet, akkor az egy elég hosszú tánc, és ha azt megismételik, akkor az még mindig nem unalmas, de ha a nyúlfarknyi Hogy a csibét megismételtetem hússzor, akkor az már a táncosoknak is unalmas.
Ezeket a táncokat egyaránt táncolták a családi és a társadalmi összejöveteleken, rendezvényeken?
Bálokban én sohasem láttam táncolni ezeket a táncokat. Lehet, hogy Újhelyen táncolták bálokban is, de Jókán csak a lakodalmakban hozták elő, ha a rokonságban volt újhelyi. Ha csak jókaiak voltak abban a lakodalomban, akkor soha nem táncolták el. Aztán, amikor már mi felgyűjtöttük és a csoport műsorára tűztük, a jókaiak is megkedvelték. Utána már itt is táncolták. Mi ezeket a táncokat betanítottuk a fiataloknak is, és akkor már a családi összejöveteleken, főleg lakodalmakon is eltáncolták.
Az elnépiesedett polgári táncok inkább családi, mint társadalmi ünnepekhez kapcsolódó táncok voltak?
Lehet, hogy mindkét fajta rendezvényhez kapcsolódtak, de nem Jókán, hanem Újhelyen. Újhelyen külön bálokat tartottak, ott minden külön volt. Külön bírója volt Újhelynek, az teljesen különálló falu volt.
Mikor egyesült a két község?
Csak az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején. Én még emlékszem rá – 1954-es születésű vagyok –, hogy Újhelyjókán külön hirdetett a községi hivatal. Mi közel laktunk hozzájuk és a hirdetésük áthallatszott a mi utcánkba is. A mostani újhelyi kocsma volt a valamikori községi hivatal székhelye, az egy régebbi épület, a jelenlegi funkciójára átépítették.
folytatjuk …
a szerző az MMA köztestületi tagja
