Bartal Károly Tamás, gyémántmisés jászóvári emeritus apát celebrálta a szentmisét (Fotó: Gábor Bertalan)

Hétfőn Makrancon az idei Szent István napi búcsú, főtisztelendő Bartal Károly Tamás, gyémántmisés jászóvári emeritus apát vezetésével zajlott, akit már a szentmise elején külön köszöntöttek, mivel az idén ünnepli pappá szentelése 60. évfordulóját.

Az áldott elődök – 111 évvel ezelőtt, az 1907-ben felszentelt templomukat – az ősi templom örököseként – Szent István király tiszteletére emelték. Új oltárát, amelyben fokozatosan nyertek elhelyezést az első szent magyar család: Szent István király, Boldog Gizella és Szent Imre ereklyéi – 11 éve, 2007. április 21-én konszekrálta az akkori főpásztor, Mons. Alojz Tkáč, kassai érsek, akinek Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek 2006. március 20.-án Bodollón ajándékozta a Szent István király ereklyét.

Az egyházközség hívei az első ereklyés körmenetet 2012. augusztus 20-án tartották, a falu szülöttje, főtisztelendő dr. Szalay László, nagyidai plébános vezetésével, aki a körmenet kezdetén megáldotta templomuk új toronyóráit. Második körmenetüket, 2013. augusztus 20-án, a falu egy másik pap-szülöttje, főtisztelendő Gajdo József, az akkori jánoki plébános vezette.  A harmadik körmenet után 2014. augusztus 20-án megáldásra került a Fénykereszt, ezzel is jelezve, hogy bízva bíznak a keresztáldozat végső győzelmében. A hívek hiszik és vallják, hogy az irgalom, a megbocsátás és a szeretet előbb–utóbb mindenkit meggyőz az élet értelméről és értékéről. A negyedik körmenetet 2015. augusztus 20-án tartották, amikor felszentelésre került a templom külső falán található „Az első szent magyar család” dombormű. Az ötödik körmenetre 2016. augusztus 20-án került sor azzal a különös felismeréssel, hogy az ereklyék hordállványának központi részét képező Szent Jobb szimbólum, valószínűleg a hajdani kassai országzászló felső része volt. A hatodik körmenetet a jubiláló Bartko Elek, somodi plébános úr, címzetes esperes úr vezetésével valósult meg, a hetedik pedig az ugyancsak jubiláló atyával, Bartal Károly Tamás, nyugalmazott jászóvári apáttal, aki az idén ünnepli pappá szentelése 60. évfordulóját.

Fényképpel bizonyítható, hogy Kassán a Szent Mihály kápolna közelségében állt egykor az országzászló, rúdja tetején a Szent Jobb szimbólummal. A II. világháború után az emlékművet eltávolították, valószínűleg ez a szimbólum – eddig ismeretlenek közreműködésével – Makrancra került. 2012-ben teljesen véletlenül találták meg, egy nyárikonyha padlásán elrejtve. Restaurálását a Béres testvérek végezték. Csodálatos munkájukat ismételt köszönet illeti.

A feldíszített ereklyehordozót az idén is az egyháztanács tagjai vették vállukra. Ezzel is kifejezve készségüket, hogy a múlt örökségéhez hűen akarnak ragaszkodni, hiszen „az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak” – olvasható az Intelmek 8. pontjában. A körmenetek megrendezése az egyházközségben tudatos. A hazaiak és a zarándokok felsorakoznak az első szent magyar család ereklyéi mögé, hogy ezzel is jelezzék: úgy akarják járni az élet útját, hogy ők is tiszták legyenek, hősök és szentek. A körmenet alatt a hívek a helyi Asszonykórus vezetésével a Csángó üdvözlégy-et énekelték. Az ünnepség az újkenyér megáldásával és ünnepi áldással zárult.

Már hagyománnyá vált, hogy a gazdák Kárpád-medence-szerte Szent István király ünnepe kapcsán búzát gyűjtenek, amelynek lisztjéből elkészül a megáldandó kenyér és a liszt többi része szétosztásra kerül az arra rászorulók között határon innen és határon túl.

Az idén erre a célra a szűkebb pátriából is – néhány tettre kész képviselő jóvoltából – 300 kg búza gyűlt össze, ezzel is megmutatva az itt élőknek a szellemi, lelki és anyagi értékeik iránti felelősségtudatukat és sorsközösség vállalásukat. A közösen összeadott búza lisztjéből sütött kenyereket futár hozta az ünnepségre.

 A szentmise végén Lacko Mária, polgármester asszony mondott köszönetet: az Asszonykórusnak, az önkormányzati és az egyházközségi képviselő-testület tagjainak az aktív és készséges együttműködésért. Ismételten kifejezte reményét: senki nem bánta meg, hogy az idén is becses idejét velük, náluk és köztük töltötte. Arra is kérte a megjelenteket, hogy vigyenek haza magukkal egy-egy megáldott zsemlét. Otthon törjék meg és fogyasszák el szeretteikkel. A megáldott kenyér legyen jele és eszköze az összetartozásnak és a megmaradásnak azon helyen, ahová Isten születni engedte őket.

Vigyék el szívükben a 801 éves első írásos említésű Makranc jó hírét is. Mondják el, hogy az országhatár közelében van egy falu, ahol sok-sok nehézség és akadály ellenére élnek még emberek, akik bátran őrt állnak a strázsán, mert van egy hely – a templom – ahol lelki erőt kapunk, van egy jel – a kereszt – aminek fényében értékes életet lehet élni és van egy hármas ereklye – amelyből reményt lehet meríteni az értékek mentéséhez és továbbadásához.

Végezetül, a polgármester asszony is tisztelettel és szeretettel köszöntötte a jubiláns lelkipásztort, a szentmise főcelebránsát, főtisztelendő Bartal Károly Tamás, nyugalmazott jászóvári apátot.

Mindnyájan, akik ismerjük Bartal Károly Tamás apát urat, ezúton is csatlakozunk a köszöntők hosszú sorához, kérve számára az Úr Jézus áldását, a Szűzanya oltalmát, védőszentjei esedezést, hogy lelkipásztori munkáját továbbra is hűséggel, szeretettel, buzgón és odaadóan végezze és foglalja imáiba a szűkebb pátriában élőket, hogy „hadd legyünk mi is, hősök, tiszták, szentek”.