Szeptember 3-án lezajlott „Az év praxisa Kárpát-medencében” név alatt futó verseny döntője. A nyolcadik alkalommal megszervezett versenyen a hazai és határon túli házi orvosok és munkatársaik között folyt a verseny az interneten. A budapesti döntő után a verseny kapcsán az élményeiről és a versenyben elért második helyezésről a felvidéki versenyzővel, a Nagymegyerről származó doktornővel Vrezgó Erzsébettel beszélgettünk.
Hogyan fogadta a jelölést?
Meglepetésként értek pácienseim szüleinek nevezései. Olvasva az egyes jelöléseket, nagyon meghatódtam. Örülök, hogy ebben a viszonylag felborult értékrendű világban vannak emberek, akik tudják az értékeket is becsülni.
Mit gondol, milyen elismeréssel jár ez a verseny az Ön számára?
Határon túli magyar orvosként és a hazai praxisok számát tekintve egy ilyen díjban részesülni mindenképpen pozitív dolog. Itt nem csak a szakmákat és az embereket díjazzák, hanem az emberiességet is. Figyelembe véve, hogy több mint 300 nevezésből az első tíz praxis közé választott be a zsűri, számomra maga volt a győzelem.
Mit jelent a versenyben elért második helyezés?
A határon túli orvosok versenyében a második helyezést elérni abszolút győzelemként élem meg, főként, hogy az első két helyezés között minimális szavazati különbségek voltak. Ez a verseny számomra már akkor eldőlt, amikor a legjobb tíz praxis közt szerepeltem. Nagyon jó érzés tudni, hogy ilyen sokan szavaztak rám és látni, hogy a pácienseim nyomon követnek a világhálón és egy csapatmunka keretén belül összefogtak és szavaztak az utolsó napig.
Miért fontosak a szakmai elismerések egy orvos számára?
A szakmai elismerések sokkal többet adnak bármi másnál. Tudjuk, hogy a szakma és az emberek tiszteletét vívjuk ki. Én úgy mondanám, hogy vannak a megvehető dolgok és a nem megvehetőek, amit nem lehet semmi mással kifejezni, csak annyival, hogy köszönöm.
Mi a személyes hitvallása?
Egyszerűen nem tudok más hivatást elképzelni. Soha semmi más nem érdekelt igazán, csakis a gyógyítás és az, hogy minél több beteg gyermeken tudjak segíteni, hogy teljes életet élhessenek.
Gondolt már arra, hogy továbbadja a szakmát gyermekeinek? Ki követi a pályán?
Nekem megadatott az a szerencse, hogy a két gyermekem közül az egyik ezt a hivatást választotta. Az még nem dőlt el konkrétan, hogy az én praxisomat fogja-e folytatni, mert jelenleg az orvosi hivatásán belül az infektológiai szakvizsgára készül. Bízom benne, hogy valamilyen formában követi majd a praxisomat.
Véleménye szerint miért fontos az orvos-beteg kapcsolatában az anyanyelven való kommunikáció?
Számomra az nem lehet kérdés, hogy milyen nyelven kommunikáljak egy beteggel. Teljes mértékben fontosnak tartom, hogy a problémamentes élet kiteljesedéséhez is elengedhetetlen az anyanyelven való értekezés. Betegségben, ha az adott személy lelki vagy testi problémában szenved, alapvető dolog, hogy a kezelőorvosa az anyanyelvén tudjon vele kommunikálni és ez függetlenül attól, hogy milyen államban élünk és milyen nyelvet beszélünk. Minden kisgyereknek kijár az anyanyelvi kommunikáció!
