Idén három turnusban, öt-öt napra felvidéki zarándokok indultak útnak a Bosznia–Hercegovina hercegovinai részében, Pozsonytól megközelítőleg 960 km távolságra található, csaknem 3 800 lakosú Medjugorjéba, melynek jelentése „hegyek között”. Ezen a zarándokhelyen megkülönböztetett tisztelet övezi a Szűzanyát, ahogy ott nevezik, a Gospát, azaz Úrnőt.
A Medjugorjéhoz és a városkához kötődő Béke Királynőjéhez, a „Kraljica Mira”-hoz köthető jelenések máig vita tárgyát képezik. Ennek ellenére napjainkban is ezrek zarándokolnak el ide nemcsak Európából, de a világ minden részéről. Ki-ki hite megerősítése, lelki feltöltődés, vigasz, hálaadás, fohász, kérés, közbenjárás, őszinte bűnbánat és megtisztulás, szentáldozás céljából, de előfordul, hogy valakit éppen a hely meghittsége, szellemisége ragadja magával és fordítja őt Isten felé.
Harmath Károly OFM, újvidéki ferences atya e zarándokhelyről írt „Mi történik Medjugorjéban?“ című füzetecskéjében olvasható: „Tényként kezelhető, hogy a mostari püspökséghez tartozó, ferences szerzetesek által vezetett Medjugorje az érdeklődés, a viták és a zarándoklatok központjába került. Vissza kell pörgetnünk az idő kerekét 1981. június 24-éhez, amikortól kezdve a Crnica hegy lábánál, a Podbrdón először naponta, később rendszeresen négy serdülőkorú lánynak: név szerint Ivankának, Marijának, Mirjanának, Vickának és két fiúnak: Ivannak és Jakovnak (ő a jelenésekkor csak tízéves) nemcsak megjelent a Szűzanya, de mindig üzent is valamit.”
Ezen üzenetek két csoportra oszthatók: általános jellegű buzdítások a békére, imára, böjtre, bűnbánatra, megtérésre, kiengesztelődésre és a medjugorjei plébániához intézett üzenetek. A fiatalok azt is állították, hogy a rendszeresen megjelenő Szűzanya mellett kivételesen Jézus is megjelent nekik.
Ami a személyes jellegű üzeneteket illeti, Ivankának, akinek egy hónappal a jelenések előtt halt meg az édesanyja, az volt a kívánsága, hogy láthassa őt. A Szűzanya ránevetett, intett a fejével, s az édesanya máris ott termett. Mosolygott és átölelte őt, mondván: „Gyermekem, nagyon büszke vagyok rád.” Majd megcsókolta és eltűnt.
Emellett a jelenések tanúinak elmondása szerint a Szűzanya szólt a túlvilági életről is, s arról, hogy legtöbben a tisztítótűzbe kerülnek haláluk után, mert készületlenül halnak meg. A Szűzanya megmutatta nekik a mennyországot és a poklot is. A szentmiséről azt mondta el a Szűzanya, hogy az maga a legnagyobb imádság. A misén tökéletes állapotban, alázattal kell részt venni és fel kell rá készülni.
A jelenéseken kívül Medjugorjéban égi jeleket is tapasztaltak, mint például azt, hogy a nap korongja elkezd forogni, majd közeledik és távolodik a zarándokoktól.
Megközelítőleg háromszor ötvenen vettek részt júliusban, augusztusban és szeptemberben ötnapos zarándoklaton Medjugorjéban. Ezeknek a zarándoklatoknak a kezdete a ´90-es évek elejéhez vezethető vissza, amikor a zselízi származású, Léván élő Vargáné Récsei Matild elkezdte az utak szervezését. Olyan sikeresnek bizonyult a kezdeményezése, hogy mostanra az általa vezetett zarándoklatok száma elérte a százat. Jómagam idén második alkalommal vettem részt.
Ott-tartózkodásuk során a hívők minden nap ebéd után elimádkozták a kilencedet a Segítő Szűzanyához, ahogy minden este a Szent Jakab apostol tiszteletére felszentelt kéttornyú zarándoktemplom előtti térségen ezrek társaságában részt vettek a horvátul bemutatott, de az ott élő lévai Merković Olga által magyarra fordított misén.
Másnap a Podbrdóra, azaz a Jelenések hegyére zarándokoltak a hívek, útközben a fájdalmas és a dicsőséges rózsafüzért imádkozva, közben a ráhangoló gondolatokat hallgatva Rezső atyától. Lefelé jövet elérve a Szűzanya szobrát, a jelenések helyét, félórát imádkoztunk, elmélkedtünk egyénileg.
Déltájban a Jelenések kápolnájában a Szent Jakab-templom szomszédságában közös szentmisén vettünk részt a délvidéki, szabadkai és környékbeli egyházközségekből érkező zarándoktestvéreinkkel. Délután a délvidékiekkel a Cenácolo közösségbe látogattunk el, melyet az olasz Elvira nővér alapított. Ez a közösség többek között drog- és alkoholfüggő fiatalokkal foglalkozik, akik a Campo della Vita, azaz „Élet mezején” Medjugorjéban egy 30-40 fős közösségben élnek, leszoknak szenvedélyeikről, s előfordul, hogy a Szentlélek sugallatára a papi hivatást választják. Mi két tanúságtevő, a magyarországi Áron és a morvaországi Martin előadását hallgattuk meg.
Szerdán Mária falujába, azaz Majčino seloba látogattunk el, ahol a háborúban elárvult gyermekek és idős, magukra hagyatott emberek élnek.
Csütörtökön már reggel hatkor indultunk autóbusszal a Krizsevácra, a hegy csúcsán lévő Krisztus-kereszthez vezető keresztútra, melynek 16 állomása van. A kereszt felirata 33 – 1933, amely Krisztus kereszthalálának 1900. évfordulójára emlékeztet. Felérve megemlékeztünk Slavko Barbarić ferences atyáról is, aki 1982-től fáradhatatlanul foglalkozott a zarándokokkal, minden pénteken vezette a keresztutakat, mígnem 2000. november 24-én a Krizsevácon lehelte ki a lelkét 54 évesen.
Szombaton hajnalban a Szűzanyának és az utazók védőszentjének, Szent Kristófnak a közbenjárására, sok-sok lelki élménnyel gazdagodva, feltöltődve, barátságokat, ismeretségeket kötve szerencsésen megérkeztünk Ipolyságra. Reméljük, lesz folytatás, mert visszavágyunk Medjugorjéba.
