Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeum különleges kiállítást készített.
Egy buszt alakítottak át apró múzeummá, amelynek külső falát a Toldi egyes jeleneteiről készült festményekkel díszítették. Ez a bizonyos „Arany-busz” 2017 júliusától járja Kárpát-medence-szerte a városokat, falvakat, hogy mindenhol bemutathassák neves költőnk életművét. Az „Arany-busz” 2018 szeptember közepén Esztergomba is elért, és három napon át a Laskai Osvát Antikvárium előtt várta az érdeklődőket. Ide látogattak el a párkányi gimnazisták. Csicsay Károly, a Párkányi Gimnázium tanára így számolt be az élményekről:
A tanév jobban nem is kezdődhetett volna, mint egy rendhagyó irodalom órával – egy buszban. Az idő is kedvezett, mivel még szép késő nyári melegben sétálhattunk végig a hídon, majd a Kis-Duna melletti platánfák alatt az antikváriumhoz. A zegzugos esztergomi utcák kiváló hangulatot teremtettek Arany János életművének bemutatásához. Az „Arany-busz” előtt már egy múzeumpedagógus várt bennünket, aki rövid, de tartalmas felvezetőben vázolta Arany János életművét, majd ingyenes menetjegyeket osztott szét a diákok között, amivel felszállhattak a buszra.
A menetjegyeken a Toldi egyes fejezeteiből fedeztek fel rajzokat a diákok. Csak a lépcsőkig éreztük, hogy buszra szállunk, mivel a vezetőülést elhagyva egy barlangszerű belső tér fogadott minket. A menetjegyet egy oszlopra helyezett készüléken akár érvényesíthettük is, majd elénk tárult Arany János teljes életműve.
A gyerekeknek mindenhez szigorúan hozzá kellett nyúlniuk. A múzeumpedagógus külön ki is hangsúlyozta, hogy semmit se hagyjanak érintetlenül. A falon függő fatáblákon lehetett szó szerint kipörgetni Arany János fotóját, verseinek egyes versszakait, amivel kirakhatták a teljes költeményt. Érintős képernyőkön kereshettek a költővel kapcsolatos információk közt, ahol kérdések, majd válaszok jelentek meg.
A busz közepén lovagi sisakok sorakoztak egy faládán, amelyeket sorra fel is próbáltak az arra vállalkozók. Azonban a busz végében levő interaktív játékok voltak a legérdekesebbek. A nagy érdeklődés miatt egy-egy csoport mindössze fél órát tölthetett az „Arany-buszon”, mi azonban kivételt kaptunk, mert – az antikvárium tulajdonosnője szavait idézve – „ha képesek voltak ezek a gyerekek 2-szer 50 percet gyalogolni a hídon át Esztergom belvárosába, akkor megérdemelnek egy kis plusz időt”.
A közel egyórás „buszozás” után diákjaink bekukkantottak az antikváriumba is, amiből végül könyvvásárlás lett. Az igazat megvallva nem gondoltam, hogy a mai tizenéveseket érdekelhetik a régi könyvek. Az antikváriumban ugyanis komoly régiségeket is felfedeztünk, s ahogy néhány fiú mondta, „kár lenne ott hagyni ilyen olcsón ilyen jó könyveket”. Jó érzés volt őket nézni, ahogy a polcok között fejüket összedugva nézegették, ki mit talált.
(Csicsay Károly, a Párkányi Gimnázium tanára)
