Elszomorító tény, hogy míg a hazai sertéstenyésztők farmjairól kikerült sertéshús a legjobb minőségűek közé tartozik az unión belül, itthoni alacsony felvásárlási ára miatt főként a nyugati piacokon kénytelenek értékesíteni azt.
A szlovákiai sertéstenyésztők minőségre vonatkozó adatai nem légből kapottak, hanem a nyitrai székhelyű Állattenyésztési Kutatóintézet vizsgálati eredményeire támaszkodnak, melynek során az uniós országok sertéshús-produkciójának minőségét vették górcső alá. Ennek alapján bebizonyosodott, hogy a szlovákiai sertéshús hibátlan minőségű, míg például a pultjainkon kínált külföldi egyáltalán nem az. A vizsgált húsok közül a spanyol volt a legkeményebb, a német tartalmazta a legtöbb nedvességet, a lengyelben mutatható ki a legkevesebb fehérje, a belga pedig gyanús anyagokat tartalmazott, zavaros barnás levet eresztett, s a konyhai feldolgozás után a legtöbbet veszített a tömegéből. Mindezek mellett egyáltalán nem elhanyagolható tény, hogy a szlovák sertéshús az egyike azoknak, amelyek a legkevesebb antibiotikumot tartalmazzák, ezen a téren Szlovákia a hetedik helyen áll az unión belül. Az antibiotikumok használatát egyébként a kilencvenes években hozott szigorú törvények szabályozzák.
A szlovák sertéshús tehát jó minőségű, nincs miért szégyenkeznünk uniós viszonylatban sem. Ennek ellenére az emberek többsége a vásárlás során a behozatalból származó húst részesíti előnyben, annak alacsonyabb ára miatt. A tenyésztők arra panaszkodnak, hogy a behozatalból származó sertéshús árával nem képesek versenyezni, miközben a pultjainkra kerülő külföldi eredetű hús esetében mindössze harmadosztályú termékekről beszélhetünk. A legjobb minőségű húst a nyugati országok Kínába és Japánba exportálják, az átlagos minőséget otthon értékesítik, a keleti országokba pedig a maradék megy, mely inkább állati fehérjét tartalmazó takarmánynak való, nem emberi fogyasztásra.
Csakhogy a hazai pultokon sajnos hiába is keresnénk a jó minőségű és a tenyésztőtől a vásárlóig megtett út hosszát tekintve a behozatalból származónál jóval frissebb hazait. A tenyésztők ennek hiányát azzal indokolják, hogy az alacsony értékesítési árak nem fedezik az előállítási költségeiket, ezért kényszerülnek a kivitelre. A szlovákiai sertéshús a honi üzletek kínálatának mindössze ötödét képezi. A jó minőségű húst, aminek a hazai háztartások asztalára kéne kerülnie, külföldön értékesítik, a szlovákiai fogyasztónak pedig jobb híján marad a silány minőségű behozatal. Az ördögi kört csak a fogyasztó törheti meg azzal, ha hajlandó lesz többet fizetni a jó minőségért.
Közben pedig sajnos Szlovákia vezet a vastagbélrák előfordulása gyakoriságának terén, melynek egyik oka éppen a fogyasztott étel gyenge minősége. Nincs más kiút tehát, mint meggyőzni a hazai fogyasztót, hogy a jó minőségű, de drágább sertéshúst részesítse előnyben. Elgondolkodtató adat, hogy míg a nyolcvanas évek elején a hazai sertéstenyésztés évente csaknem 3 millió sertést produkált, jelenleg ez a szám mindössze 600 ezer körül mozog. Ahogy az tény is, hogy abban az időben a háztáji sertésnevelés, illetve azok eladása sok család számára biztosított jelentős jövedelemkiegészítést tájainkon is.
(ta3/Felvidék.ma)
