Erdős Péter, Perjés Klára, Rieger Tibor, Bauer Edit, Batta Györgyné, Batta György és Pogány Tibor (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)

Királyfiakarcsán a Petőfi Baráti Társulás szervezésében a cserkészligetben emlékeztek meg október 7-én az aradi vértanúkról és az idén elhunyt megbecsült felvidéki honfitársakról: Pogány Erzsébetről, dr. Bauer Győzőről, Jókai Tiborról, Paulisz Boldizsárról.

Perjés Klára, a Kossuth Rádió volt főszerkesztője, újságíró ünnepi beszédében így emlékezett: október 6-a csak 2001 óta hivatalos nemzeti gyásznap. Az 1849-ben ezen a napon kivégzett 13 aradi és két pesti mártír, egyikük Batthyány Lajos gróf, hősök voltak, a magyar ügyért harcolva megmutatták, hogyan lehet a nemzetért küzdő katona módjára, méltósággal meghalni. Utolsó perceikkel is a hazának és a világnak mutattak példát a magyar szabadságharcosokról, akiket sok osztrák és nyugati csupán felforgató alja népnek tartott. „Éljen a haza!” – kiáltotta Batthyány és maga vezérelt sortüzet kivégzőosztagának. Így végezte az első felelős polgári kormány magyar miniszterelnöke. Kivégzése helyén áll ma is a Batthyány-örökmécses. Világítson örökké az első miniszterelnökért! Szabadságunkért! – mondta.

XXI. századi párhuzamként rávilágított: Az aradi vértanúk mártíromsága ma is a magyar örökségünk része, lelkünk táptalaja, identitásunk erősítője, a magyarság immunrendszerének injekciója, amelyre manapság nagy szükségünk van. Bár életünket nem követelik, de szabadságunkat, önrendelkezésünket már igen!

Perjés Klára beszédet mond (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)

Perjés Klára egy kérdést szegezett a hallgatóságnak: Tudunk ma ilyen önzetlenek, erősek lenni, visszük-e tovább ezt az erkölcsiséget, hitünk van-e ilyen mély és megkérdőjelezhetetlen, mit vagyunk képesek átadni gyermekeinknek, unokáinknak, a jövőnek?

A kérdésre Batta György adta meg a választ. Hiszen példaképeink közöttünk éltek, élnek.

Batta György visszaemlékezése – Négy felvidéki kortárs magyar ember áldozata

Az ünnepség folytatásaként Batta György író, költő nehéz szívvel foglalta össze azt a veszteséget, amely a felvidéki magyar közösséget érte 2018-ban Pogány Erzsébet, dr. Bauer Győző, Jókai Tibor és Paulisz Boldizsár elvesztésével: Miközben nemzetünk elárvult  részeként mi is  aradi vértanúink példamutató hősiességére, az igazsághoz és a szabadsághoz való hűségére emlékezünk – a  lélek csendjében  köszönve meg áldozatukat – gondoljunk azokra a hazai személyiségeinkre is, akik az idén fejezték be életüket, s akik mindegyike kötődött a Petőfi Baráti Társuláshoz. Áldozatot hozott mindnyájunkért ez a négy kortársunk is: igaz, merőben más körülmények között, mint a bitófán vagy golyó által kivégzett tábornokok, de ugyanazzal a hűséggel.

Pogány Erzsébet egyik legismertebb hazai egyéniségünk

A csallóközi Pogány Erzsébet egyik legismertebb hazai egyéniségünkké vált a rendszerváltás után: a Duray Miklós elnökletével létrejött, öt önálló jogi személyből álló társulás, a Szövetség a Közös Célokért igazgatójaként tájékoztató irodahálózatot épített ki Pozsonytól Királyhelmecig.  Az új intézmény megalakulása, 2001 óta nemcsak a felvidéki magyarság belső kommunikációját, hanem a nemzetegyesítést is segíti. Én úgy látom, még mindig nem mértük fel e hatalmas teljesítmény jelentőségét életünkben.

Figyelemmel követve (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)

Bauer Győző sikerrel képviselt mindnyájunkat a Szlovák Nemzeti Tanácsban

A CSEMADOK országos elnökeként nemcsak kultúránk megélésére, hagyományaink megőrzésére buzdított, hanem hangoztatta: „Elsősorban a tudásba ruházzunk be, mert ott a legbiztosabb, legmagasabb és legidőtállóbb a megtérülés.”

Jókai Tibor, a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség elnöke

Élete a hazai magyar iskolahálózat védelmének jegyében telt; minthogy én is évtizedek óta járom az országot, el tudom képzelni, milyen érzés lehetett számára a folyamatosan fogyatkozó tanulói létszámot, majd az egyre aggasztóbb iskolamegszűnéseket tudomásul venni…

Paulisz Boldizsár birtokán emlékhelyet alakított ki szülőföldje mártírjának tiszteletére

Az Esterházy János Zarándokközpont megszületése egyúttal mindnyájunk számára jelzés: „Ahol nagy a szükség, ott árad ki a kegyelem!” A Zoboralján élő, Árpád-kori, őshonos magyarság lélekszáma a 2001-ben készült népszámlálási adatok szerint tízezernél valamivel több volt; napjainkban – becslések alapján – mindössze nyolcezer körül mozog. És mégis: ez a szórvány két ilyen patyolat magyart gyöngyözött ki magából legújabb kori történelmünkben!

Batta György teljes beszédjét ITT olvashatják.

A megemlékezésen az elhunytak hozzátartozói is jelen voltak.

Kapcsolódó cikkek