Érdekes írást tett közzé a Denník N napilap Andrej Kiska köztársasági elnök tollából. A cikk a Denník N állítása szerint részét képezi annak a könyvnek, amely a 2018: A tiltakozások éve (2018: Rok protestov) címet viseli, és már megjelent a piacon. Kiska írását az alábbiakban olvashatják.
Ján Kuciak és Martina Kušnírová hidegvérrel elkövetett meggyilkolásán kívül, ami rendkívül megrázott engem, az állam hitelvesztésének válsága idején – ami mindmáig tart– néhány szó szerint hihetetlen történetet éltem át. Több esemény nyilvánosságra került egy bizonyos idő után, természetesen a részletek ismertetése nélkül. Erről könyvet lehetne írni, amely meglepő, szinte már hihetetlen lenne. Döngették az ajtókat, elképzelhetetlen javaslatok érkeztek a helyzet megoldására.
Emlékszem viszont valamire, ami megerősített abban, hogy Szlovákia emberek egy csoportjának az uralma alá került, amely a csápjain keresztül a legfelsőbb állami szintekig is elér.
Azt követően, hogy az olasz szálakat és az olasz maffiát emlegetni kezdték, amellyel Kuciak a cikkeiben foglalkozott,
információkat kértem a Szlovák Titkosszolgálattól (SIS), annak tevékenységéről hazánkban. Amit az asztalomra tettek, az szó szerint sokkolt.
Egy néhány oldalas, aránylag részletes dokumentumról volt szó, amit általában nem kapok a SIS-től. Az utóbbi tíz év információit tartalmazta, évről évre egymást követően arról, hogyan zajlanak a csalások a mezőgazdasági támogatásokkal és a földterületekkel Szlovákiában. Konkrét neveket is tartalmazott, főleg Kelet-Szlovákiából, olaszokat, de szlovákokat is, konkrét pénzösszegeket, konkrét cégneveket, amelyeket hatalmas csalásokkal gyanúsítanak.
Több tízmillió euróról van szó, amit jogtalanul fizettek ki, és amelyek egy része konkrét emberek zsebébe került. Leírták benne az összefonódásokat, azt ki, hol, kivel vett részt ezekben a tevékenységekben.
És az eredmény? Semmi. Csend. Nem történtek letartóztatások, semmilyen masszív reakció nem történt a rendőrség részéről. Mindenki, aki abban a jelentésben említve volt, akkor, amikor én a jelentést olvastam, szabadlábon volt és továbbra is folytatták a ténykedésüket.
Ha ezek az információk igazak voltak, arra csak egyetlen magyarázat van. Azokat az embereket az állami maffia, a rendőrség és a politikusok fedezték, akik szándékosan semmit sem vizsgáltak ki, és az ügyeket a szőnyeg alá seperték. A rendőrség vezetésének is fedeznie kellett őket, amely a szlovák titkosszolgálattól ezeket az információkat megkapta. És a belügyminisztériumban meg a Kormányhivatalban is, ahol minimum két olyan ember dolgozott, akik a gyanúsított személyekhez rendkívül közel álltak.
Ez az a történet, amely a szlovákiai helyzetet szemlélteti. Azt szemlélteti, hogyan lehet az ember Szlovákiában érinthetetlen.
Nagyon hasonló a helyzet annak a gyanújával is, hogy Szlovákia állami hatóságai segédkeztek egy vietnámi állampolgár elrablásában. Hónapok óta tudtak róla, de senki sem tett semmit. Még a nyomozást sem akarta senki sem elindítani. Csak a média nyilvános nyomása kényszerítette az állami szerveket cselekvésre.
Több kérdést is felteszek. Kinek jó ez? Mit tudunk ezzel tenni? Én, mi, politikusok, Szlovákia polgárai, akiknek fontos ez az ország…
Attól tartok, hogy ez a nyolcra végződő év is úgy kerül be a történelemkönyvekbe, mint az egyik legrosszabb a történelmünk során.
(Denník N/Felvidék.ma)
