Besztercebánya (Banská Bystrica) ovális központja, sétálóutcája csodákat rejteget, mondják, a középkorban annyi aranyat bányásztak itt, hogy azzal ki lehetett volna kövezni minden utcáját. Ma 90 ezer lakosa van, Szlovákia hatodik legnagyobb városa, műemlékváros.
Mint ahogyan említettem, az aranybányászat fénykorától kezdődően nagy szerepet játszottak a német telepesek, akik magukkal hozták az arany-, ezüst- és rézbányászat technológiáját.
Ma is láthatók a németek és magyarok gótikus, reneszánsz és barokk palotái, templomai, láthatatlan „szellemükkel” találkozhatunk sétáink alatt a város gyönyörű központjában, ahol az Óratorony még büszkén ácsorog, netán valamit, valakit vár? 1552-ben őrtoronynak építették, használták, tűzvész esetén, netán a közeledő ellenség láttán, az ott lakó kürtösök figyelmeztették a szomszédos települések őrtornyait és riadóztatták a város lakosságát.
Az Árpád-házi királyaink idejéből való a vár, s a 13. század körül épült a Szűz Mária-templom a vár közepébe. A vár védelmi funkciót látott el, a nemesfémek komoly jövedelmet jelentettek a királyi kincstárnak. Ugyanakkor az uralkodók reprezentatív székhelyeként is szolgált, itt ülésezett a városi tanács.
A Szűz Mária-templom az átépítések nyomán barokk stílusban tündököl, nem messze tőle a gótikus Mátyás-ház látható, idegenvezetőnk sem tudta, hogy mit véshettek rá a két hatalmas falitábla egyikére, a másik le van festve fehérre. (Az interneten azt olvastam, hogy a város nevezetes épülete a gótikus Mátyás-ház, azaz a Matejov dom, amelyet a rajta látható Mátyás király-címerről neveztek el.) Ma ott semmiféle címer sincs! A négyemeletes épületet egykor puskapor és gabona tárolására használták, volt benne egy malom is. 1907-1909-ben felújították és megnyitották benne a múzeumot.
A vár területén áll az 1479-ben épült régi Városháza is, melyben ma galéria működik. A 16. századtól jelentősen alakítgatták; 1495-ből származó dokumentumok tudósítanak a Thurzó-ház meglétéről, amikor Thurzó János rézkohót és hámort hozott létre a városban, s két megvásárolt házat összekapcsolt. A gótikus házat egy kétszintes reneszánsz épületté varázsolták; valahogyan a Thurzó-Fugger Társaság székhelye is lett.
Bementünk a Xavéri Szent Ferencről elnevezett katedrálisba, ahol az utolsó építészeti beavatkozásokat 1880-ban Ipolyi Arnold (1872-1886) püspöksége alatt végezték. A „magyar idegenvezetőnknek” megemlítettem, mellettem cammogott, hogy elmehetnénk az alsó templomba is, ott volt Ipolyi Arnold fiatal plébános. Voltam ott korábban. Láttam a falon lévő márványtáblán a nevét szlovákra kanyarintva, de nekünk fontos, tudós pap, ő írta a Magyar Mythologia című értékes, vaskos könyvet, mely először a Heckenast Gusztáv pesti nyomdájában látott napvilágot 1854-ben; egy hasonmás kiadással én is rendelkezem – mondtam. – Nem hallottam róla – válaszolt kurtán.
A Xavéri Szent Ferenc-székesegyház helyén egykor Königsberger Mihály gazdag besztercebányai polgár háza állt (az 1503-as írásos feljegyzés szerint), amelyben volt egy gótikus kápolna Keresztelő Szent Jánosnak szentelve, a háziak és a bányászkamara számára, egyedül itt misézhettek, mert a 16. században a besztercebányai templomok hívei protestánsok lettek, de 1647-ben Königsberger telkén megtelepedtek a jezsuiták és félszázaddal később kollégiumot építettek, a templomépítést 1702-ben kezdték. A templom egyhajós barokk építmény, hat kápolnával. Torony nélkül, de barokk csúccsal ékeskedik többszöri felújítás után is. Egy modern üvegoltár található benne, Isten kegyelmének a jelképe, az oltárról lefolyó zöld víz elárasztja a világot; ahol víz van, ott minden életre kel. Az oltárhoz és a képekhez görög és indiai, barnás és zöldeskék árnyalatú márványt használtak, ezek a színek a sivatagot és a sivatagba áramló vizet jelenítik meg – olvasom a katedrális magyar szórólapján, itt az is van!
De jó lenne, ha ténylegesen is víz áramolna a sivatagba vagy törne fel, hogy ne legyen annyi menekült! Ambón: része annak a nagy gondolatnak, annak a nagy szentségnek, amit a keresztség jelent – olvasom, a zöldeskék márványból kialakított kard bevésődik a vörös márványkőbe és szétfeszíti azt, ez az alkotás Isten igéjének erejére emlékeztet: „Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol az értelemnek és a léleknek, az ízeknek és velőknek elágazásaihoz.”(Zsid. 4,12.)
